Leírás
Egy-egy negyedéves folyóiratszám előkészítése sokszor egy egész évet is igénybe vesz. Ezt a számunkat is abba a sorozatba állítottuk, amelyben igyekszünk emléket állítani a tragikus 2019-es évben a magyar zsidóság nagy és egyedülálló szellemi vezetőinek, akik oly pótolhatatlanul hagytak árván bennünket. S felmérni a lehetőségeinket a nagy nemzedék – Heller Ágnes, Konrád György, Ungvári Tamás – hagyta űrben, miként folytassuk az utunkat a szűk ösvényen, amelyet ők vágtak előttünk a felejtés dzsungeljében. Ebben a számunkban úgy gondoltuk ezt a hivatást teljesíteni – mint a következő éveink egyik kiemelt feladatát -, hogy Konrád György alapvető műve, A látogató emlékezetét és aktualitását állítjuk a középpontba, mert ezzel szolgáljuk a feladatot leginkább, hogy az író művét a „kollektív emlékezetbe” emeljük. Ezért kortársakat – Lángh Júliát, az író első feleségét, A látogató megszületése legközvetlenebb tanúját, Dalos Györgyöt, a szamizdat-ellenzéki társát, Demszky Gábort, szamizdat-korszaka könyvkiadóját kértük fel emlékeik megosztására, valamint fiatal írókat – Kántor Zsoltot, Péntek Orsolyát, Gáspár-Singer Annát, Haklik Norbertet, hogy a hetvenes évek egyik leghatásosabb szociológiai-irodalmi alkotásának a rájuk gyakorolt hatásáról beszámoljanak.
Szintén a magunk mögött hagyott év vesztesége volt Erős Ferenc pszichológus halála, amely a maga egyediségén túl egy újabb jelenséget is megtestesít: a holokauszttúlélők első nemzedéke is megkezdte kivonulását az életből. Kétszer megszületett nemzedékről van szó: arról, amelyik szülei remény-tudatának köszönhetően közvetlenül a holokauszt után megszületett, ide Magyarországra, s nem más kontinensekre, mint a magyar túlélők jelentős részének a gyerekei, s ugyanazokról, akik az 1970-es évek magára eszmélése folyamatában először kezdték felfedezni és maguknak vindikálni a zsidó azonosságot, s ezzel megkísérelni a magyar zsidó kultúra folytatását. Ennek a folyamatnak a feltárása szintén új feladatot ad a Múlt és Jövőnek. Kelemen Gábor formabontóan szociológiát és pszichológiát a történeti kutatásokkal ötvöző esszéje Erős Ferenc és Stark András barátsága történetéről nemcsak két zsidóságával foglalkozó pszichológus portréját rajzolja meg, hanem egy nemzedék és egy történelmi helyzet hátterét is. Az írást több fotódokumentum kíséri, mint ahogy megszokott az írás-illusztráció aránya a folyóiratunkban. Erős Ferenc és Stark András családjai is részt vettek a nemzedéki portré létrehozásában – az általuk közreadott fotók aláhúzzák az új terület fontosságát: a holokauszt utáni évtizedek, a mi gyermekkorunk is kutatandó, megőrizendő történelem legyen. Ezzel a családi fotók önálló vizuális krónikává is váltak – magántörténelemből: történelemmé.
