Bruck Edit és három pápa – Vertse Márta kiegészítése a “Ferenc pápa meglátogatta Bruck Edit auschwitzi túlélőt” című cikkünkhözCikkünk frissült
Posted on
Ferenc pápa Izrael askenázi és szefárd főrabbijával, 2014. május 25-én, Rómában
Sorry, this entry is only available in Magyar.
| Vertse Márta – a Vatikáni Rádió emeritus szerkesztője, ügyünk régi barátja és támogatója – példás gyorsasággal megtalálta és lefordította számunkra az interjút, ami Ferenc pápát arra késztette, hogy meglátogassa a magyar zsidó túlélő írónőt Bruck Edithet. A szerkesztő megkérdezte, hogy honnan ismerte a pápát, mert az interjúból kiderült, hogy nem ez volt az első találkozás. Vertse Márta egy nap alatt összeszedte és megírta a Múlt és Jövő olvasóinak az ismeretség, s a minapi gesztus-találkozás hátterét. Külön köszönet érte. |
2019-ben jelent meg Bruck Edith “Ti lascio dormire“, vagyis “Hagylak aludni” c. kötete, amely egy hosszú, megható szerelmes levél 2015-ben elhunyt, a végsőkig nagy szeretettel körülvett férjéhez, Nelo Risihez. Ebben az írónő többek között felidézi találkozását a közelmúlt három pápájával, Wojtyła, Ratzinger és Bergoglio pápákkal a római zsinagógában.
Mint ismeretes, Karol Wojtyła volt az első pápa, aki meglátogatta a római nagyzsinagógát, ahol találkozott Elio Toaff római főrabbival és a zsidókat a keresztények idősebb testvéreinek nevezte. Ezen az történelmi eseményen, amelyre 1986. április 13-án került sor, Bruck Edith, auschwitzi túlélő is személyesen is köszöntötte a lengyel pápát.
Visszaemlékezésében az írónő felidézi, hogy a találkozót megelőzően két-három napon át próbálgatta, hogy melyik a legmegfelelőbb ruha a fontos alkalomra. Csalódást érzett, amikor Wojtyła pápa mindössze ezekkel a szavakkal üdvözölte: „Nagyon örülök, hogy megismerhettem”.
„Nem maradt más, minthogy megfigyeljem fiatalkori szépségének nyomait, gyermeki mosolyát, a hit emberének fénytől ragyogó arckifejezését, aki lágy lengyel akcentusával a zsidókat „idősebb testvéreknek” nevezte”.
Joseph Ratzinger pápa csaknem 24 évvel később, 2010. január 17-én kereste fel a római zsinagógát és hangsúlyozva a II. János Pál által megkezdett baráti párbeszéd folytonosságát, a 133. zsoltár szavaival köszöntötte az egybegyűlteket:
„Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek!”
Bruck Edith hidegnek, távolinak érezte Ratzinger pápa jelenlétét, merevségét német származásának tudta be, elismerve azonban az idősebb testvérekhez való közeledés eseményének jelentőségét.
Utóda, Jorge Bergoglio pontosan hat évvel később, 2016. január 17-én tett látogatást a római nagyzsinagógában. Ez a Ferenc pápával való találkozás jelentette a legnagyobb élményt Bruck Edith számára, amelyről így számol be férjének a túlvilágra címzett szerelmes levelében:
„Azután következett a harmadik pápa, Ferenc csókja, akit nem lehet nem szeretni, annyira emberi. Egyszerű, közérthető nyelvezetet használt, mintha a bennünk lévő gyermekhez szólna, akkor is, ha a zsinagógában nem mondhatta, hogy Jézus szeret benneteket, legyetek jók, viselkedjetek rendesen, mert Jézus szeret mindenkit, kicsiket és nagyokat, feketéket és fehéreket, Jézus nem tesz különbséget és ti se tegyetek különbséget, mert a gyűlölet és az erőszak bűn és nem tetszenek Jézusnak.
Ferenc pápa mosolygó szájában még az argentin akcentus is vonzó és édes, amikor felemelt ujjal beszél, mint egy jó tanító, figyelmeztetve a Szent Péter téren lévő tömegeket az egyetemes szeretetre, a leggyengébbek, peremre szorultak védelmére, akiket bárhová is megy, meglátogat, hogy figyelmünket a leginkább kisemmizettekre irányítsa. Nem forradalmár, mint ahogy sokan mondják, ami zavarja a klérust, hanem egy ember-pápa példaképe.
Istenről soha nem beszél, mert Isten láthatatlan, hanem egy gyermek szimpatikus ravaszságával ismételgeti a vérző Jézus és anyukája, a Madonna szenvedő képét; ezeket a képeket az egész keresztény világban lehet látni, meg lehet érinteni, meg lehet csókolni a festők és szobrászok műveiben, akik ezeket megalkották az évszázadok során; a nagy művészet, amely a zsidó-keresztény vallásból született, gazdagítja a világot”.
Kőbányai János: Római anziksz
 |
 |
 |
 |
 |