Kőbányai János: Temetői séta falun
| Lehet –e a Kozma utcából folytatni a sétát a nagybörzsönyi temető irányába? Hiszen itt is – mint Kőbányán – ugrásnyira egymás mellett pihennek zsidók és a keresztények. Csak egy keskeny ösvényen kell átlábalni, az egyik (sír)kertből a másikba.
Megérzékítve a közelséget, amellyel nemcsak itt, de az egész Magyar Királyságban, majd Magyarországon szinte minden faluban együtt éltünk a falusi lakossággal, hogy ellássuk a modernitás igényelte funkciókat – kereskedelmet, ipart, termény felvásárlást, hitel ügyleteket – ahogy a „mindennapi élet” diktálta.
A nagybörzsönyi keresztény temető az idén újult meg. Kicsinosítása az új polgármestert dicséri (a rendbehozott főtérrel, kátyútlanított utakkal egyetemben). A most virágokkal és mécsesekkel tarkázott kert a koronavírus második (első? harmadik?) hullámát követő lezárások előtt megtelt látogatókkal – hogy a misztikus fényekben ki-ki eltölthessen egy kis bensőséges időt a létezés és nemlétezés mezsgyéjén. Nagybörzsönyben is élt zsidó három család (Deutschék, Diamanték és Herczogék) – a boltos, a borkereskedő és az asztalos feladatok ellátására.
Vajon az ő felmenőik milyen körülmények közt várják az igenis felemelő, jó hangulatú családi összejövetelek szomszédságában a feltámadást? Itt Nagybörzsönyben, és még nem tudni hol, ugyanis bizonyos sírokon – s ez szintén az egész országban bevett szokás – azon családtagok nevét is kőbe vésték, akik a holokauszt okán végtisztesség, s emberi szemnek és tudatnak ismeretlen helyen várják ki a messiási időt.
A Herczog családdal szorosabb kapcsolatban vagyok – Laci, az Ortodox Hitközség főtitkára, öt éve ment el, az ő családja is idevaló. S nem különben jó barátom, mentorom, Avigdor Herczog, a Jeruzsálemi Fonotéka alapítója, Kodály tanítvány, akit nemrégiben, még 97 éves korában üdvözölhettem ros hasana alkalmával egy Jeruzsálem melletti idősotthonban. Ahol korábban, még André Hajdú barátunk életében ezt a tanúságot is felvettem.
Nincs jó hírem számára. Se magamnak, aki sok okból el-elsétálok arra, mint most is, hogy a végső nyugalom helyén pillanatnyi nyugalomra leljek. A temetőfal látogatásról látogatásra tovább omlik. A falu egyetlen zsidó lakója (húsz éve telepedett meg itt) mérgében beszüntette a hitközségi adó fizetését (azaz kilépett a hitközségből) (a neológból), mert a Hevra Kadisa nem válaszol a temető állapotát fölpanaszoló leveleire, pedig a helyrehozás munkálataira a segítségét is felajánlotta. Ő itt szeretne nyugodni e békés helyen, s megvallom, magam is kacérkodok a lehetőséggel, ha nem érném meg a 25 év pauzát a szüleim halála után, amikor – ahogy ők is – szüleik mellé bújhattak, mert ennyi kivárást követel a temetkezési szabályzat.
|
