Avigdor Hameiri: A nagy őrület, A pokol legmélyén
Az év végi gazdag könyvkínálatot áttekintve, sok munka foglalkozik Trianonnal, vagy a tavalyi – de a Covid elvitte-halványította – centenáriumtól visszafelé haladva: az 1918/19-es forradalmakkal, és kiindulópontjukkal az első világháborúval.
Ezeknek a világot, s különösen a magyar világot megrengető eseménysornak az igazi vulkánja nem Magyarországon izzította a láváját, hanem Oroszországban, ahol közel félmillió magyar hadifogoly vándorolt, szenvedett, s vált valamelyik oldal, s vele eszme harcosává. S így a széthulló Monarchia omladékain megkapaszkodó magyar valóság valamelyik meghatározó erőterévé.
Avigdor Hameiri frissen megjelent A pokol legmélyén című dokumentum regénye egyszerre művészi és szociológiai mélységben mutatja be ezt a Dante-i világot. Noha héber nyelven írta (és jelentette meg 1932-ben Palesztinában), de a korabeli magyar társadalom mély és pontos röntgen átvilágításának tekinthető – a szibériai és nyelvi távolságából rálátás perspektíváinak köszönhetően.
Ez a könyv, tanúság nem kevés késéssel, Hunyadi Zsombor korszerű fordításának köszönhetően végre megérkezett oda, ahol ez a könyv a legtöbb tanulsággal szolgálhat.
Ha valaki – „véletlenül” – nem olvasta volna az előzményét A nagy őrület című frontregényét, annak igen javasolt, hogy a két könyvet együtt olvassa.
Az év végi pihenés, szünet bizonyára megengedi a nagyobb regénybe beletemetkezést. Azért is ajánljuk Hameirit, mert a lebilincselő stíluson, mai érvényű mondanivalóját túl ő az a személyiség – aki a leginkább megtestesíti a magyar és az izraeli sorsközösséget. Hiszen a modern héber irodalomba – s nem csak Ady, Madách és Petőfi fordításaival – ő ültette át a magyar kultúra legpozitívabb értékeit.
Jó olvasást kívánva ajánlja figyelmetekbe a sajnos nem eléggé ismert Avigdor Hameiri munkáit
A Múlt és Jövő Közössége
