Schöner Alfréd rabbiavatása az Országos Rabbiképző Intézetben 1974. január 13-án. Balról jobbra: Schöner Alfréd, Scheiber Sándor, Schweitzer József. (Bauer Sándor felvétele, Új Élet archívuma)

Ritka és felemelő esemény helyszíne lesz a budapesti Hegedűs Gyula utcai zsinagóga 2024. január 14-én, vasárnap délután 5 órától: ekkor ünnepelhetjük dr. Schöner Alfréd rabbivá avatásának 50. évfordulóját.

Az ünnepi rendezvényen beszédet mond:
• dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke;

• Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke, a Mazsihisz alelnöke;

• dr. Balázs Gábor, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem (OR-ZSE) megbízott rektora.

• Darvas István főrabbi köszöntője a kultúrteremben

• Dr. Frölich Róbert főrabbi köszöntője a zsinagógában

Közreműködik:
Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora.

E felemelő esemény alkalmából közöljük a jubiláló főrabbi barátja és tisztelője, Hidvégi Máté emlékező írását.

Hidvégi Máté:

Prófécia egyetemről, és a porról, amely elfedi a Napot

Ötven éve avatták rabbivá Schöner Alfrédot

A világhírű budapesti Országos Rabbiképző Intézet első korszaka (Benoschofsky Imre szerint) az Intézet megalapításától Bacher Vilmos haláláig, a második Blau Lajos igazgatóságától Guttmann Mihály elhunytáig tartott. Benoschofsky az első nagyok korát Bacher-Kaufmann-korszaknak nevezte, a hebraista Bacher mellett Kaufmann Dávidra, a Kaufmann Geniza névadójára utalva. A nagy mesterek második nemzedékének (ez is Benoschofsky kifejezése) időszakát Blau és Guttmann mellett Heller Bernát és Hoffer Ármin neve fémjelzi. Négyük neve a korszak neve is. Tanítványaik legjobbjainak, a nagy mesterek harmadik nemzedékének időszaka lett volna a Rabbiképző harmadik korszaka. Heller nevelői működésének éveit, tanítványai tudóssá és rabbivá válásának esztendeit Benoschofsky a Rabbiképző új aranykorának tartotta, és e tanítványokról, a harmadik nemzedék lehetséges tagjairól megjegyezte: „Nagyrészük neve ma mártírtábláinkon olvasható”.[i] Heller Bernát legbensőbb tanítványa Scheiber Sándor volt. Életét a soában az akkor már egy éve halott Heller mentette meg. A misztikus történetet megírtuk.[ii] A Rabbiképző harmadik korszaka ezért az az időszak lett, amelyben az Intézet a holokauszt pusztítása után újraindult és – Scheibernek köszönhetően – újból világhírű lett. E korszak, a legendás Scheiber-korszak, a felszabadulástól Scheiber Sándor haláláig tartott. Ez az idő ugyancsak aranykor volt, legalábbis 1956-tól, a váltóigazgatás megszüntetésétől, Scheiber rákbetegsége utolsó stádiuma megjelenéséig bizonyosan az. Abban a rendkívüli tényben pedig, hogy Scheiber elhunyta után a Rabbiképző mint szellemi építmény fennmaradt, Schweitzer Józsefnek a scheiberi eszmeiséghez és tudományhoz való hűsége kézzelfogható, építő erejét látjuk. Ez az időszak a Rabbiképző negyedik időszaka, a Schweitzer József neve fémjelezte Scheiber-utáni korszak, amely Salgó László néhány hónapnyi igazgatói és Schweitzer József 12 évnyi főigazgatói idejét, valamint Schöner Alfréd rabbiképzői vezetői működése első két évét foglalja magában. A Rabbiképző mint egyetem (OR-ZSE) megalapításától Schöner Alfréd rektor nyugdíjbavonulásáig tartó idő a Rabbiképző ötödik korszaka, amit a Rabbiképző Schöner-korszakának nevezünk.

