A Rózsavölgyi Márk alakja és zenéje köré szervezett estünkön (délutánunkon) kevesen vettek részt. Ez előre látható volt, mert a koronavírus egyre fenyegetőbb negyedik hulláma ismét elveszi a kedvet a társas érintkezéstől, ami a kultúra – művelése és fogyasztása – alapja.
A rá következő héten még kétszer találkoztunk, hogy már most, ilyen korán, elbúcsúzzunk tőletek 2021-ben, ami a személyes találkozásokat illeti. Egyre több helyen kötelező ismét a maszk, ami eltakarja az arcot, az emberi érzelmek médiumát. Ismét visszakényszerülünk a digitális-virtuális terekbe – meddig? Ez a bizonytalanság tölt el szorongással rohamosan közeledve az év vége felé. S a forduló után pedig a 2022-es parlamenti választások morajlanak egyre hangosabban, a maguk (rossz)indulataival, ami szintén nem közérzet emelő.
Világunkat e két irányból Atlantisz-létbe süllyesztő áradatban igyekszünk a helyünkön maradni – a magyar zsidó kultúra szigetecskéjén, amíg el nem sodornak innen a korszak kedvezőtlen természeti és társadalmi erői.
Ezért igyekszünk olyan „tartalmakat” előállítani, mint Sólyom András estünkről készült filmje (nem először készít programjainkról videót), hogy otthonaitokban is veletek lehessünk.
Azon jár az eszünk, hogyan juttassuk el hozzátok új (még a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra tervezett) könyveinket, folyóirat számainkat, s minél több online olvasnivalót – valójában párbeszédet – a rohamosan komoruló napokra.
Valljuk: az egzisztenciális córeszt, csak a művészet válthatja ki- és meg.
Azonkívül, hogy maradjunk egészségesek, még egy sóhajunk van: maradjunk együtt.
Rózsavölgyi Márk példája, muzsikája (az oly jellemző módon ma nem nyitva tartó) Pilvaxból, Petőfi Sándor ihletett verse ebben most nagy segítségünkre lesz.

A Múlt és Jövő Közössége