Ebbe a „kollektívnak” is mondható gyászmunka közben ért a koronavírus egész világra kiterjedő támadása. Egy olyan ellenségé, amelynek nincs arca, egy háború, amelynek nincs előre látható vége. Kőbányai János „Múzsa koronavírus idején” című írása arra a világra kérdez, ami a koronavírus után következik. Miben változik meg az új világban az író, az irodalom szerepe? A témák, a traumák és fájdalmak vajon nem lesznek halványabbak a krízis után? Anélkül, hogy természetes gyógyuláson keresztülmentek volna-e? Kőbányai példáját egy Trianon és a zsidók – azaz Trianon-emlékezet a holokauszt perspektívájából – esszé megírása körülményeivel illusztrálta. A koronavírus kezdetén fogott hozzá, s mire végére ért, fel kellett tegye a kérdést: vajon ezek a katarzis nélkül sodródó traumák ugyanolyan jelentésűek lesznek-e a járvány-apokalipszis után is? A cikk egy hónapra készült lábjegyzete szinte megadja a választ: az írás visszautasításra talált a magyar sajtó teljes spektruma részéről (amit ellenzékinek vagy szocialista-liberálisnak sorolnak be), viszont a trianoni határon túl – a pozsonyi és a kolozsvári – két magyar nyelvű napilap (Új Szó, Szabadság) fél órán belül döntött, hogy hétvégi mellékletében nyilvánosságot biztosít neki. Kőbányai, miután kérdéseivel, gyötrő kételyeivel nem indíthatott diskurzust, egyedül a maga kis területe: a Múlt és Jövő problémáival és jövője kérdései megválaszolásához fogott; erről számol be a „Koronavírusnapló”, amelynek színtere a vírus európai kiinduló gócpontja: Velence, a járvány árnyékában harmadszor is urnák elé járuló Izrael, s a karanténba zárkózó Budapest – ahol a Múlt és Jövő jövője, s vele múltjának emlékezete a koronavírus-korszak kezdetén új és végzetes kihívás elé néz. Hasonló számvetésre kérte a Múlt és Jövő szerzőit: Tábor Ádám és Györe Balázs verspárbeszéddel (Györe Balázs egy látnoki Allan Ginsberg-versfordítással is), Czingel Szilvia a zsidók és a járványokról szóló tanulmánnyal, Kántor Zsolt, Gáspár-Singer Anna járványnaplóikkal, s Fehér László, Für Emil és dr. Máriáss képzőművészek rajz- és festményreflexióikkal érzékítették meg az új és félelmetes korszak kezdetét.
De vissza – ha lehet – a „hétköznapi” munkánkhoz: Bárd Károly az elmúlt év (még a koronavírus előtt) legnagyobb vihart kavart holokauszttörténelemét feldolgozó művéről, Veszprémy László Bernát Gyilkos irodák, A magyar közigazgatás a német megszállás és a holokauszt című könyvéről írt tanulmányt, mégpedig széles nemzetközi kitekintéssel s a jogtudós szemével. (A témát annyira fontosnak tartja, hogy rendhagyó módon a következő számunkban folytatja a Horthy-korszak magyar közigazgatására vonatkozó tettes-bűnsegéd dilemma kifejtését.) Veszprémy egy másik, szintén homályban hagyott, kényes témát is kidolgozott a holokauszt történelméből: a „zsidó rendőrök” szerepét. Gyarmati György, lapunk szerzője barátjának, Ormos Máriának a tudományos portréját rajzolja meg. Csunderlik Péter Bodó Béla The White terror. Antisemitic and Political Violence in Hungary, 1919-1921 című a minap (2019) megjelent könyvét ismerteti bőven. (De miért angolul látott először napvilágot? Sietnénk megjelentetni a művet magyarul – már a centenáriumi aktualitások és a Parlament és a nemsokára felavatásra kerülő Trianon-emlékmű közelében felállított Fehérterror áldozatai emlékmű okán is – ha a koronavírus nem kezdi ki ezt a sérelmet is.)
