A rendszerváltás után családkönyvek egyaránt készültek egyéni és nyilvános használatra, gyűjtöttek fel élettörténeteket Oral History jegyében, mutattak be értelmezendő fotóanyagokon keresztül a vészkorszakban eltűnt egykori szomszédokat, a jelen szegedi kiállítás újszerűségét viszont az adja, hogy élő leszármazottak bevonásával, a családi emlékezet válik a nemzedéki emlékezet tárgyainak és szövegeinek értelmezési keretévé. A kiállítás kurátora, Frauhammer Krisztina a Holtzer család nyolc generációjának egyéni életútját illeszti a magyar történelem és a várostörténet / hitközségtörténet modernkori fordulópontjaihoz. Az ötlet és az igény már évekkel korábban megfogalmazódott a Szegedi Zsidó Hitközségen belül Lednitzky András elnöksége alatt.

Frauhammer Krisztina jó érzékkel viszi közel a helyi témákat a lokális és a turisztikai érdeklődéshez, közelít tudományos kérdéseket és feldolgozásokat domináns társadalmi diskurzusokhoz, s teszi azokat megszokott, de mégis újszerűség hatását keltő feldolgozásban elérhetővé.[1]
A családtörténeti kiállítás a jelen perspektívájából, a recens történelemszemléletben jelentősnek tartott csomópontok mentén rendezi el képek és írott források által gazdagon szemléltetett üzenetét. A lokalitásba ágyazza mondandóját, a nemzedékek anyagait reflektáltatja egymásra, mégis pusztán a középiskola ismeretanyagaira támaszkodó fiatal látogatóknak is ad fogódzókat. A fő szál így a magyar történelem, és egy tágabb politika-, gazdaság- és társadalomtörténet. A zsidó történelemszemlélet és közösségi értelmezés e mögül sejlik fel változó mértékben egy-egy egységben.
A családtörténeti kiállítás a jelen perspektívájából, a recens történelemszemléletben jelentősnek tartott csomópontok mentén rendezi el képek és írott források által gazdagon szemléltetett üzenetét. A lokalitásba ágyazza mondandóját, a nemzedékek anyagait reflektáltatja egymásra, mégis pusztán a középiskola ismeretanyagaira támaszkodó fiatal látogatóknak is ad fogódzókat. A fő szál így a magyar történelem, és egy tágabb politika-, gazdaság- és társadalomtörténet. A zsidó történelemszemlélet és közösségi értelmezés e mögül sejlik fel változó mértékben egy-egy egységben.

A család az askenáz cseh-morva zsidóság magyarországi történetének jó példája. A család őse, Holtzer Jakow Zsámbékról került Szegedre, és 1794-ben már a hitközség adófizetője volt. A morvaországi kereskedő család a 18. században érkezett Magyarországra. A Holtzer nemzedékek jelentős helyet kaptak és szerepet töltöttek be, mind a hitközség életében, mind pedig a modernizálódó Szeged társadalmában. A kiállítás ezt a kettősséget viszi végig. Egyfelől megismerhetjük a hitközségi önszerveződésben és a felekezeti jótékonyságban szerepet vállaló tehetős család tagjait, másfelől a városi virilistákat, a művészet és sport mecénásait. A nagypolgári életvilágba emelkedés hátterét a család textilkereskedése nyújtotta, a réteghovatartozás megnyilvánításait pedig a monarchia gyógyfürdőinek látogatásai, a társasutazások, a műgyűjtés, a nemzeti kultuszokhoz történő támogatói csatlakozások, és a nemzeti viselet/ népviselet reprezentatív használatai jelezték. A család nemzedékei tanúi voltak a modern magyarországi izraelita intézményi struktúra kiépülésének, valamint a rendi és a modern nemzeti világ összefonódó jelenlétének. A harmadik nemzedéknek 1911-ben a Holtzerek jótékony tevékenységének elismeréseként Ferenc József bástyai előnévvel nemesi címet adományozott. A Holtzerek a 19. század második felétől a vészkorszakig Szeged város legnagyobb adófizetői közé tartoztak. Prosperáló textilüzleteik, bérházaik nagypolgári életvitelt biztosítottak számukra.

A második és harmadik nemzedék által kiépített cég behálózta a Temesi Bánságot, Vajdaságot, a fővároson át pedig Bécs felé terjeszkedett. Rendszereket, korszakokat élt át, míg nem a 20. század derekán az államosítás vette ki a család kezéből.
A vészkorszak sajátos formában jelenik meg a kiállításban. Amíg a kiállítás többi egységét a közérthető történeti összefoglalóra ráépítő családtörténeti visszaemlékezések vagy sajtóból származó rövid idézetek adják igen gazdag és jól válogatott fotóanyaggal, addig ez az egység a visszaemlékezések, a szövegek bőségét hozza, viszonylag kevés vizuális anyaggal.
A kiállítás egészére jellemző a kortárs nemzedékek reflexióinak megjelenítése. A mai családtagoktól származó idézetek révén a kiállítás összeállítója ingázik a múlt és a jelen között, miközben az elbeszélők révén vágyakat, értelmezéseket és meg nem valósult lehetőségeket is felmutat. A kiállítás pozitívuma, hogy a múlt, az előző/„halott” nemzedékek emlékezete itt nem „rémálomként” vetül a jelen nemzedékeire, nem egy mesterséges szakadás jön létre az egykor élt családtagok és a leszármazottak között, hanem egy általuk is felvállalt folytonosság tudatának megjelenítése történik. A történelem törésekkel járt – a kiállítás ezeket felmutatja, de nem szétkapcsolja a nemzedékeket, hanem összeköti azokat: a mélyinterjú részletek láncszemekként kötik össze a múltat a jelennel.

A kiállítás anyaga még megtekinthető január 10. és 31. között a zsinagóga látogatási idejében és hamarosan nyomtatott formában is kézbe vehetővé válik.

[1] Olyan munkák sorába illeszkedik a Holtzer család története, mint a Makula nélkül való tükör facsimile kiadása (Pytheas), vagy Buday György szegedi napsugaras oromzatrajzainak albuma (Frauhammer Krisztina (szerk.): Napsugarak Szegeden. Alsóvárosi oromdíszek Buday György vázlatfüzetében. Solymossy Sándor Egyesület – SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék Szeged, 2017.) vagy a szegedi Új zsinagóga üvegablakainak turisztikai bemutatása.