Description
TARTALOMJEGYZÉK
TABLE OF CONTENTS
2 Für Emil: A bicikliző angyal. Rajzok Heller Ágnes emlékére
Emil Für: The Bicycling Angel: Sketches in Memory of Agnes Heller
4 Kőbányai János: Heller Ágnes slosimja. Búcsú Heller Ágnestől harminc napon keresztül
János Kőbányai: Ágnes Heller’s shloshim: Farewell from Agnes Heller over thirty days
44 Kelemen Gábor: Heller Ágnes évjárata (esszé)
Gábor Kelemen: Ágnes Heller’s generation
49 Vajda Mihály: Hihetetlen (emlékező esszé)
Mihály Vajda: Unbelievable (an essay of commemoration)
52 Barbara Smitmans-Vajda: Az élet és a formák – megváltoztatni az életet? Találkozásaim Heller Ágnessel a filozófiában és az életben (emlékező esszé)
Barbara Smitsmans-Vajda: Life and Forms: To Change the World. My Encounters with Ágnes Heller in Philosophy and in Life (an essay of commemoration)
63 Aloisia Moser: „Mindig nagyvonalú és nagyszerű volt”. Egy New School-os tanítvány emlékei
Aloisa Moser: “She Was Always Generous and Wonderful: Memories of a Student from the New School”
66 Huszár Ágnes: Búcsú Heller Ágnestől (emlék)
Ágnes Huszár: Farewell from Ágnes Heller: Memories
67 Kőbányai János: Mira Zakai halálára
János Kőbányai: On the death of K. J. Mira Zakai
68 Ungvári Benjámin: Búcsú apámtól (Elhangzott Ungvári Tamás temetésén)
Benjámin Ungvári: Farewell from My Father (eulogy at Tamás Ungvári’s funeral)
70 Kőbányai János: Amikor a halott arcán még a szakáll sem nő (esszé)
János Kőbányai: When No Beard Grows on the Face of the Corpse
72 Steven E. Aschheim: Mi a probléma a holokauszt jelentéseivel és tanulságaival? (tanulmány)
Steven E. Ascheim: What is the Problem with the Meanings and the Lessons of the Holocaust? (essay)
82 Rockenbauer Zoltán: Visszaadni az emlékezetnek. Ki volt Rácz Klára, Márffy Ödön barátnője (?–1944) (tanulmány)
Zoltán Rockenbauer: “To Give back to Memory. Who was Klára Rácz, Painter Ödön Márffy’s Girlfriend” Essay
99 Veszprémy László Bernát: „Hungarista nagy papunk”? Közéleti viták Prohászka Ottokár szellemi örökségéről a harmincas–negyvenes évek Magyarországán (tanulmány)
László Bernát Veszprémy: Our Great “Hungarist” Priest? Public Debates about the Intellectual Heritage of Ottokár Prohászka in the Hungary of the 1930s and 40s (essay)
112 Voigt Vilmos: Fényszóró drágakövek. Löw Immánuel válogatott művei II. (könyvismertetés)
Vilmos Voigt: Illuminating Precious Stones: Selected Works of Immánuel Lőw, Vol. II (review)
114 Czingel Szilvia: Egy kép többet mond ezer szónál. A Fortepan és ami mögötte van (esszé és kritika)
Szilvia Czingel: A Picture Says More than a Thousand Words. The Fortepan and What is behind It (essay and critique)
118 Olosz Levente: Az izraeli magyar-zsidóság történetei (könyvismertetés)
Levente Olosz: Review of Israeli Hungarian Jewish Stories
121 Ujvárosi Emese: A hangok metafizikai állandóságáról (könyvismertetés)
Emese Ujvárosi: The Metaphysical Permanence of Sounds: Book Review
124 Figyelő
Observer
Kettős gyász jegyében szerveződött a Múlt és Jövő 2019-es őszi megjelenése. (Egy tragikus zárójel következik itt 2019. szeptemberán délután: Konrád György is elhagyott bennünket – vele még teljesebb és lezártabb a mondanivalónk.)
Még az előző, a nyári számunkban Heller Ágnes 90. évfordulóját ünnepeltük, s a rákövetkezőben pedig meghökkentően hirtelen halálát.
Még nem tértünk magunkhoz.
Ez a halál pótolhatatlan veszteség a Múlt és Jövő számára. Heller Ágnes olyan szerzőnk volt, mint a Nyugatnak Ady Endre. Zászló. Az ügyünk zászlaja – világszínvonalon. Ha lesz érdeme a mi Múlt és Jövőnk 30 éve elkezdett vállalkozásának, egyike bizonyan az, hogy a világon nincs még egy olyan folyóirata, amely ennyi eredeti Heller Ágnes írást közölt volna.
