A budapesti Nagykörútról nyíló egykori Csáky, mai Hegedűs Gyula utca 3. sz. alatt a huszadik század első évtizedében épült, ma is meglévő szecessziós stílusú bérház egyik lakásának szobáját 1911-ben ortodox zsidó imateremmé alakították, majd az imaközösség növekedtével, az 1920-as évek közepén a ház udvarát nyitható és csukható üvegtetővel befedték és Baumhorn Lipót terve szerint zsinagógát építettek az üvegfedél alá. Az őszi zsidó ünnepekkor manapság is megtelik a zsinagóga, és péntekenként, ha lement a nap és beállt a legszentebb ünnep, a szombat, kihallani az utcára dallamokat, amikkel a hívők királynőjüket, a szombatot köszöntik. E zsinagóga vezetője Schöner Alfréd, lipótvárosi és újlipótvárosi főrabbi, a jelenkori magyar neológ zsidóság legnagyobb formátumú személyisége.[1]

„Schöner Alfréd 1948. október 12-én, erev jom kipur napján született Nyíregyházán, Schöner Ignác és Adler Jolán gyermekeként. Apjának négy gyermeke, felesége, 11 testvére és 39 családtagja lett a soá, a holokauszt áldozata; anyjának a férje mellett 20 családtagját gyilkolták meg a rettenet éveiben. A két özvegynek Schöner Alfréd volt első és egyetlen közös gyermekük. Szüleit odaadóan szerette, több írásában is emléket állított nekik, máig fájó seb, hogy édesanyja néhány nappal rabbivá avatása előtt adta vissza lelkét Teremtőjének.”[2] A gyermek Schönert édesapja tanította héberre, hajnalonta együtt olvasták a Tórát, és apja kívánságára lett rabbinövendék. Apja a háború előtt a legendás Jungreisz rabbidinasztia vonzáskörében élt Csengeren, és a csodatévő Jungreisz Áser Ánsel háLévi („Menuhet Áser”) azonos nevű – majdan a soában mártírhalált szenvedő – unokájának hívei közé tartozott. Auschwitz után is tudott hinni (Schöner szavai apjáról); családot alapított, és más munkája mellett a Frankel Leó utcai zsinagógában Geyer Arthúr főrabbi tulajdonképpeni helyettese lett, Tórát olvasott, Talmudot tanított, ha kellett, prédikált. Zsinagógai homíliát, magyar nyelven, Geyertől hallott először. Fia egy visszaemlékezésben szentnek nevezte.[3] Schöner Alfréd a budapesti Zsidó Gimnáziumban és a Dob utcai ortodox jesivában tanult, a Magyarországon utolsóként megmaradt ilyen tanintézményben.[4] Bár-micvóvá Benoschofsky Imre főrabbi avatta Budán. Az érettségi vizsgát követően az Országos Rabbiképző Intézet hallgatója lett,[5] ahol Scheiber Sándor főrabbi, igazgató professzor személyében mestert és pályakezdését egyengető gondviselőt kapott.

Scheiber Sándor a zsidó tudomány, kultúra, műveltség és öntudat legnagyobb alakja volt a holokauszt utáni Közép-Európában. Hallgatóit egyszerre rabbivá és tudóssá nevelte. Biztosítani akarta a zsidó szellem fennmaradását egy olyan világban, ahonnét a nemzetiszocializmus kiirtotta a zsidó kultúrát hordozó közösségek nagy részét. Tanítványait vigasztalónak, tanítónak és az eltűnő emlékezet megőrzőjének küldte a túlélő maradékhoz. Azokhoz, akik megmenekültek és a felszabadulás után zsidóként akartak élni családjukkal, és akikből ezért néhány év múlva, az ateista államszocializmus idején, másodrendű állampolgár lett. Ebben az időben Scheiber a népköztársaság ideológiai ellenségének számított. Útlevelét visszatartották, hogy külföldi tudományos kitüntetéseit ne vehesse át. Az 1970-es évek második felében rendszeresen rendőrségi kihallgatásoknak vetették alá és koncepciós per előkészítésébe fogtak ellene. Schöner ebben az időben lett rabbi. Hozta magával, apjától öröklött génjeiben, a Teremtő és a teremtett világ iránti tiszta hitet, amely az egykor élt, ám a soában kiirtott észak-kelet-magyarországi csodaváró zsidók sajátja volt, és fel lett vértezve azzal a tudományszeretettel, művelődéssel és zsidó világnézettel, amit Scheibertől lehetett megtanulni és átvenni.

