Világ sírköve alatt mégy!

A hetedik te magad légy.

A hetedik gyertyát egy keményebb, karcosabb – kiállósabb felütéssel szerettük volna meggyújtani, mert elfáradtunk az optimizmusra okot adó jelenségek (némileg erőltetett) fel-felmutatásában. Ehhez keresve sem találhattunk volna jobb felvezető hanukai klippet, mint a Cahal, az izraeli véderő daliás vitézei boldog hanukai kívánságainál.

Amúgy is a Szentföld Szent Városában készült néhány képpel szerettük volna színesíteni jelentkezésünket, annál is inkább, mert idén (máskor sem igen) Budapest komor utcáin ma sehol nem látni a zsidó ünnep jelenlétét. (A rutin állami üdvözletek nem ide tartoznak.)

S mit ad isten. A már az előbbi gyertyagyújtások alkalmával is emlegetett sajtó jóvoltából Izrael nagykövete is e napon osztotta meg gondolatait a magyar közönséggel.

Vajon elolvasnák az interjút e cím nyomán? Nem kell nagyot totózni rajta – sokan undorral lökik félre. Mi nem tehetjük, mert a jelenségben, s leginkább a recepciójában: pontosabban az elkenése mozzanatában, a magyar zsidó azonosság olyasfajta feloldását látjuk, mint amikor az elkövető az áldozata tetemét sósavba mártva próbálja nyomtalanítani. A cím láttán még az is felsistergett – volt már rá példa – hogy szégyenszemre a nagykövettel szemben fogalmazzuk meg ellenvéleményünket.

Nagyon is javaslom elolvasni az egész interjút. Több szempontból is.

Egyrészt, azért, mert a címmel ellentétben: fontos és létbevágó a tartalma.

Izrael, ez “a lángoktól ölelt kis ország”, amelynek az ötlete, s kiharcolói vezérkara (Hetzl, Nordau) Magyarországról származik, amelynek zsidósága nagyrészét a holokausztban a “gazda nép” elpusztította, most a Vaskupula fegyverrendszerrel Magyarországot fogja sikeresen védelmezni. (Igaz, ahogy a nagykövet úr is megállapította, a csodafegyverre nem lesz szükség, – ellentétben a fegyvert kifejlesztőkkel, ahol ahol a mindennapi védekezés eszköze.) Pontos képet kapunk a Közel-Kelet egész világot befolyásoló hangsúly eltolódásairól – a friss iráni és USA beli fejlemények tükrében. S ami mindenkit érdekel: melyek a Covid járvány legfrissebb fejleményei a Szentföldön? És: nem is leplezve a riporter és az őt kiküldő szerkesztő mohó érdekeltség alapú érdeklődését: e világpolitikai fejlemények tükrében, rendben van e a jelenlegi kormányzat kulturális tömbbizalmija holokauszt relativizációs botránya, miután tessék-lássék (inkább tessék!) so called (káilu) visszavonta?

A nagykövet úr – aki nem nyelvész – pontosan, részletes körültekintéssel megfogalmazta, hogy a nyelvvel nem lehet játszani, mert a tabu/szent kifejezés megszentségtelenítő használata és hasonlításba degradásása a legmélyebb sebekbe tép, – a beheggedés lehetőségét örökre ellehetetlenítve és traumatizálva. S mivel a nagykövet úr foglalkozása diplomata, nem avatkozik a fogadó ország dolgába, hogy mit tesz a nyelvével, mit tesz azzal, aki azt – hivatalból – megszentségteleníti.

Most is hanukai csoda történt – az egész interjú elolvasása – megnyugtatott. A fellázító címével ellentétben inkább a saját méltóságunkban erősített meg, hiszen Izrael kiküldöttje – ellentétben sok más országéval – bennünket nem izraeli zsidókat is megtestesít.

Mindehhez azt fűzhetjük még hozzá, hogy mi, magyar zsidók nem diplomaták vagyunk. Ezért a részünkről a minapi holokauszt relativizálás számunkra nem ügy, hanem létezésünk fundamentuma és legitimizációja.

És nincs: “lezárva”.

Bár ki tudja …..

E kételyekben meghagyva benneteket, kívánunk igenis töprengő hanukai lángokba mélyedést, s mindenek előtt jó egészséget

A Múlt és Jövő Közössége