Sorry, this entry is only available in Magyar.

Pedig mennyi akadályon hatoltam át, hogy a repülőgépre üljek. Megcsináltattam a PCR tesztet (igen kellemetlen az orrlyukakban és a torokban), amely 72 óráig bizonyítja covidmentességem. (A két oltásom – noha azok maguk is koronák: Pfeizerek – nem rúgnak labdába, noha két igazolvánnyal is rendelkezem róla.) Ezt az újabb bizonyítványt legott ki is nyomtattam. Átestem az izraeli egészségügyi hatóságok átverhetetlen digitális űrlapja kérdezősködésén – egy valódi akadályversenyen. S jutalmul meg is kaptam a számot emailben, amellyel az érkezésem után a Ben Gurion repülőtéren jelentkeznem kell egy újabb PCR tesztért, valamint egy másik hatóság is megküldte felszólítását, hogy Izraelben (a helyen, amelyet igen részletesen ki kellett e hatóságnak szolgáltatni) mennyi időt kell karanténban maradjak.
Az esetleg rámtapadt vírusokat neutralizáló intézkedések végén, miután mindent – leginkább a Covid mentességemről tanúskodó dokumentumokat – elpakoltam, s egy kicsit megpihenni tértem az éjszakai indulás előtt, jött az sms – hogy a Ryanair törölte a járatát Tel-Avivba.
A hideg zuhany nem ért teljesen váratlanul, hiszen egész nap a híreken lógtam. Állandóan a Haaretzre és a Jerusalem Postra kattantam a nálamnál oly smartabb telefonon. Innen értesültem, hogy a nagy amerikai, majd az angol és német légitársaságok beszüntették a közlekedést Izraellel a harcok csitultáig. Aztán újabb hír röppent fel, hogy a Ben Gurion nemzetközi repülőtérre érkező járatokat egy Eilat melletti légi kikötőbe irányítják. Legott vettem is egy csomó zsömlét, hogy szendvicseket készítsek a hosszú – feltehetően autóbusz útra – vissza az ország (amely ezúttal „lángoktól ölelt”) belsejébe. Nem sokkal utána valamelyik izraeli újságban – a budapesti villamoson – azt olvashattam, hogy Gázából az eilati repülőteret is megkeresték a buzgó rakéták, s ezért ott is felfüggesztették a repülőgépek fogadását. (Miután már a sajtkrémet és a paprikát is beszereztem a szendvicshez.) S még mindig a villamoson kaptam az emailt a Ryanairtől, hogy pontosan hány perccel indulás előtt kell becsekkolni. Hurrá! Mehetek. (És kenhetek – szendvicseket.)
Úgy látszik, ez a Ryanair tud valamit, van a pucájában vér, vagy tisztában van azzal, hogy délelőtt, amikorra a Szentföldre megérkeznék, még nem hull rakétaeső – ezt fenntartják az estére, amikor a sötét égen jól mutatnak az átviharzó tűzgömbök, s a TV adók is meghatványozzák a hatást a közvetítéseikkel.
Épp a taxit akartam megrendelni, amikor megérkezett az sms a járat törléséről.
Pedig, hogy elképzeltem, hogy még éjjel kettőig, a taxi érkeztéig megírom a posztot a napi fejleményekről, mint eddig tettem volt – azzal a hetyke utolsó mondattal, hogy a következőt már a terepről küldöm. A háború és polgárháború különös kevercséről, s annak is a közepéből: Lodból keltezem tudósításaimat. És a zsidó zarándokünnepről a Savuotról is beszámolok. (E két jelenség együtthatásait és tanulságait vizsgálva.) (Miközben a feleségemtől megkérdeztem az albérlete adatait az űrlap kérdéseire, a WhatsAppon megtekinthettem bevásárló kocsija roppant rakományát, amivel engem és a családot traktált volna az ünnepen.) (Persze az én bőröndöm is tele gasztronómiai hungarikumokkal.)
Azonban Gázában másképp döntöttek. Mind egy öt éves kisfiú életpályájának kurta módon való megszakításáról, úgyszintén a feleségemet ölelő karjaim hirtelen megbénításáról. Több millió ember programmódosításáról gondoskodott a négy nap alatt kilőtt 1500 rakéta. (S ez egyre több ember teljes életprogram változtatását is magában foglalja, mert egyre többeknek nem lesz módja folytatni.)
Nincs közöm hozzájuk, s nekik énhozzám.
Azonban a gyilkos rakéták, a félelmet előidéző terror-ijesztgetések épp azt bizonyítják, hogy nagyon is, sok szálon, sőt: több idő dimenzióiban is közünk van egymáshoz. A Budapesten Izraelt második (vagy első,- fölösleges a rangsorolás) hazájának tekintő ünnepelni vágyónak, s a Hamasz terroristáinak, s velük az arab világnak, amelynek ők az öklei szerepét alakoskodják. Ugyanis ezen öklök az én sokszálú- és dimenziójú kapcsolatomat megkérdőjelezik. Maradjak csak hoppon! (Koppon. Vagy: a seggemen.)
Most sajna ott maradtam.
Azonban a jegyet már átfoglaltam a jövő hétre. (Amikor is újabb PCR tesztet, űrlapkitöltés procedúrát kell végigcsinálnom.)
Igen, a jövő hétre! Az első, még nem törölt járatra! Azaz a közeljövőre – amikor, ha nem is szelíd kérlelésre, de Izrael – és nem az őt körülvevő világ – olyan helyzetet teremt, hogy megnyithassa a repülőtereit, s ezáltal az utat feleségem karjaiba és süteményeihez.
Csak azért is: Van/lesz Jövő. Valamivel a Messiás elérkezte előtt, amikor e vágyak (ölelés, süti) beteljesedése előtt (még ama nagy megváltás ideje előtt) elgördülnek a Covid és a gyűlölet felállította akadályok.