Aki ellátogat a gyönyörűen felújított Rumbach utcai zsinagóga harmadik emeletére, betekinthet a magyar zsidó múlt mélységesen mély kútjába. Egy olyan család történetén keresztül élhetjük át az elmúlt két-háromszáz évet, amely kivételességében is példaszerűen testesíti meg a zsidó sorsot a magyar történelem háttere előtt.
Először Eisik tűnik a szemünkbe az 1700-as évek közepéről, aki varázslatos hegedűjátékával örömöt hozott mindenkinek az életébe. Amikor azonban hitét gyakorló zsidóként nem volt hajlandó szombaton muzsikával szórakoztatni a falu gazdag molnárját, menekülnie kellett.
Hosszú vándorlás után a felvidéki Köpcsényben telepedett meg, vezetéknévként pedig a család eredeti lakóhelyére utaló Politzer nevet vette fel. Fia, Moritz kiváló orvos lett, messze földről jártak hozzá a gyógyulni vágyók. A napóleoni seregek martalóc katonái aranyat kerestek a házában, s mivel nem találtak, agyonverték.
Az árván maradt gyerekeket a család barátai karolták fel. A számolásban nagyon ügyes Ábrahámot, a legidősebb gyermeket a bécsi Arnstein bankár földmérőnek képeztette ki. Nem folytathatta azonban ezt a munkát, mivel I. Ferenc császár egy dekrétumában megtiltotta a zsidóknak a földmérői tevékenységet. Először éhbérért tanítóskodott, majd családi segítséggel a fővároshoz közeli Irsán (a település a szomszéd községgel, Albertivel való 1950-es egyesülése óta az Albertirsa nevet viseli) nyitott egy kis szatócsboltot.
A család szépen gyarapodott, Ábrahámnak és feleségének, Goldának tizennégy gyermeke született. „Isten áldása lebegett ezek fölött a jó emberek között. Az apa nagy szorgalma és az anya takarékos volta következtében egyre gyarapodott a család jóléte” – így fogalmazott róluk szólva Zsigmond fiuk, aki 1920 körül megírta a család történetét.

1835-ben született meg Politzer Ádám, aki fontos szerepet játszott az orvostudomány történetében. Ő személyében példaszerűen testesítette meg a generációk során örökül kapott legfontosabb családi értékeket: a szeretetet és segítőkészséget, a kitartást, a tudás és a művészet iránti mély elkötelezettséget.
Tehetségével és szorgalmával páratlan karriert futott be: a vidéki zsidó szatócs fiából a bécsi egyetem professzora lett. Már fiatal orvos korában elkötelezte magát a hallószervek működésének vizsgálata mellett. A dobhártya és a belső fül más részeinek működési zavarait tárta fel anatómiailag pontos rajzaival és leírásaival. Ezzel megalapította a medicinának általa otológiának nevezett területét, napjainkban ezt foniátriának hívják. Preparátumai ma is láthatók a bécsi egyetem muzeális tárgyai között, egy általa kifejlesztett eszközt, a Politzer-pumpát pedig napjainkban is használják az egészségügyben.
Munkásságával kiérdemelte a legmagasabb beosztású közhivatalnokoknak járó udvari tanácsos címet. Fennmaradt végrendeletéből kiderül, hogy műgyűjtőként is jelentős volt. Biztos érzékkel választotta ki a magas esztétikai színvonalú képeket, szobrokat és ötvöstárgyakat. Korának legjelentősebb osztrák művészeit jól ismerte, Gustav Klimthez baráti és munkatársi viszony fűzte.
A Politzer család tagjai a huszadik század első felében a magyar társadalom és gazdasági élet különféle területein töltöttek be fontos szerepet. A legtöbben kereskedelemmel foglalkoztak, de volt köztük számos bankár, ügyvéd, és akadtak olyanok is, akik hivatásuknak is a művészetet választották.
A vészkorszak és a Soá ezt a virágzó nagy családot sem kímélte, többen közülük megsemmisítőtáborokban haltak meg. Dr. Ambrus Sándort például a Rökk Szilárd utcából hurcolták el, és Dachauban gyilkolták meg.
A felszabadulás sem hozta el számukra a megérdemelt nyugalmat Az ötvenes évek elején a család tulajdonát képező ingatlanokat államosították. 1956 után kivándoroltak Amerikába. A már ott született gyermekek nem is tudtak a család magyar és zsidó származásáról.
A család múltjára vonatkozó dokumentumok egy része csodával határos módon mégis előkerült. A leszármazottak közül Linda Ambrus-Broenniman vette fel a kapcsolatot a magyar zsidó múlttal foglalkozó történészekkel, juttatta el hozzájuk az anyagot. Nekik mindannyiuknak köszönhető, hogy elkészült ez a kivételesen informatív, a látogatókat érzelmileg is megszólító kiállítás.

(A Politzer saga kiállítás tématervét a 2020-ban elhunyt Gyekiczki András dolgozta ki, a kiállítás megvalósítása Toronyi Zsuzsa, Forgács Péter és munkatársaik érdeme.)