Sorry, this entry is only available in Magyar.

Avshalom Halutz cikke

Haaretz, 2023. november 14.

A gazdag fogással kecsegtető Földközi-tenger és a meleg éghajlat már az idők kezdete óta vonzza a Gázai övezetbe a telepeseket. De a polgári áldozatokról, a lerombolt otthonokról és a felszálló füstfelhőkről készült szívszaggató képek egy másik kézenfekvő igazságot ábrázolnak Gázával kapcsolatban. Körülbelül 5000 éves történelme során ez a földsáv szinte semmi mást nem ismert, csak viszályt, csaknem úgy, ahogyan azt Jeremiás, Ámós és Sofóniás megjövendölte.

„Így szólt az Úr igéje Jeremiás prófétához a filiszteusokról, mielőtt a fáraó leverte Gázát. Ezt mondja az Úr: Víz indul el északról, áradó folyóvá lesz; elárasztja az országot és a benne élőket, a városokat és a bennük lakókat. Az emberek segítségért kiáltanak, jajgat az ország minden lakója. Kopaszra nyiratkoznak Gázában.” (Azaz a gázaiak gyászukban leborotválják a fejüket. Jeremiás 47:1-5)

Gáza történelme mintha a szörnyűségek enciklopédiája volna – csupa háború, pusztítás, földrengések, járványok és árvizek. Lerombolták és újjáépítették, újra és újra meghódították. De virágzó korszakokat is megélt, amikor a filiszteusok, az izraeliták és mások harmóniában éltek együtt.

Jelenlegi tudásunk szerint az első emberek i.e. 3000 körül telepedtek le Tell esz-Szakánban, a modern kori Gázavárostól délre. A terület neve szokatlan módon nem változott az elmúlt több ezer év alatt. A korai egyiptomi írások először Ghazzat néven említik a várost.

A fáraó meghódítja a várost

Gázára a mai napig nagy hatással van a délkeleti szomszédságában fekvő Egyiptom, amely annak idején a városon keresztül folytatott kereskedelmet Ázsiával.

III. Thotmesz fáraó, aki nem elégedett meg azzal, hogy kereskedelmi állomásként használja a várost, i.e. 1468-ban csapatokat küldött Gáza meghódítására. A város 350 évig egyiptomi uralom alatt állt, és az egyiptomi kormány és hadsereg közigazgatási központja lett Kánaánban. Mindaddig, amíg a filiszteusok az i.e. 12. században meg nem hódították. A helyieket nem kis rémülettel töltötték el: a filiszteusok által lakott Gázáról a Biblia többször is említést tesz, lakóit pedig óriásokként írja le.

Gáza a filiszteusok fennhatósága alatt állt a Bírák bibliai korszakában. Ekkor érkezett ide Sámson, az izraelita hős, akit hőn szeretett Delilája árulása után bebörtönöztek, majd a város kapuit ledöntve maga is halálát lelte:

„Majd ezt mondta Sámson: Hadd haljak meg én is a filiszteusokkal együtt! Azzal megfeszítette erejét, úgyhogy a ház rádőlt a városfejedelmekre és az egész népre, amely benn volt.” Bírák 16:30.

Valóban létezett Sámson? Nem tudjuk, de egy kőpecsét, amelyet 2012-ben találtak Tel Beit Shemes ásatása során, az első erre utaló régészeti bizonyíték lehet. A pecsét az időszámításunk előtti 11. századból származik, a Bírák pre-júdeai korszakából, és a tudósok szerint a műtárgyon látható jelenet Sámson oroszlánnal való küzdelmére emlékeztet. Ez aligha bizonyíték, de a tudósok rámutatnak, hogy Beit Semes közelében található Tel Batash, a bibliai Timna, Sámson feleségének otthona.

A zsidók egy időre elhódítják Gázát

A város először az i.e. 11. században, Dávid király győzelmével került zsidó fennhatóság alá. A júdeai uralom azonban mulandónak bizonyult.

Gázát egyik hódító sereg a másik után döntötte romba. Előbb III. Tukulti-apil-ésarra asszír király foglalta el Gázát i.e. 734 és 732 közötti hadjáratai során, majd a perzsák következtek.

I.e. 332-ben Makedón Nagy Sándor vette birtokába. Ez a hódítás elhozta a hőn áhított város virágkorát. Nagy Sándor hódításának mellékhatása volt, hogy a görög bálványimádatot importálta a városba, amely fontos kikötővé és kereskedelmi csomóponttá vált.

A béke nem volt tartós. I.e. 96-ban Gázát ismét elfoglalták a zsidók Alexandrosz Jannaiosz vezetésével – aki elpusztította a várost, és lakói sokaságát lemészárolta. A hódítás azonban ismét rövid életű volt. 63-ban Pompeius Magnus római hadvezér elfoglalta, Aulus Gabinius római helytartó pedig újjáépítette Gázát, mely így a Római Birodalom része lett.

