Sorry, this entry is only available in Magyar.

Aki A-t mond, mondjon B-t is. Ilyen az írás természete. Különösen az epikáé.
Ha tegnap és tegnap előtt belefogtam a koronavírust váltó új korszak egy jelentő mozzanata elbeszélésébe – nem tehetem meg, hogy nem folytatom. Még nem tudni milyen címet-nevet kap ez a novella az izraeli-arab konfliktus sorozat antológiájában – lehet a lincsét, ami a legkiemelkedőbb eseménye és jellemzője az erőszak sorozatnak, ami a gázai rakéták következményeként néhány nap alatt beborította a Szentföldet. Polgárháborús háborgások, amelyek a rakéták villogása másnapján lincsbe torkollottak Izrael szerte. Arabok lincseltek zsidókat, s zsidók arabokat.
Ez az igazi háború. Sokkal veszélyesebb és reményhiányosabb, mint a személytelen rakéták kószálása Izrael egén, mert nekik is „csak” „térkép e táj”.
Azonban a polgárok lelkében történő kár – bosszúvágy, félelem – szinte jóvátehetetlen.
Ezt nem oszlatja el és föl a rendőrség, akinek a munkáját – éppen ezért – sokan bírálták.
Ugyanis e polgárháborús levegőt lihegő lincsekben olyan valóság tárul fel, amely megkérdőjelezi az új Izrael egész, még csak évszázados se erőfeszítéseit, történelmét – és jövőjét. (S vele a zsidók több mint kétezer éves bolyongásáét.)
Amikor az izraeli arab fiatalok a kamera lencséjébe vágják, hogy nincs értelme a további együttélésnek, s a Hamaszt arra biztatják Izrael közepéből, hogy csak eregessék a büdös rakétáikat, akkor csak a Sex Pistolsszal lehet együtt üvölteni-fájni: No Future.
Mi köze mindehhez a koronavírus másfél évének? Az, hogy a tartós bezártság tenyésztette ki a gyűlölet vírusfelhőit. Nemcsak a négy fal közé bezártság – hanem a másik közösségtől való elszigeteltség termeli ki ezt a kóros türelmetlenséget. S ami vele szimbiózisban a kultúra – legyen az bármilyen műfajban, bármilyen nívón – fogyasztásának a tartós hiánya, amely olyan vitaminhiányos legyengültséget idéz elő, amikor minden gyilkos indulat szabadon, minden (kultúra közvetítette) gátlás nélkül megnyilvánulhat.
Ezt a budapesti tömegközlekedésben is megtapasztalhattuk. Ha a köztörvényességből mindez politikai kontextusba kerül – egy pillanat törtrésze alatt égő benzineshordóvá válhat.
Ezért is érdemes „vigyázó szemünket” a Közel-Keletre vetni, ahol már e vidék – e hely szelleme – legnagyobb elbeszélése: a Biblia is megszívlelendő történekkel szolgált e tárgyban.