2023. okt.  11.  Dohány utcai zsinagóga, du. 6.

A Szimhat Tóra-i terror támadás képei, tudósításai fokozatosan tárják fel, hogy mi történt azon a vészterhes hajnalon Izrael déli határai közelében.

Nem!

Hanem azt, hogy ki az ember? Ez a szembesülés borzalmas, fájdalmas. Ez az irány, ez a „sorstalanság” tendencia a 21. század első negyedében. Amelynek áldozata  – micsoda kiválasztottság! – most is a zsidó nép, s ezúttal – oly szerencsére – a zsidó nép országa. A zsidó nép mindkét apokalipszis elszenvedője volt, s belőle messiási álmok kicsiholója. Akár a Római Birodalom hosszú, bukás-folyamata, úgy a második, a holokauszt-apokalipszis utórezgései során szintén veszélybe került a léte. A napokban elkövetett, oly sokkoló mészárlás célja, módja, gyűlölete ezt a gyehennát idézi.

A Szimhat Tóra -i háború nincs lejátszva. Azonban a mögötte lévő ember feltárta gyilkos indulatait és arcát. Az nagyon is lejátszott-szerepelt.

A gyász, a megrendülés – és a belőle nyerhető erkölcsi erő és legitimáció – legalább olyan fontos, mint az ellenség likvidálására irányuló célkeresztek pontos pozicionálása.

Mit tehetünk innen Budapestről – azon kívül, hogy szívünket és figyelmünket a tájra és országra szögezzük ezekben a napokban? A „hazára”, még akkor is, ha az nem „gyermekkorunk világa”, ama „messzeringóé”. (Noha még is e „fatörzs” „gyönge ágai”-ként azonosítjuk magunkat.)

Ezért ott a helyünk a ma – 2023. okt. 11 – a Dohány utcai zsinagógában, ahol a holokausztot idéző mészárlásra emlékezünk, s utána az országot megálmodó Teodor Herzl egykori szülőháza közeli téren, ahol kifejezzük szolidaritásunkat a „lángoktól ölelt ország” népével, s közben arról sem feledkezünk meg, hogy „bűnösök vagyunk, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép.”