Sorry, this entry is only available in Magyar.

Kedves Barátaink, Olvasóink!

Noha levehettük – 2022. március 7-én, ezt emeljük ki a megelőlegezett történelmi hűség kedvéért – a lassan két éve az arcunkhoz nőtt maszkot, a koronavírus korszak korántsem mágikus szimbólumát, lelkünk-testünk nem szabadult fel a kétéves karantén-zoom lét alól. Épp ellenkezőleg.
A „csak” tradicionális európai háború, amely a jugoszláviai intermezzót leszámítva, több emberöltőn keresztül megkímélt bennünket, még jobban leterheli figyelmünket. Ugyanis mindennapi egzisztenciánkat fenyegeti, s föltámasztja a szorongást, amit a második világháború, s a vele párhuzamosan zajló zsidók ellen viselt háború (soá, holokauszt) el nem varrt sebeiből szivárognak fel – a tudományban is igazoltan a génekben is öröklődő traumák révén.
Hová tűnnek-morzsolódnak hagyományos feladataink, kulturális (fogyasztási) szokásaink? Visszatérnek-e valaha is? Ezzel kezdtük a naplónkat, a naptár szerint két éve, de a bőrünkben, csontjainkban, tudatunkban akár két évtizede is. Efelett most nincs időnk elgondolkodni. A vészjósló ukrajnai hírek eszelős figyelése nem segít. Sem azoknak, akik ott szenvednek, sem nekünk – akik a tehetetlenségbe dermedten szégyelljük, hogy jobb sorsra-helyre születésünk okán – meddig? – kimaradtunk a háborús pusztításból.
Segíteni kell! Lehet, ez segíthet nekünk a koronavírus utáni napok regenerálódásában-elviselésében. Ha segíthetünk.
Ennek felemelő példáival találkozni a Nyugati pályaudvar oldalában. A legkülönbözőbb civil szervezetek ütötték fel itt – nemcsak nyelvi fordulattal – sátorfájukat, hogy meleg itallal, szóval, gesztusokkal, praktikus tanácsokkal, szolgálattal – az alapvető: a nyelvi akadályok áthidalása – segítsék a menekülteket. A rendőrség szintén jóindulatú védelme, felügyelete mellett. (A saját szememmel is láttam, hogy honfitársaink is lenyúlták volna a frissen érkezőknek gyűjtött adományokat, s ezt igen helyesen, s nagy tapintattal, de a rend őrei kiszűrték.) S nem csak civil szervezetek, de „mezei” civilek is ide „merészkednek”. Akik autóval, önkéntes tolmácskodással, egy átmeneti szállás felajánlásával szeretnének részt venni… Miben?
A dolgok felszínén az Ukrajnából érkezők – nem csak ukránok és magyarok – segítésében. Azonban a velük való emberség megnyilvánulása egyben önterápia is. Alkalom a bennünk élő jó megélhetésére, a COVID-gyengeség és parlamenti választások során felörvénylő gyűlölet, rosszindulat keltette undor, depresszió legyőzésére.
Ha javasolhatjuk barátainknak, olvasóinknak – gyertek ki ezekre a közösségi, internacionális szolidaritási helyekre, s adjatok valamit magatokból: szeretetérzésetekből, nyelvtudásokból, kenyeretekből – százszor megfizet érte a sors, vagy a Föntlévő, bárminek is nevezzük.