Ez a halál pótolhatatlan vesztesége a magyar zsidóságnak, mert a maga hihetetlen munkabírásával, s szelleme magas színvonalával sikerült elfeledtetnie, hogy kultúrát teremtő léte végéhez ért. Ugyanilyen pótolhatatlan vesztesége a magyar kultúrának, mert ilyen sokoldalú, irányt és példát mutató értelmiségije nemhogy nincs még egy, de a jelenlegi nem fényes korszakában nem látni senkit aki a helyére léphetne. S amennyire tudjuk, az egész világon is pótolhatatlan a hiánya, mind a sokirányú problémafelvetéseiben, s a holokauszt körüljárásában. (Utolsó írása a vele egyidős Anna Frankról szólt.)
Ungvári Tamással is egy olyan irodalmár polihisztor ment el, aki azon munkálkodott, hogy magyar “kompország” – Nyugat partjainál kössön ki.
Kőbányai János “Amikor a halott arcán már nem nő szakáll” című reményt vesztett esszéje azt a helyzetet elemzi, hogy mire mutat rá ennek a két (már három) alkotónak a halála? Mindketten (hárman) a holokauszt előtti magyar zsidóság nagysága megtapasztalásából nyerték azonosság- és értéktudatukat. A stafétabotot azért nem veheti tőlük át senki, mert a holokauszt következtében megszűntek azok a társadalmi és emberi viszonyok, amelyek a magyar zsidó kultúrát felvirágoztatták – s amelyeknek ők voltak az utolsó képviselői.
Szintén Kőbányai írta át “slosimjait” a Heller Ágnes temetése után 30 napig, mindennap írt fotóval ellátott, facebook bejegyzéseit emlék-naplóvá.
Kelemen Gábor esszéje – őt maga Heller Ágnes nevezte nem sokkal halála előtt könyvei legjobb ismerőjének – Heller Ágnes párhuzamait vizsgálja a világértelmiségben. A Vajda házaspár, Vajda Mihály és német felesége Barbara Smitmans Vajda megrendült emlékezései keverednek a személyes kapcsolatuk felidézésével és Heller Ágnes filozófiai oeuvrje értékelésével. Különösen Barbara Smitmans Vajda írása revelációs, mert egy “nyugatnémet” értelmiség külső szemével láttatja a Budapesti Iskola tagjait és budapesti korszakukat. Aloisia Moser: a New School-on volt Heller Ágnes tanítványa, s majd maga is egyetemi előadóvá érvén: hű barátja. Ő Grátzból küldte aNew York-i- tanulóévekről emlékezését. Huszár Ágnes a balatonfüredi cionista táborok atmoszféráját idézi fel, ahol Heller Ágnes 10 évig tanított és a többi előadás vitaképes résztvevője volt. Für Emil a “Bicikliző angyal” című rajz-sorozattal búcsozott a nagy filozófusnőtől.
Ungvári Benjamin sírbeszédéből azt az Ungvári Tamást ismerhetjük meg, amit színes életművéből rejtve maradt – az idősebb korban családot alapító apáét.
A nem a gyásszal kapcsolatos írásoknak olyan témához fűződő tanulmányok adnak keretet, amit a most elment alkotók alapélményét adták: a holokauszté. Steven Ascheim a jeruzsálemi Héber Egyetem történész professzora – szinte háziszerzőnk – tanulmánya azt elemzi, hogy a holokauszt irodalom által “ment -e előre a világ?” Rockenbauer Zoltán – művészet történész és az első Orbán kormány kulturális minisztere – egy korábbi tanulmányában feltárta, hogy a Nyolcak festő csoportba tartozott Márffy Ödön is zsidó származású volt. Mostani tanulmánya még revelációsabb: Márffy szerelme – egy rajzokon és egy sárgacsillagos portrén fentmaradt kép után deríti fel annak a nőnek az azonosságát, akit a nyilasok 1944 telén bestiálisan meggyilkoltak. Az oknyomozás során feltárul az a zsidó középréteg kapcsolatrendszere, amely a művészeteket pártolta – érdeklődéssel és gyűjtéssel. S nem különben a nyilasok világa, akiben a magyar történelem a mélypontjára ért. Veszprémi Bernát László azt vizsgálja, hogy a másik középosztály: a magyar középosztály és politikai osztály gondolkodását hogyan befolyásolták Prohászka Ottokár antiszemita eszméi. Czingel Szilvia az utóbbi évek egyik lesikeresebb fotós vállalkozásának, a Forteplánnak a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett kiállítását szemlézi. Bemutatva a vállalkozás történetét és a vizuális dokumentumok jelentőségét a magyar történelem elbeszélésében. Voigt Vilmos a Lőw Imánuel életművének II. kötetét recenzálja – s írása végén meg kellett említse, hogy a nagy szegedi rabbi életmű-sorozatának spritus rectora, Ungvári Tamás nincs velünk többé. Olosz Levente könyvrecenziója két olyan könyvet ismertet, amelyek Izrael magyar építőiről és magyar emlékhelyeiről szólnak.
