Ígéretünkhöz híven sorozatban mutatjuk be a nyári – korántsem uborka – szezonban legutóbbi találkozásunk, az Ünnepi Könyvhét alkalmából tartott rendezvényeink képsorait.
A Covid állítólagos lecsengése és harmadik világháborúvá szélesedő ukrajnai konfliktus mezsgyéjén kifogtunk jó pillanatokat, – amelyek azóta csak egyre durvultak a tüzes szárazsággal, igencsak rapid kata menekülő út elzárással, s velük párhuzamban az energia árak drasztikus változásával, fölperzselő inflációval, s a nyomában támadt zajos, de egyenlőtlen diskurzussal*. (Vajon, hogyan fizetjük ki szeptembertől, ha nem is a szerzőinket – hiszen azokat a legritkább esetben honoráljuk a „kóveden” túl – de fordítóinkat, szerkesztőinket, tördelőinket???)
Jeles András látnoki könyve – stílusát, hangját, szerkezetét illetően leginkább Kertész Imre Gályanaplójához lehet hasonlítani – azonban oly konform a korszakkal, amelybe az elmúlt két évben, s különösen ezekben a hetekben léptünk.
Nem könnyű olvasmány, de éppen azért, mert „oly korban” olvassuk, katartikus, és filozófiai élményt, s ezért a jelen szorításából felemelkedést nyújt.
A felvétel, 2022. június 8-án készült a Nyitott Műhelyben, ahol Németh Gábor értő esszéje (amint nyomtatásban megjelenik, hírt adunk róla) mutatta be Jeles András új könyvét, aki néhány oldalt felolvasott belőle dedikálás előtt.

*

(Fotók: Kőbányai János)