A város az Európa, Közel-Kelet és Afrika közötti kereskedelem központjává vált, és a következő 60 évben virágzásnak indult. Aztán ismét elpusztították: a római uralom ellen lázadó zsidó felkelők i.sz. 66-ban felégették.

A rómaiak leverték a zsidó lázadást, és újjáépítették Gázát, amely ismét hamar felvirágzott. Hadrianus császár még egy stadiont is épített a városba, ahol gladiátorviadalokat és ökölvívómérkőzéseket rendeztek.

A város lakossága akkoriban nagyon sokszínű volt, többek között filiszteusok, görögök, rómaiak, zsidók, egyiptomiak, perzsák és beduinok népesítették be. Évszázadokkal később, a bizánci korszakban a keresztények foglalták el a várost, de a pogány kultúra továbbra is virágzott.

A 6. századi Gázai zsinagóga Dávid királyt ábrázoló mozaikja. Itt imádkoztak néhány napja az izraeli hadsereg katonái. (A mozaik részlet, 1967 óta a jeruzsálemi Izrael Múzeumban van kiállítva.)

Senki földje

Gázában, miután Amr ibn al-Ász muszlim hadvezér i.sz. 637-ben elfoglalta, az iszlám lett a domináns vallás. Lakosainak többsége betért az iszlámba, és az arab lett a hivatalos nyelv.

796-ban a várost ismét elpusztította az arabok közötti törzsi háború, de a 9. században újjáépítették.

Gázát a térség többi részével együtt a középkorban a mamelukok, majd a 16. században a törökök hódították meg. A város az Oszmán Birodalom része maradt az I. világháború végnapjaiig, amikor is 1917-ben a brit hadsereg véres csatában elfoglalta.

Ezt követően a palesztinai brit mandátum része lett, és 1948-ig a mandátumi kormány fennhatósága alatt állt.

Amikor Izrael ugyanabban az évben kikiáltotta a függetlenségét, több arab hadsereg is lerohanta. Gázát az északi és keleti irányba nyomuló egyiptomi hadsereg foglalta el. Az ENSZ 1947-es felosztási terve szerint Gáza egy palesztin állam része lett volna, de az arabok elutasították ezt a tervet. Így a függetlenségi háború végeztével, a tűzszüneti megállapodás után Gáza egyiptomi katonai fennhatóság alatt maradt.

Azokban az években, amikor Egyiptom ellenőrizte az övezetet, a területet jogilag senki földjének tekintették, annak ellenére, hogy kísérlet történt egy független palesztin kormány felállítására. A gázai lakosoknak nem ajánlottak fel egyiptomi állampolgárságot, és az egyiptomi rezsim egyébként sem volt demokratikus, így a katonai kormányzó gyakorlatilag teljhatalommal bírt.

1956-ban az izraeliek sínai hadjárata során az izraeli erők rövid időre meghódították mind a Sínai-félszigetet, mind a Gázai övezetet. A háború után azonban mindkét területről kivonultak, és visszaadták Egyiptomnak. 1967-ben Izrael ismét megszerezte ezeket a területeket; a Sínai-félszigetet az 1979-es békeszerződés értelmében visszaadta Egyiptomnak – Gázát azonban nem. Úgy tűnik, Egyiptom ezúttal nem is tartott rá igényt.

„Nem tudom, történt-e valaha hivatalos izraeli felajánlás Gáza Egyiptomhoz való visszacsatolására” – mondta Dr. Mark Heller, a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének tudományos főmunkatársa. „Lehetséges, hogy zajlottak nem hivatalos megbeszélések, pedig már akkoriban is voltak [zsidó] telepek Gázában. De így vagy úgy, az egyiptomiak többször is jelezték, hogy nem érdekeltek az övezet visszaszerzésében. Lényegében ragaszkodtak hozzá, hogy a Gáza-helyzet a mi problémánk maradjon – és az is maradt, mind a mai napig.”

Egyiptom ennek ellenére továbbra is jelentős befolyással bír az övezetben. Heller szerint a Hamász mozgalom, amely jelenleg az övezetet irányítja, az egyiptomi Muszlim Testvériség leágazása volt.

A hatnapos háború után az izraeli telepek szaporodni kezdtek a térségben, ám Ariel Sharon 2005-ben erőszakkal felszámolta őket. Az izraeli hadsereg is kivonult, megszüntetve az izraeli ellenőrzést Gáza fölött, és átengedve azt a Palesztin Hatóságnak.

Mindössze két évvel később azonban a Hamász terrormozgalom kiszorította a Palesztin Hatóságot, és a hódítások hosszú, hosszú történetének legújabb szakaszában most ők uralják az egész Gázai övezetet.

Tamás Dénes fordítása

Heller Ágnes a bibliai Sámson sírjánál 2012-ben