A Kármel hegy déli csücskén fekszik 4.5 négyzet km területen egy gyönyörű park. A park szívében található Edmond Benjamin Rothschild és nejének, Ada Rothschildnak a sírja. A kert egy elő emlékhely a báró tevékenységére a múltban, a jelenben és az elkövetkezendő nemzedékek számára.A kert bejáratát a Rothschild család címere díszíti : egy kéz, amely öt nyilat tart – a kéz a dinasztia megalapítója, Meir Anshel Rothschild, az öt nyíl az öt fia, a pajzs, amelyről a család a nevét kapta, és három szó, amelyek a család mottója: Becsület, Szorgalom és Egység . A báró az 1914-es látogatásakor célzást tett arra,hogy a Kármel hegy sziklái közt szeretne örök nyugovóra térni.Kérését csak 20 évvel a házaspár halála után lehetett valóra váltani. 44 falut és várost alapított Izraelben, amelyek egy része a Rothschild család tagjairól van elnevezve, és a helyi ipari fejlődés kezdetét is neki köszönhetjük.

A népi legenda így meséli el a Dinasztia történetét: 1754 pészachján néhány szegény zsidó gyerek várakozott a frankfurti gettó kapu közelében. Iskolaszünet révén, próbáltak valami munkához jutni, hogy egy pár garassal hozzá tudjanak járulni családjuk pészachi kiadásaihoz. Meglepetésükre, egy a Hessen-Kassel hercegség címerével díszített hintó hajtott be a gettó kapuján. A hintóban egy idősebb ember és egy fiatal fiú ült, mindketten drága, díszes ruhában. A hintó megállt és az idősebb férfi köszöntötte a zsidó gyerekeket. A fiatal fiú, aki mellettem ül a hintóban, ő a Hessen- Kasseli herceg trónörököse, én pedig a tanára vagyok. Azért jöttünk, hogy megnézzük a gettót, és ezáltal a herceg megismerhesse zsidó szomszédait, valamint a szokásaikat. – Tudom, hogy közeleg pészach ünnepe, és látom, hogy szegények vagytok, ezért megkérem a herceget, hogy a jóságos szívétől vezérelve adományozzon meg benneteket. Máris benyúlt a herceg az erszényébe, és kidobott a hintó ablakán egy jó maréknyi pénzt, ami szétszóródott az utca kövein. A gyerekek szedték volna össze, de az egyik megállította őket, és így szólt: ne hagyjátok megalázni magatokat! Nem vagyunk mi koldusok, és nem hagyjuk, hogy ez a goj azzal kérkedjen, hogy pénzt dobált a zsidó gyerekeknek! Ezzel visszaadták a pénzt a hercegnek. A tanár és a herceg megdöbbenten nézett az ifjú zsidó gyerekre, és egy pillanatnyi csönd után a tanár megkérdezte a fiút: Hány éves vagy, büszke zsidó fiú? 10 éves vagyok. Én is annyi vagyok – szólt a herceg a hintóból. Így hát, egykorúak vagytok, fordult a tanár a herceghez. Mit szólsz hozzá, hogy meghívjuk a zsidó fiút, hogy mutassa meg nekünk a gettót? Kérlek, vezess körbe minket – mondta a herceg. Örömmel, megtisztelve érzem magam – válaszolta a fiú és odanyújtotta a kezét bemutatkozni: Meir Anshel Rothschild a nevem. Az ifjú egész nap kalauzolta magas rangú vendégeit a gettóban. A szűk sikátorokban, ahol nem tudtak menni a hintóval, gyalog mentek tovább. A fiú elmesélte, hogyan élnek a szegény körülmények között, beszélt a Shabbat és az ünnepek szentségéről és öröméről, megmutatta a zsinagógát, a mikvét, a Talmud –Tóra iskolát. Beszélt a pészachi előkészületekről, a tisztaságról és megtisztulásról. A sötétség beálltával a fiú a vendégeihez fordult: – Most siessetek, el kell hagynotok a gettót. Nemsokára bezárják a kaput, és senki se ki, se be. Hálásan köszönjük a vezetésedet – mondta a herceg és a tanár, és a kapu felé vették az útjukat. Egy pillanat uraim ! Szólt a fiú. Kérem, hogy fizessétek meg a munkámat- és odanyújtotta a kezét. Hogyan? Kérdezték. Az előbb nem akartad elfogadni tőlünk a pénzt és a barátaidnak sem engedted meg. – Igaz, adományt nem vagyok hajlandó elfogadni, de most kérem a fizetséget, ami jár a munkámért. Ez a különbség! A herceg benyúlt az erszényébe, kifizette a zsidó fiút és mondta neki, hogy megtetszettél nekem. Ha bármikor bármire szükséged lenne, tudd, hogy van egy barátod a hercegség palotájában. – Köszönöm a bőséges fizetséget, válaszolt a fiú, és te is emlékezz rá herceg, hogy neked is van egy barátod a gettóban, akit Meir Anshel Rothschildnak hívnak. A herceg és a tanító nevetésben törtek ki,  és elhagyták a gettót.