„Ahogy bejöttem a kapun,” – kezdte búcsúbeszédét Schöner azon az ünnepségen, ahol átadta az OR-ZSE rektori székét utódjának,[iii] amikor 2018 nyarát írtuk, és ha kihagyjuk a magyarországi soá esztendejét, a Rabbiképző 140. évében jártunk – „[a]hogy bejöttem a kapun, érzelmek ragadtak meg. Amikor 1963-ban beléptem a Bérkocsis utcába, nem gondoltam volna, hogy 55 évvel később a Scheiber Sándor utcából fogok visszavonulni. […] Így most a többszörösen akkreditált egyetemünk a Scheiber Sándor utcában található. Törekedtünk, hogy álmát megvalósítsuk […].” Schöner Alfréd főrabbi, az OR-ZSE rector emeritusa 50 évvel ezelőtt, 1974. január 13-án kapta meg rabbidiplomáját annak a Rabbiképzőnek tanzsinagógájában, amelynek egyik korszaka mára a nevét viseli. A felekezeti sajtóarchívumban olvasható az ünnepi program:[iv] „Felemelő ünnepség színhelye volt január 13-án az Országos Rabbiképző Intézet zsinagógája. Rabbivá avatták Schöner Alfrédet, az Intézet kiváló hallgatóját, aki már az utolsó esztendőben ellátta a szegedi hitközség és községkerület rabbinikus teendőit. A zsinagógát zsúfolásig megtöltötték a barátok, tisztelők, ismerősök és érdeklődők.[v] […] Az Ádám Emil tanár vezette kórus orgonakíséret mellett Händel Judás Makkábijának győzelmi énekét adta elő, miközben bevonult dr. Scheiber Sándor igazgató, dr. Dér István főrabbi, a Vizsgáztató Bizottság elnöke, dr. Schwarz Mór főrabbi, a Vizsgáztató Bizottság tagja, dr. Salgó László, dr. Schweitzer József és Weisz Dávid főrabbik, az Intézet tanárai, Feleki Rezső és Schöner Alfréd. Feleki Rezső a 100. Zsoltárt adta elő, majd dr. Dér István főrabbi mondott beszédet.” Ezután Schöner Alfréd búcsúbeszéde, majd a kórus előadásában a 133. Zsoltár hangzott el. A kórusszám után következett Scheiber avatóbeszéde,[vi] és „beszéde végén megáldotta tanítványát. Dr. Schwarz Mór főrabbi az újonnan avatottnak átnyújtotta diplomáját. A Himnusz hangjaival ért véget a felemelő ünnepség.„

Schöner édesanyja három héttel az avatás napja előtt elhunyt. Beszédét Schöner és Scheiber is a halott anya emlékével kezdte. Schöner és Scheiber beszédében találunk egy-egy olyan részt, amelyet tekinthetünk próféciának. Beszéde végén Schöner áldást kért Magyarországra, leendő szegedi híveire, a magyar zsidókra és a Rabbiképzőre. Idézzük: „Az Örökkévaló áldása legyen hazánk felett. […] áldása lebegjen leendő gyülekezetem, és a magyar zsidóság egyeteme s annak vezetői felett. Az Örökkévaló áldása legyen Alma Materünk felett, hogy továbbra is fellegvára lehessen Magyarország és Középeurópa zsidó vallási, tudományos, szellemi életének […].” (Kiemelés tőlem, H. M.) „A magyar zsidóság egyeteme” – e kifejezéssel az 1960-as évek magyar zsidó felekezeti sajtójában és irodalmában is találkozunk, sőt, már az 1920-as évekből találunk rá példát. Ma így mondanánk: az egyetemes magyar zsidóság. Avatáskori búcsúbeszédében Schöner természetesen nem a mai értelemben vett egyetemről mint felsőfokú tanintézményről beszélt, hanem átfogóan a magyar zsidókról – egyénenként és közösségeikben. Ám ugyanezzel az értelmezéssel mondhatta volna így is: „áldása lebegjen a magyar zsidóság felett”. Ő azonban az egyetem kifejezést használta, és rögtön utána az „Alma Materről”, a Rabbiképzőről szólt.[vii] Az Országos Rabbiképző Intézet főiskolai besorolású oktatási intézmény volt.[viii] Törvényes egyetemi rangot éppen Schöner mint alapító egyetemi rektor idején kapott. Ezért Schöner avatáskori búcsúbeszédének a magyar zsidóság egyetemét megemlítő sorában az OR-ZSE-ról szóló próféciát látjuk.

Nem célja e rövid köszöntésnek Schöner Alfréd pályaívének megrajzolása. Életéről és munkájáról a Múlt és Jövőben is számos írás megjelent.[ix] Témáinak csak címszavakban való felsorolása is szétfeszítené műfaji kereteinket. Ezért inkább felidézünk egy emléket arról, hogy a hit megváltoztatja a rosszat. A Hegedűs Gyula utcai zsinagóga tanasztalánál voltunk, amikor a zuglói zsinagóga belsejét ért elektromos tűzkár híre eljutott hozzánk. Schöner megrendülten beszélt. Láthatóan semmi és senki más nem érdekelte, csak Kardos Péter, zuglói főrabbi, aki a barátja, és aki mindennél jobban rászorult a szolidaritásunkra. Gyűjtést szervezett, az adományt elvitte Kardosnak, hogy bizonyítsa hitét: az Örökkévaló segítségével megújul a zuglói zsinagóga. Végül a másik jelképes szövegről, amit Schöner rabbiavatásán talmudi forrásból idézett Scheiber. A monumentális kép a Nap elsötétedéséről szól jó értelemben, mert a mester körül a puszta földön ülő tanítványok nagy számát szimbolizálja.[x] Így szól a hagyomány: „Amikor felállnak a rabbitanítványok, [hogy elmenjenek] a Ráv Hunával együtt töltött tanulmányi ülésekről, és leporolják ruháikat, a por felszáll és betakarja a Napot, és nyugaton [Izraelben] ezt mondják, »Felkeltek a babiloni Ráv Huna tanítványai«.” Ötven éve, hogy Scheiber Sándor ezzel a profetikus tanítással bocsátotta útjára tanítványát, akinek olyan számosak a tanítványai, Izraeltől Európáig, hogy ha összegyűlnének Mesterük köré, mondjuk a Balaton partján, és felkelnének és leporolnák a ruhájukat, a felszálló por talán eltakarná a túlpartot. De nem biztos, hogy erről szól ez a prófécia. Napjainkban, és Izraelben talán a reményről. Az Örökkévaló áldása kisérje tovább Schöner Alfrédot, Magyarországon és Erec Izraelben, családja, tanítványai, mindannyiunk körében.