Az utóbbi évek egyik legsikeresebb, legrevelációsabb kiállítása volt a Magyar Nemzeti Galériában Farkas István gyűjteményes tárlata. Nemcsak képzőművészeti esemény, de magában foglalja a magyar zsidóság felemelkedése és szörnyű vége történetét is. Erről Abafáy-Deák Csillag és Külös Lajos kettős kiállítás-ismertetése számol be, nemkülönben a kiállítás alkalmából kiadott fontos katalógusról. Micsoda kulturális pezsgést szakasztott meg a pandémia: a Nemzeti Múzeum Clara, Rotschild Klára, Divat a vasfüggöny mögött – címmel mutatott be egy különös életutat, s benne a Kádár-kor egy új, szintén új felfedezéseket nyújtó arcát. Erről, és a kurátor, Simonovics Ildikó kismonográfiájáról írt érzékletes beszámolót Czingel Szilvia Kiállításnaplójában (debütáló műfaj az Olvasónaplók mintájára), s ehhez az ismertetéshez kapcsolódik még két tárlatról szóló beszámolója: „Csillag a házon, csillag a kabáton” – A sárga csillag a magyarországi vészkorszakban és Gerlóczy Sára Holocaust címet viselő kiállításáról, amit a festő életútportréjával is kiegészített.
Vajda Mihály régi adósságunkat törlesztette, amikor Gáli Józsefről portrét írt, összegyűjtött művei (Kalligram) kiadása alkalmából. Gera Judit Eddy de Wind Auschwitz, végállomás. Egy túlélő naplója a haláltáborból című könyvét recenzálta, megírva benne a ritka szemtanú-értékekkel rendelkező könyv máig tartó recepció történetét. Voigt Vilmos Bereznai Zsuzsanna – Kircz Olga Ötszáz év egy kecskeméti zsidó család életéből (XVI-XX. század) című munkáját emeli ki a szakkiadványok temetőjéből.
TARTALOMJEGYZÉK
TABLE OF CONTENTS
2 Fehér László és Für Emil festményei a koronavírusról
László Fehér and Emil Für, Paintings about the coronavirus
4 Kőbányai János: Múzsa koronavírus idején, Koronavírus-napló (esszé és napló)
János Kőbányai: Muse in the age of the coronavirus, Corona virus diary and essay
17 Tábor Ádám: Víruskorona, világvasárnap (vers)
Ádám Tábor: Viruscorona, Global Sunday (poem)
17 Györe Balázs: megment az eső (vers)
Balázs Györe: The rain saves me (poem)
18 Allen Ginsberg: Halál mindenütt (vers)
Allen Ginsberg: Death everywhere (poem)
19 Czingel Szilvia: „Járványos” gondolatok (tanulmány)
Szilvia Czingel: “Epidemic” thoughts (essay)
25 Kántor Zsolt: A koronavírus antropológiája. A remény teológiája (napló)
Zsolt Kántor: The anthropology of the coronavirus. The theology of hope (diary)
27 Gáspár-Singer Anna: Üdv a távollevőknek (napló)
Anna Gáspár-Singer: Greetings to those far away (diary)
29 Lángh Júlia: A Látogató születése (emlékezés)
Julia Lángh: The birth of The Case Worker (rememberance)
32 Dalos György: Szélcsendes évek (fejezet egy önéletrajzi regényből)
György Dalos: Calm years (chapter from an autobiographical novel)
35 Demszky Gábor: Utópiák barátok tollából (emlékezés)
Gábor Demszky: Utopias from the pens of friends (remberance)
44 Péntek Orsolya: Újraolvasás (esszé)
Orsolya Péntek: Rereading (essay)
47 Kántor Zsolt: A stílus genealógiája (esszé)
Zsolt Kántor: The genealogy of style (essay)
49 Haklik Norbert: A kudarcra ítélt muszáj-messiásság regénye (esszé)
Norbert Haklik: The futility of self-imposed messianism (essay)
51 Gáspár-Singer Anna: Összetartozni végül (napló-esszé)
Anna Gáspár-Singer: To finally belong together (diary-essay)
54 Gyarmati György: Búcsú Ormos Máriától (1930–2019)
György Gyarmati: Farewell from Mária Ormos (1930–2019)
57 Bárd Károly: Vizsgálat egy terven felüli (?) népirtás ügyében. Tanulmány Veszprémy László Bernát könyvéről
