Sorry, this entry is only available in Magyar.

Rendszeresen jegyezni egy szellemi műhely posztjait, azaz: naplót írni, azzal a kihívással jár,  hogy minden egyes alkalommal igyekezzünk kilépni a rutinná kopott gondolatok és üdvözletek kipipálásából.

A valláshoz, vagy egy nemzet történelméhez kötődő ünnepek a „kollektív emlékezet-munkából” homogenziálódnak jeles napokká. Ezért tanácsos leereszkedni a keletkezés „mélységes mély a múltnak kútjaiba”, s onnan felhozni egy még nem, vagy ritkán vizsgált szálat, s azt összecsomózni a jelen aktualitásaival. Imígyen folytatni mindazt a hagyományt, amely egy-egy ünnep alá humuszt termelt. Az ünneplés mozzanatával így magunk is bekerülhetünk a termőföld hajszálcsöves rendszerébe – a „kollektív emlékezetbe”.

A zsidó ünnepek memoriterje egy nép történelméből és tapasztalatából táplálkozik, hogy aztán az intenzív szellemi diskurzus eredményeképp lombosodjon vallássá. Mégpedig a kollektív betűvetésből – naplók írásából -, amelyből a Tóra könyvei születtek. A judaizmus ezekben a gyűjteményekben, és folytatásos regényekben – Krónikák – , vagy egy-egy hős (próféta, vagy más szereplő, ahogy mai aktualitással Eszter) nevéhez, vagy foglalkozáshoz – Bírák –  fűződő novellából kristályosodott ki. Ha lehántjuk róluk a kalendáriumokban rutinná archivált mázat, mai problémáinkat is eligazító olvasmányélményt nyerhetünk.

A végtelen gazdag ünnep-eredet nyomába szegődés másik vetülete, ha pusztán az ünnep fogalmán töprengünk el,- a különbséget boncolva, hogy miben különbözik a jeles nap a hétköznaptól? Rítusok, ceremóniák, és a hozzákapcsolósó imák, fogadalmak, étkek, oly gazdag választéka mind azt szolgálja, hogy éles határokkal válasszuk el magunkat a közönséges tér-időtől. S ezáltal emelkedhessünk fel a legrejtélyesebb tudáshoz: önmagunkhoz. Ilyenkor idézzük Mihail Bahtyin, már-már közhellyé koptatott elméletét, hogy a hétköznapi élettel szemben az ünnep az el nem idegenedett ember igazi arca. Vidám, önfeledt a karneválja: az elidegenedésből kiszabadított élet csábító példája. Azaz: minta és cél, ami egyszer majd elfoglalja mindennapjainkat. „Ha eljön a megváltó Messiás”. …

Azonban.

Nemzedékeink számára az elmúlt években egy újabb nyugtalanító kétely és konfliktus lépett fel. Hogyan lehet ünnepelni akárcsak rutinszerűen is, az ember is okozta-hatványozta természeti katasztrófa (a Covid) tombolása idején? S majd az azonnal rákövetkező évben az ember legrosszabb tulajdonsága: a szakadatlan gyilkolás-rombolás, a kibontakozó harmadik világháború közvetlen szomszédságában?  (Globális világunkban, szinte minden ország, kontinens közvetlen szomszédaivá váltunk.)

Érdemes felidézni, hogy hogyan sorjáztak purimi bejegyzéseink – ezzel kezdődik a zsidó nagyünnepek éves (menet)rendje – az elmúlt két évben:

https://multesjovo.hu/en/kultur_cikk/kobanyai-janos-purim-koronavirus-idejen/

https://multesjovo.hu/en/kultur_cikk/kobanyai-janos-purim-2023-5783-ban/

És most? Amikor …

Amikor épp a Tóra pecsétje ünnepén, 2023 október 7.-én, egy olyan háború kezdődött és tart fél esztendeje, amely a holokauszt sebeit hasogatja fel a maga kegyetlenségével és áldozatai számával. S ami fenyegetőbb: a világ álszent (azaz a szentet alakoskodó, de éppen vele ellentétes) reakciója percek alatt az áldozatból elkövetőt kreált, s az elkövetőt pedig áldozattá avanzsálta. (Az áldozat-néppel szemben, amely ki sem lábalt a holokauszt traumájából, s éppen megvetette volna a lábát a régi-új hazájában, de éppen ezt a „sorstalanság”ból sorssá érő jövőt vonja kétségbe az ellenség mögött felsorakozó világ.

(Lásd: https://multesjovo.hu/en/kultur_cikk/kobanyai-janos-a-gazai-haboru-fenylo-heliosz-arnyekaban/ )

Ezért itt és most ünnepelni maga az ünnep tagadása.

Ki az ember? Akinek az arca maszkját vesztve megmutatkozik az ünnepek fényárnyékában.  Itt és most, Ramadamkor és Purimkor – s a keresztény húsvétra felkészülés rutin medrében.

Ki az ember? Vagy: hogyan juthatott idáig? Amivel szembesülünk az ellentmond Bahtyn felfedezésének ….

Kapcsolódjunk ki legalább most annyira, hogy ne vonjuk meg friss, s oly sokkoló döbbenetünk mérlegét.

(By the way: Purimkor vallási kötelesség berúgni olyannyira, hogy ne tudjunk különbséget tenni az áldott Mordeháj és az átkozott Hámán között.)