A Múlt és Jövő Kiadó 100 000 forintot ajánl fel a Migration Aid segélyszervezet (számlaszáma: 11710088-21459928) útján  a menekülteknek.
Könyvekre van a legkevésbé szükségük, amelyekkel mi foglalkozunk. Az ukrán határról érkezőknek csak 10 %-a bírja a magyar nyelvet, s lelkiállapotuk még soká nem lesz abban a magasságokban, hogy átadhassák magukat az olvasás örömeinek.
Azonban nekünk, akik fogadjuk őket, vagy akik a „kívülállók” riadt érzései között szemléljük hazájukból kiforgatott sorsukat, szükségünk lehet a könyvekre. Nemcsak a kulturális szokásaink helyreállítása folyamatában. (Ha e percben le is állna a gyilok-cunami, akkor is évtizedes hidegháborúval, befagyasztott kulturális kapcsolatokkal kellene számolni.) Hanem azért is, hogy történelmi mélységeiben megértsük, mi történik a földön – amit nemcsak most borítottak lángba a pusztító háborúk, hiszen a mostani fellobbanás is az elmúlt évszázadok ki nem hűlt parazsából kapott őrjöngő lángolásba.
A kényszerűségből nem olvasók és a potenciálisan olvasók körét úgy kívánjuk összekapcsolni, hogy az itt ajánlott és az online könyvesboltunkban megvásárolt könyvek árának felét  szintén a Migration Aidnek utaljuk át.
Webáruházunk itt érhető el!
Mint már egy előző posztunkban is említettük, Avigdor Hameiri könyvei közel visznek bennünket a jelenlegi kárpátaljai-ukrán-orosz együttélés viszonyai megismeréséhez. A Daloló máglya megérzékíti a nagy héber (de magyar) író szülőhelyét, Dávidfalvát (ma Davidovo), nagyapja házában Jókai Mór is megfordult. A nagy őrület az első világháború legnagyobb irodalmi dokumentuma, a galíciai frontról szóló részei azt a tüzet ábrázolják, amely most harapódzik tovább. Folytatása a fogoly regény, A pokol legmélyén szintén ezekbe a tüzes bugyrokba visz le. Szinte napi aktualitással, ugyanis beszámol az 1919-1920-as Kijev és Odessza sokféle indulatoktól, reményektől fűtött állapotáról – még szerepel benne egy Szimon Petljurával készített interjú is – az ukrán vezetővel, akinek mozgalmához 50 000, pogromokban meggyilkolt zsidó vére tapad.
Pogány József Első világháborús riportok gyűjtőcímű kötete három riportot, vagy: háborús szociográfiát fog össze.
Az első kettőt a címek nyomán nem is kell különösebben magyarázni. Lemberg. A meghódított Orosz Lengyelországon keresztül. Pogány, aki hadba vonulásáig a Népszava szerkesztője volt, az Ady elismeréséért vívott kulturális harc egyik pionírja, nagy szociális érzékenységgel festette le a mai Ukrajna földjén a sokszínű népesség annál is sokszínűbb és forrongóbb „vonzásait és választásait”.
A véres 20. század végéről két könyvet ajánlunk még, előkészítendő magunkat arra, hogy a 21. századunk sem lesz különb. A Balkáni krónika és a Szarajevói jelentés (egy kötetben) azt a háborút mutatja be, ami ma Ukrajnában folyik – de valamivel kisebb méretekben, s globális jelentőséggel –, noha abban is a nagyhatalmak háttérben munkálkodó egymásnak feszülése dominált, s ott is Kelet és Nyugat küzdelme a(z) (u)krajnák határain. A mai TV híradó képei a körülzárt ukrán városok mindennapjairól – az akkorihoz képest sztereó közvetítésben – a szarajevói ostrom hangulatát idézik bennem.
Az Izrael az új népvándorlás korában (Naplók, riportok, esszék, interjúk, 1984- 2018) pedig azt a folyamatot mutatja be Izraelben, amely most erősödik fel ugyanott – s amely a Szovjetunió felbomlásával kezdődött, teljesen átalakítva a fiatal állam társadalmát. (De hát magának az államnak az első alijái, első tömegei, vezető rétegei is Ukrajnából származtak.) A hagyományostól eltérően nem jó, hanem felelős, szolidaritással teli olvasást, és hasznos, önépítő mindennapokat kíván nehéz időkben minden barátjának, olvasójának

 A Múlt és Jövő közössége

P.S. Általában mindig megkérünk Benneteket, hogy mind posztjainkat,  mind Facebook bejegyzéseinket osszátok meg. Most külön is kérjük, hogy szánjatok egy kis időt a megosztásra, hiszen jelentős és vadonatúj tartalmakat juttathatunk el ezen az úton. Előre is köszönjük mi a küldők, s reményeink szerint az általunk – még – ismeretlen címzettek.