Múltak az évek, és a fiatal fiúból kemény munkával és sok szorgalommal sikeres üzletember lett. Saját pénzváltót nyitott, ahol többek között antik pénzekkel és tárgyakkal is kereskedett. Megházasodott, és született öt fia. A herceg is időközben trónra került, és ő is nagy vagyonnal rendelkező ember lett, kimondottan szerette az antik tárgyakat és pénzeket. A közös érdeklődés megint összekötötte a két férfi sorsát, a herceg kinevezte Rothschildot pénzügyminiszterének, és közösen tovább gyarapították vagyonukat. Abban az időben jutott hatalomra Napóleon Bonaparte. 1806-ban, amikor már nagyon közel volt Frankfurthoz, a hercegnek el kellett menekülnie. Az éjszaka leple alatt egy aranyrudakkal és ezüsttel megrakott szekérrel elment Rothschild házához, és megrendülten mondta neki: több, mint 50 évvel ezelőtt, kinevettelek, amikor azt mondtad nekem pimaszul a gettóban, hogy van itt nekem egy barátom, ha bármikor segítségre szorulok. Kérlek, rejtsd el házadban a vagyonomat, amíg elmúlik a veszedelem a fejem felől. Ezzel a herceg felült a lovára és elvágtatott. A Rothschild család az egész éjszakát a herceg vagyonának elrejtésével töltötte a ház titkos pincéjében. Egy pár nappal később bevonultak a franciák a városba. Egy nap arra ébredt a Rothschild család, hogy francia katonák vették körbe a házat, és betörték az ajtajukat. A parancsnok a falhoz állította az egész családot, követelte a herceg elrejtett vagyonát és azzal fenyegetőzött, hogy ha nem kapja meg, kivégzi az egész családot. Meir Rothschild egy pillanatra sem habozott, az egyik falon lógó képhez lépett, ami egy titkos ajtót rejtett. Egy különleges kulccsal kinyitotta, és az összes ott lévő aranyrudat, ezüstöt, antik pénzérmét és minden más kincset odaadott a franciáknak. A hír, hogy Rothschild odaadta a franciáknak a herceg kincsét, hamar elterjedt Frankfurtban és a környékén. Meir Enshel összehívta fiait akik már együtt dolgoztak vele, és így szól hozzájuk: a saját szemetekkel láttátok, hogy az összes vagyonomat odaadtam a franciáknak. A hercegnek tett ígéretemet, hűségemet megtartottam, a vagyonát továbbra is őrzöm. Mivel mindenki azt hiszi, hogy a herceg vagyonát adtam oda a franciáknak, és az én vagyonomnak nem esett bántódása, a kereskedők hitelezni  fognak nekünk, így újra meg tudjuk nyitni a kereskedésünket. Becsülettel, szorgalommal, összefogva és Isten segítségével újrakezdünk. Ha még életemben újra látom Vilmos herceget, saját kezemmel adom vissza a vagyonát.Ha nem, úgy végrendelkezem, hogy ti adjátok neki vissza az utolsó fillérig. A Rothschild család közben tovább bővítette a kereskedőháza fiókjait Németországon túlra, először Angliában, majd Ausztriában, Olaszországban és Franciaországban. 1812-ben elhunyt Meir Enshel Rothschild. Nem sokkal később Napóleon trónfosztott lett, a herceg visszatérhetett az önkéntes száműzetésből. Nagy meglepetésére – mert hallott a vagyona átadásáról a franciáknak – odaállt elébe Meir Rothschild elsőszülött fia, és közölte vele, hogy az összes vagyonát megőrizték. A család gazdag dinasztiává vált, és Meir Rothschild végrendelete : Becsület, Szorgalom és Egység a család jelszava lett, és benne van a család címerében.