Sorry, this entry is only available in Magyar.

Igen, elkéstünk. Ezt a tudósítást tegnap este, maximum január 1-én reggel illett volna útra bocsátani. Azonban ehelyett az elhúzódó karácsonyi nosztalgikus-keserű gondolatokkal búcsúztattuk az óévet, és az újévet nem mertük felelőtlen reményekkel köszönteni.
S mivel az ó- és újévet elválasztó búfelejtő iszogatásból későn ébredtünk, s majd az ajándék napsütést az utolsó sugárig kihasználtuk sétára (remélem ti is) – mert ezt is az utóbbi hónapban oly szűkmarkúan mérte az aki ezért felelős, s ezzel a koronavírus depressziót  csak megtetézte – ezért csak késő délután fogyaszthattuk a még 2020-ban főzött és dokumentált levest.
Ugyanis nem hunyt ki belőlünk a zsigeri optimizmus. Ezért kapaszkodtunk a remélhetőleg a koronavírus korszak után teljes fegyverzetben visszatérő hagyományokba.
Tehát lencse étellel nyitunk, hogy szépek és gazdagok legyünk.
A főzés folyamatában Izraelből a feleségemtől kaptam az ukázokat – íme a koronavírus-zoom-whatsapp korszak diadalmaskodása – s én csak a megvalósító-dokumentáló szerepre szorítkoztam.
De ne húzzuk a 2021 alig megkezdett idejét!

Hozzávalók: (Egy nagyobb család részére – én, „a magányos férfi”, majd két napig eszegetem, s ami ezután marad, befőttes üvegben a mélyhűtőben tárolom olyan napokra, amikor nincs kedvem még főzni sem.)
Fél kiló lencse (Feleségem szerint a vörös a legmegfelelőbb, én a Nagycsarnokban – kedvenc vásárlási terepemen vettem.) Magyarországon a legtöbb recept a barna lencsét veszi alapul. Ebben a receptben a kihangsúlyozottan ajánlott vörös lencse szerepel, amelyet felhasználás előtt nem kell egy éjszakán át áztatni, elég csak a felhasználás előtt alaposan átmosni.
Két nagyobb fej hagyma
Egy nagyobb darab édes krumpli
Egy termetesebb sárgarépa
Egy fehér répa – ezt némi vitatkozás után került inciatívámra a levesbe, mert már fonnyadozott, azért akartam sietve felhasználni.
6-7 gerezd fokhagyma

Elkészítés: Először minden alkatrészt megpucolunk. (Ezután rendszeresen irodalmi tevékenységgel vezetem le a fáradalmakat – mert ez a legunalmasabb része a főzésnek.)
Majd mindent apró kockákra darabolunk. Menet közben a feleségem parancsára a felületesen feldarabolt részeket újra negyedelnem kellett. Azért szükségesek az apró darabok, mert a zöldség és a lencse nem azonos időben főnek meg, így valamelyest egalizálódnak.
A hagymát megdinszteljük. (Olajban persze.) S automatikusan – mint majd minden lecsó indíttatású magyaros ételt – nem sózzuk meg!
Ebben elkeverjük először az apróra vágott zöldségeket. Majd ekkor jön a fűszerezés: só, őrölt fekete bors, fűszerkömény, paprika, néhány babérlevél.
Ezt öt-hat percig kevergetjük, hogy az ízek jól áthassák egymást. Majd ezután jön a lencse, amit megmostunk (a szűrő segítségével, amely a spagettijainkban játszik főszerepet). Majd ezt az elegyet is kevergetjük – sebesen, hogy oda ne égjen, s hozzátesszük a fokhagymát is.
S majd csak miután jól összemelegedtek-izzadtak a különböző anyagok, utána öntjük fel vízzel.
Mindez a folyamat a gáz, vagy villany tűzhelyen történik. Majd: vagy marad a lábas itt, amíg a főzés művelete le nem zárul egy jól záró fedő alatt. Amelyet fel-fel emelgetünk a kevergetés és a kóstolás miatt. Egyrészt, hogy a fűszerezés korrekcióit elvégégezhessük, másrészt, hogy ellenőrizzük, minden alkatrész fogyaszthatóan puhára főtt -e?  Vagy: ami igen javalott: egy kicsit sóletes stílusra hajazunk.  Azaz a lábos lekerül a sütő részbe, avagy – mint nálam – a kemencébe.

És kész!

Nekem eszembe jutott menetközben, hogy a Nagycsarnokban vásárolt füstölt marhanyelvet – amely olyan tetszetős volt, s végre valami nem sertés áru, és ezért mohón rácsaptam, azonban ehetetlenül rágósnak bizonyult nem kevés pénzért – belecsaptam a forrongó levesbe, hátha ad valami értékelhető íz-pluszt.

Jó étvágyat! És leginkább: Jó(bb) Évet! Szerencsét, szépséget – belsőt és külsőt egyaránt.

És már végét ennek a koronavírus korszaknak!