Sorry, this entry is only available in Magyar.

Egy korszakban, amikor mind az eredeti ó- és újszövetségi események (e két könyv: egy, a zsidó történelem különböző szakaszait – a kalandos honfoglalást és a diaszpórába szétszóródás kezdetét – rögzítik) oly génjeinkbe kódoltan. Annál is inkább, mert ezek az oly szorongtató „kollektív emlékek” a szemünk előtt ismétlődnek meg.

Milliók keresnek új hazát menekülve vagy a szolgaságból, vagy a háborúk és természeti katasztrófák sújtotta térségekből, valamint a jelenlegi világrend felbomlóban-átrendeződésben hánykolódik, mint a Római Birodalom idejében, amelynek egy szimptomatikus eseménye volt a nacareti Jesaja ben Joszéf, az egyik utolsó zsidó próféta kálváriája.

Peszah husvéti posztunkban régebbi korok zsidó sajtójából– az Egyenlőségből s a bizony Kádár-kori Új Életből – kicakkozott idézetekkel elevenítjük fel a közelmúltat, hogy a magunk tanúsága felelősségére ébresszen a maceszropogtatás, és a keserű füvek – abból kell sok most! – fogyasztása közben.

A Múlt és Jövő közössége