Petrőczi Évát a Múlt és Jövő Rózsavölgyi műsora  ennek az emléknek a felelevenítésére és  vers írására indította.
Dédanyja legidősebb bátyja, Seifmann Ignác nappal kárpitos, esténként jeles hegedűs (FIDLER) volt Szegeden, s Dankó Pista barátja. Édesapja, Seifmann Mór bútorgyáros-iparművész (a költőnő ükapja) pedig, ahogy illik, az idősebbik Lőw rabbi hívására 48-as honvéd. 1901-es temetésén minden felekezet papjai ott voltak, s amikor koporsóját a földbe tették, még élő 48-as bajtársai meghajtották érte/fölötte a piros-fehér-zöld zászlót.

„Fidlere” is akadt…
Seifmann Ignác emlékére

„Fidlere” is akadt
a népes családnak,
nagymamám daliás
Ignác bácsikája
széphangú hegedűjén
kivirágzott a magyar,
s a zsidó öröm és bánat.

Náci dankópistásan elegáns
szögedi ifjú volt;
mindig ő jut eszembe,
ha Panni unokánk apró kezében
meglátom a hegedűt, s vonót.

És ha rá , a verbunkosok
szerelmese, civilben
tiszaparti kárpitos
atyámfiára gondolok,
elébem lép a húrok
két másik mágusa is,

Per Spelman, az egyszem tehene
árán hangszerét visszaszerző,
szegény norvég paraszt,
s a Lengyelhonból szétáradó
jiddis Yidl mit’n Fidl nóta

névtelen, nyirettyűjéhez
szinte hozzánőtt,
vándorló muzsikusa –
(kimondom hangosan,
miért is súgnám halkan!)
számomra testvérek ők a dalban.

Petrőczi Éva

Az esemény Facebook linkje