Az elmúlt hetekben nem egy posztunk hirdette Rózsavölgyi délutánunkat.
Mint sejteni lehetett, nem sokan jöttetek el. Aki viszont jelen volt – ritka élményben részesülhetett. Lantos Iván és zenész társai – Ónódi László brácsa, Fehér Gyula prímás – játéka a néhány utcányival arrébb fekvő Pilvax zenéjét és hangulatát varázsolta vissza. (A legendás helyét, aminek ma sem emléktábla, sem nyitva tartó kávéház nem hirdeti nyomát.)
Sebő Ferenc előadásában az első, Rózsavölgyi vezette táncház mozgalmat hasonlította azzal, aminek ő volt a legfőbb motorja. (Egyik a Habsburg, a másik a szovjet birodalommal szemben védte meg a magyar kultúrát – amelyben mindenki szívesen látott volt, aki magyarként azonosította magát.) Elhangzott élőben Petőfi Sándor „Rózsavölgyi halálára” című verse is, Lantos Iván megzenésítésében.
A távollevőkre tekintettel megkértük Sólyom András filmrendező barátunkat, hogy vegye fel az egész délután anyagát, hogy öt kontinensen lévő barátaink és olvasóink is részesülhessenek az élményben.
Addig is, amíg a film elkészül – íme egy kis audiovizuális ízelítő. Addig nem hajthattuk álomra a fejünket, amíg legalább ezt nem osztjuk meg veletek.

Azzal a figyelmeztetéssel, hogy hétfőn – a koronavírus kapuzárás előtti percekben – még egy zenés-verses találkozóra hívunk benneteket. 
Reméljük – hogy így vagy úgy – találkozunk. Bár mi a személyes együttlétet jobban szeretnénk.

A Múlt és Jövő közössége