Leállíthatatlanul – nem lehetne valahogy, mégis leállítani? – hagynak el barátaink, jóakaróink.
Most Görög Veronika ment el. Vagy más(vezeték)néven Görög-Karády Veronika.
A más(ik) név azért fontos, mert Karády Viktor barátunk, a magyar zsidó történelem legnagyobb zsidó szociológusa (igen: a történelemé, s nem a jelenlegi zsidóságé – ez utóbbi nem vonz egy komoly kutatót) felesége és inspirálója volt egy életen át. Az ő fájdalmában osztozunk, aki abban a szerencsében részesült – mert ez az! – hogy felesége karjaiban hagyta el ezt a világot, ezzel téve teljessé vele az egybeforrást, ami két ember között megvalósulhat.
Veronkával a találkozásunk meghatározó volt, meghatározó időben.
Ha egyszer megírják a rendszerváltás utáni magyar zsidó történelmet, akkor ennek jelentős állomása volt az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának a „Magyarországi zsidó folklór” című konferenciája, 1987. szeptember 7-én és 8-án. Aki élt, mozgott, s elkezdett pezsegni az ún. „magyar zsidó reneszánsz” körül, az ott tolongott a konferencián – bármennyire is egy semleges tudomány leple alatt is tartották. A két napos összejövetel hangulata, felemelő, fölszabadító volt. Akkor írtam az egyik első, teljes egészében le is közölt (akkor még közöltek) az Élet és Irodalomban.

A kapcsolat-barátság innen kezdődött. Veronka felkért, hogy fotografáljam meg egy nógrádi cigány mese gyűjtő útját, s igen fontos írással erősítette meg a szintén általa is pártolt új Múlt és Jövő kibontakozását. https://multesjovo.hu/wp-content/uploads/aitfiles/2/8/28mj_1991_04v3.pdf

Utána inkább Viktor közölt a lapban, de Párizsban, Budapesten mindig a társaságban találkoztunk, együtt vitattuk meg a világ és a tudomány állását. A tőle való búcsú a minapában – éreztem, hogy valószínű ez az utolsó találkozásunk – is egy ilyen munka és baráti beszélgetés keretében zajlott.
A viszonyunkra jellemző, jelen voltam Veronka édesanyja temetésén a Kozma utcai ortodox temetőben, ahol családjának az a része nyugszik, akit nem a holokauszt pusztított el.
A jelenlegi so called viszonyok (állítólagos Jeruzsálemi Bét Din-nek is szerepe van ebben) nem engedik, hogy itt nyugodjék családja meghitt körében, a korántsem meghitt, elvadult vegetációjú temetőben.
A mi emlékezetünkben a szeretet és a tisztelet virágos mezőin fog továbbélni.

A Múlt és Jövő közössége