Károly Bard: Examination of the case of an unplanned genocide. Review of Bernát László Veszprémy’s book
67 Veszprémy László Bernát: „Sorstársaiknak árulói”? Az 1944-es magyarországi gettósítás során felállított vidéki zsidó rendőrségek (tanulmány)
László Bernát Veszprémy: “The betrayers of fellow victims”? The creation of Jewish police forces on the Hungarian countryside during the ghettoization of 1944 (essay)
80 Csunderlik Péter: Szadista imposztorok. Béla Bodó: The White Terror. Antisemitic and Political Violence in Hungary, 1919–1921 könyvéről
Péter Csunderlik: Sadistic impostors. Review of Béla Bodó, The White Terror: Antisemitic and Political Violence in Hungary, 1919–1921
84 Kelemen Gábor: Másodgenerációs magyar zsidónak lenni. Erős Ferenc és Stark András barátsága (tanulmány)
Gábor Kelemen: To be a second-generation Hungarian Jew. The friendship of Ference Erős and András Stark (essay)
105 Hárs György Péter: Kimle. (i. m. E. F.) (vers)
Péter György Hárs: Kimle (i.m.E.F.) (poem)
107 Abafáy-Deák Csillag – Kölüs Lajos: Sejtjük, hogy borzongani fogunk – Aki befutott Párizsban. Kihűlt világ. Farkas István (1887–1944) művészete (páros kiállításkritika)
Csillag Abafay-Deák – Lajos Kölüs: We suspect that we will shiver. Forsaken world – Who became famous in Paris. The art of István Farkas (1887–1944) (parallel exhibition critique)
116 Czingel Szilvia: Kiállításnapló
Szilvia Czingel: Exhibition diary
138 Vajda Mihály: Címszavak egy önéletrajzi lexikonból (Gáli Józsefről) (esszé)
Mihály Vajda: Headings from an autobiographical lexicon (Essay about József Gáli)
142 Gera Judit: Végállomáson innen és túl. Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás. Egy túlélő naplója a haláltáborból (recenzió)
Judit Gera: Last stop from here and beyond. Eddy de Wind, Last Stop Auschwitz: Story of Survival from the Death Camp (review)
148 Voigt Vilmos: Bereznai Zsuzsanna – Kircz Olga: Ötszáz év egy kecskeméti zsidó család életéből. (XVI–XX. század) (recenzió)
Vilmos Voigt: Zsuzsanna Bereznai – Olga Kircz, Five hundred years from the life of a Jewish family from Kecskemét (16th to 20th centuries) (review)
149 Figyelő
Observer
Egy-egy negyedéves folyóiratszám előkészítése sokszor egy egész évet is igénybe vesz. Ezt a számunkat is abba a sorozatba állítottuk, amelyben igyekszünk emléket állítani a tragikus 2019-es évben a magyar zsidóság nagy és egyedülálló szellemi vezetőinek, akik oly pótolhatatlanul hagytak árván bennünket. S felmérni a lehetőségeinket a nagy nemzedék – Heller Ágnes, Konrád György, Ungvári Tamás – hagyta űrben, miként folytassuk az utunkat a szűk ösvényen, amelyet ők vágtak előttünk a felejtés dzsungeljében. Ebben a számunkban úgy gondoltuk ezt a hivatást teljesíteni – mint a következő éveink egyik kiemelt feladatát -, hogy Konrád György alapvető műve, A látogató emlékezetét és aktualitását állítjuk a középpontba, mert ezzel szolgáljuk a feladatot leginkább, hogy az író művét a „kollektív emlékezetbe” emeljük. Ezért kortársakat – Lángh Júliát, az író első feleségét, A látogató megszületése legközvetlenebb tanúját, Dalos Györgyöt, a szamizdat-ellenzéki társát, Demszky Gábort, szamizdat-korszaka könyvkiadóját kértük fel emlékeik megosztására, valamint fiatal írókat – Kántor Zsoltot, Péntek Orsolyát, Gáspár-Singer Annát, Haklik Norbertet, hogy a hetvenes évek egyik leghatásosabb szociológiai-irodalmi alkotásának a rájuk gyakorolt hatásáról beszámoljanak.