[i] Benoschofsky Imre: Emlékek a Szemináriumból. A Rabbiképző második korszaka. in [MIOK] Évkönyv 1970. Szerk. Scheiber Sándor. Magyar Izraeliták Országos Képviselete, Budapest, 1970. 74-105.

[ii] Hidvégi Máté: Lélekkönyvtár. Scheiber Sándor emlékezete. Élet és Irodalom 1987. okt. 16., 10; Scheiber Sándorné Bernáth Lívia, Hidvégi Máté: Scheiber Sándor, az ember és tudós. in „A tanítás az élet kapuja” – Tanulmányok az Országos Rabbiképző Intézet fennállásának 120. évfordulója alkalmából. Szerk. Schweitzer József, Gábor György, Hajnal Piroska, Schweitzer Gábor. Universitas Kiadó, Országos Főrabbi Hivatal, Budapest, 1999.13–29; Hidvégi Máté: Scheiber Sándor beszámolója a Rabbiképző könyvtáráról a holokauszt után. Múlt és Jövő 2013/4. 7-9. (in Holokauszt olvasókönyv. Összeállította Kőbányai János. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2016. 629-632.)

[iii] Schöner Alfréd: Búcsú az egyetemtől. in uő. Szószék és katedra. Wesley Kiadó, Budapest, 2021. 396-402.

[iv] Rabbiavatás. Új Élet 1974. február 1. 3.

[v] A magyar zsidóság vezetői közül jelen voltak dr. Seifert Géza elnök, dr. Harsányi László és dr. Kulcsár Imre elnökhelyettesek; a szegedi zsidó hitközség és községkerület képviseletében, Szegedről Kővári Imre elnökhelyettes, Bokor József, Körösi István, Schwartz Andor elöljárók és Klein Márton kántor; Kiskunhalasról Práger Sándor elnök, Grosz Lajos elnökhelyettes és dr. Kálmán József főorvos, elöljáró; Hódmezővásárhelyről Héber Ferenc elnök és Deutsch Jenő elöljáró. (Lásd Új Élet, ibid.)

[vi] A sajtó mindhárom beszédből közölt részletet. (Lásd Új Élet, ibid.)

[vii] Schöner rektori búcsúbeszédében is az Alma Mater kifejezéssel illette az OR-ZSE-t: „Bízva a Mindenhatóban, az Ő gazdag áldását kérem az Alma Materra, hogy az elkövetkező évtizedekben is az istenhit, a rabbiképzés és a zsidó vallástudomány otthona legyen!” (Lásd Búcsú az egyetemtől, ibid.)

[viii] A szocializmusban egyházi, felekezeti intézménynek, a hatalom ateista ideológiája miatt, egyetemi rangja nem lehetett. Más kérdés, hogy Scheiber idejében a Rabbiképző nemzetközi tudományos tekintélye nagyobb volt a magyar egyetemekénél. Elismerés helyett ez is Scheiber üldözése egyik indokául szolgált.

[ix] A világítótoronyból Ninivébe látni. Kőbányai János interjúja Schöner Alfréddal, a Rabbiképző–Zsidó Egyetem rektorával. Múlt és Jövő 2000/2. 9-29; Hidvégi Máté: Korunk tévelygőinek útmutatója. Schöner Alfréd köszöntése. Múlt és Jövő 2018/4. 137-138; https://multesjovo.hu/en/kultur_cikk/hidvegi-mate-eloszo-schoner-alfred-szoszek-es-katedra-cimu-konyvehez/

[x] A talmudi szöveget innen idézem: Jeffrey L. Rubenstein: Social and institutional settings of rabbinic literature. in The Cambridge Companion to the Talmud and Rabbinic Literature. Ed. Charlotte Elisheva Fonrobert, Martin S. Jaffee. Cambridge University Press, Cambridge, 2007. 58-74 (az idézet a 72. oldalról).