Szintén a magunk mögött hagyott év vesztesége volt Erős Ferenc pszichológus halála, amely a maga egyediségén túl egy újabb jelenséget is megtestesít: a holokauszttúlélők első nemzedéke is megkezdte kivonulását az életből. Kétszer megszületett nemzedékről van szó: arról, amelyik szülei remény-tudatának köszönhetően közvetlenül a holokauszt után megszületett, ide Magyarországra, s nem más kontinensekre, mint a magyar túlélők jelentős részének a gyerekei, s ugyanazokról, akik az 1970-es évek magára eszmélése folyamatában először kezdték felfedezni és maguknak vindikálni a zsidó azonosságot, s ezzel megkísérelni a magyar zsidó kultúra folytatását. Ennek a folyamatnak a feltárása szintén új feladatot ad a Múlt és Jövőnek. Kelemen Gábor formabontóan szociológiát és pszichológiát a történeti kutatásokkal ötvöző esszéje Erős Ferenc és Stark András barátsága történetéről nemcsak két zsidóságával foglalkozó pszichológus portréját rajzolja meg, hanem egy nemzedék és egy történelmi helyzet hátterét is. Az írást több fotódokumentum kíséri, mint ahogy megszokott az írás-illusztráció aránya a folyóiratunkban. Erős Ferenc és Stark András családjai is részt vettek a nemzedéki portré létrehozásában – az általuk közreadott fotók aláhúzzák az új terület fontosságát: a holokauszt utáni évtizedek, a mi gyermekkorunk is kutatandó, megőrizendő történelem legyen. Ezzel a családi fotók önálló vizuális krónikává is váltak – magántörténelemből: történelemmé.
Ebbe a „kollektívnak” is mondható gyászmunka közben ért a koronavírus egész világra kiterjedő támadása. Egy olyan ellenségé, amelynek nincs arca, egy háború, amelynek nincs előre látható vége. Kőbányai János „Múzsa koronavírus idején” című írása arra a világra kérdez, ami a koronavírus után következik. Miben változik meg az új világban az író, az irodalom szerepe? A témák, a traumák és fájdalmak vajon nem lesznek halványabbak a krízis után? Anélkül, hogy természetes gyógyuláson keresztülmentek volna-e? Kőbányai példáját egy Trianon és a zsidók – azaz Trianon-emlékezet a holokauszt perspektívájából – esszé megírása körülményeivel illusztrálta. A koronavírus kezdetén fogott hozzá, s mire végére ért, fel kellett tegye a kérdést: vajon ezek a katarzis nélkül sodródó traumák ugyanolyan jelentésűek lesznek-e a járvány-apokalipszis után is? A cikk egy hónapra készült lábjegyzete szinte megadja a választ: az írás visszautasításra talált a magyar sajtó teljes spektruma részéről (amit ellenzékinek vagy szocialista-liberálisnak sorolnak be), viszont a trianoni határon túl – a pozsonyi és a kolozsvári – két magyar nyelvű napilap (Új Szó, Szabadság) fél órán belül döntött, hogy hétvégi mellékletében nyilvánosságot biztosít neki. Kőbányai, miután kérdéseivel, gyötrő kételyeivel nem indíthatott diskurzust, egyedül a maga kis területe: a Múlt és Jövő problémáival és jövője kérdései megválaszolásához fogott; erről számol be a „Koronavírusnapló”, amelynek színtere a vírus európai kiinduló gócpontja: Velence, a járvány árnyékában harmadszor is urnák elé járuló Izrael, s a karanténba zárkózó Budapest – ahol a Múlt és Jövő jövője, s vele múltjának emlékezete a koronavírus-korszak kezdetén új és végzetes kihívás elé néz. Hasonló számvetésre kérte a Múlt és Jövő szerzőit: Tábor Ádám és Györe Balázs verspárbeszéddel (Györe Balázs egy látnoki Allan Ginsberg-versfordítással is), Czingel Szilvia a zsidók és a járványokról szóló tanulmánnyal, Kántor Zsolt, Gáspár-Singer Anna járványnaplóikkal, s Fehér László, Für Emil és dr. Máriáss képzőművészek rajz- és festményreflexióikkal érzékítették meg az új és félelmetes korszak kezdetét.
De vissza – ha lehet – a „hétköznapi” munkánkhoz: Bárd Károly az elmúlt év (még a koronavírus előtt) legnagyobb vihart kavart holokauszttörténelemét feldolgozó művéről, Veszprémy László Bernát Gyilkos irodák, A magyar közigazgatás a német megszállás és a holokauszt című könyvéről írt tanulmányt, mégpedig széles nemzetközi kitekintéssel s a jogtudós szemével. (A témát annyira fontosnak tartja, hogy rendhagyó módon a következő számunkban folytatja a Horthy-korszak magyar közigazgatására vonatkozó tettes-bűnsegéd dilemma kifejtését.) Veszprémy egy másik, szintén homályban hagyott, kényes témát is kidolgozott a holokauszt történelméből: a „zsidó rendőrök” szerepét. Gyarmati György, lapunk szerzője barátjának, Ormos Máriának a tudományos portréját rajzolja meg. Csunderlik Péter Bodó Béla The White terror. Antisemitic and Political Violence in Hungary, 1919-1921 című a minap (2019) megjelent könyvét ismerteti bőven. (De miért angolul látott először napvilágot? Sietnénk megjelentetni a művet magyarul – már a centenáriumi aktualitások és a Parlament és a nemsokára felavatásra kerülő Trianon-emlékmű közelében felállított Fehérterror áldozatai emlékmű okán is – ha a koronavírus nem kezdi ki ezt a sérelmet is.)
Az utóbbi évek egyik legsikeresebb, legrevelációsabb kiállítása volt a Magyar Nemzeti Galériában Farkas István gyűjteményes tárlata. Nemcsak képzőművészeti esemény, de magában foglalja a magyar zsidóság felemelkedése és szörnyű vége történetét is. Erről Abafáy-Deák Csillag és Külös Lajos kettős kiállítás-ismertetése számol be, nemkülönben a kiállítás alkalmából kiadott fontos katalógusról. Micsoda kulturális pezsgést szakasztott meg a pandémia: a Nemzeti Múzeum Clara, Rotschild Klára, Divat a vasfüggöny mögött – címmel mutatott be egy különös életutat, s benne a Kádár-kor egy új, szintén új felfedezéseket nyújtó arcát. Erről, és a kurátor, Simonovics Ildikó kismonográfiájáról írt érzékletes beszámolót Czingel Szilvia Kiállításnaplójában (debütáló műfaj az Olvasónaplók mintájára), s ehhez az ismertetéshez kapcsolódik még két tárlatról szóló beszámolója: „Csillag a házon, csillag a kabáton” – A sárga csillag a magyarországi vészkorszakban és Gerlóczy Sára Holocaust címet viselő kiállításáról, amit a festő életútportréjával is kiegészített.
Vajda Mihály régi adósságunkat törlesztette, amikor Gáli Józsefről portrét írt, összegyűjtött művei (Kalligram) kiadása alkalmából. Gera Judit Eddy de Wind Auschwitz, végállomás. Egy túlélő naplója a haláltáborból című könyvét recenzálta, megírva benne a ritka szemtanú-értékekkel rendelkező könyv máig tartó recepció történetét. Voigt Vilmos Bereznai Zsuzsanna – Kircz Olga Ötszáz év egy kecskeméti zsidó család életéből (XVI-XX. század) című munkáját emeli ki a szakkiadványok temetőjéből.