A neológia egyik vívmánya a 19. század első felében annak a rabbitípusnak a létrejötte volt, aki egyszemélyben volt tudós és lelkipásztor, és tudományos munkáit nemcsak héberül, hanem más nyelveken is közölte.[6] Magyarországon e rabbitípus első nagy képviselője Löw Lipót nagykanizsai, pápai, végül szegedi főrabbi volt.[7] Schöner már diplomamunkájában foglalkozott e nagyszerű rabbiegyéniség máig ható szellemi örökségével.[8] Az Országos Rabbiképző Intézetben – 1944 előtt – a rabbivá avatás szükséges előfeltétele volt, hogy a jelölt valamelyik egyetemen doktori (általában bölcsészdoktori) fokozatot szerezzen. Ez a szabály a neológ rabbi kettős kvalitásának, a tudósnak és lelkipásztornak meglétét biztosította. Nemegyszer történt, hogy magyarországi település nevét első alkalommal az ott működő rabbi írásai által ismerte meg a világ.[9] A holokausztban a németek és szimpatizánsaik mindent el akartak pusztítani, ami zsidó volt: az emberekkel együtt a könyveket, a tan- és imaházakat; Lengyelországban járólapot készítettek héber betűs sírkövekből,[10] és Dávid-csillagos téglákból építették a treblinkai gázkamrákat.[11] Amikor a Rabbiképzőben a felszabadulás után (1945 február) megkezdődött az oktatás, egyetlen hallgató volt.[12] Nem is érthető, miképpen telt meg élettel az Intézet. Édesanyám transzcendens magyarázatát idézem: „S jöttek haza a haláltáborok megmaradt, csak a véletlennek köszönhetően életben hagyott élőhalottjai, és elkezdődött a hozzátartozók keresése. Ennek minden egyes mozzanata itt az országban permanensen jelenvalóvá tette azt az isteni erényt, amely nélkül tovább nem lehetett volna élni: a reményt.”[13] Az életben maradt zsidó apák és anyák reménye irányította a fiúkat a Rabbiképzőbe Scheiberhez és a tanári kar többi túlélőjéhez. Magyarországon és a szocialista blokk országaiban ezért maradt fenn a neológia és az a rabbieszmény, amit e fogalom kifejez.[14] Scheiber kijelölte az új idők rabbijának munkakörét a következő négyes kerettel: igazság és béke, hit a Mindenhatóban, szeretetkötelék Izrael Államával, és az írás, a tudomány szolgálata.[15] Biztosította a neológ rabbik lelki leszármazásának folytonosságát a Löwöktől napjainkig. A tűz őrzője, a folytonosság fenntartója két magyar rabbinagyság volt: Schweitzer József és Schöner Alfréd. A Rabbiképzőt Scheiber halála (1985) után, a scheiberi neológ eszmények szerint Schweitzer József főrabbi főigazgatóként megőrizte, Schöner pedig, rektorként, egyetemmé formálta. Schweitzer és Schöner Scheiber lelki és szellemi leszármazottjai voltak. Schweitzert 1948-ban a pécsi rabbiszékbe – „nemzedékek láncolatának imájával” – Scheiber iktatta be.[16] Schöner Alfréd rabbivá avatása, feje felett Scheiber energiát sugárzó kezeivel, 1974. január 13-án történt a Rabbiképző zsinagógájában,[17] és pár hónap múlva a szegedi rabbiszékbe is Scheiber iktatta be. „Most eljöttem, mert tanítványomat adom Nektek lelkipásztorul” – szólt Scheiber Sándor a szegedi hívekhez, majd a rabbi feladatairól beszélt: „Több ezer éves szellemi kincs letéteményese és fejlesztője ő. A zsidó tudomány benne talál átvevőre és továbbadóra. Tudnia kell, hogy a zsidóság nem a születéssel kezdődik és nem a halállal ér véget. Van. Szüntelenül.” – Majd a beiktatandóhoz fordulva folytatta: „Fiam vagy, gyermekemnek érezlek. A főiskolánkon eltöltött idő alatt megismerhettük jellemedet: a hűséget, a becsületességet, a lelkiismeretességet. Amit kimondtál, szent volt. Amit vállaltál, elvégezted. Lelkesedéssel mélyültél el tanulmányaidban, hogy továbbadhasd. Olyan házból származol, ahol megélték a hagyományt. Édesapád volt első tanítód. Édesanyád – haláláig – irányítód az emberség útján. A vallásos néprajz nagy tudósa[18] megkérte az egyik szegedi templom freskóján dolgozó művészt, hogy fesse bele elhalt édesanyja képét. Hadd legyen előtte, ha imádkozik. Amikor a szülői szeretetről szólsz, szavaidat melegítse át mindig Anya emléke. Légy e sokat próbált közösség vezetője. Állj melléjük…”[19] Szegedi beiktatásakor Schöner kiforrott szónok és gyakorlott lelkipásztor volt. Már tizenéves korában prédikált. Szónoki képességét az akkor kilencvenes éveiben járó filozófus, Szemere Samu akadémikus is felismerte és fejlesztette. Scheiber mellett Szemerének köszönhetjük a prédikátor Schönert, a lelkipásztort pedig Richtmann Mózesnek és Benoschofsky Imrének.[20] Könyvünkben mindegyikükről olvashatunk személyes hangú visszaemlékezést. Szeged után Schöner a budai körzet, majd Salgó László utódaként 1985-ben a Dohány utcai nagyzsinagóga főrabbija lett.[21] E sorok írójának mondta Vajda Károly – Schöner utóda az OR-ZSE rektori székében –, hogy gimnazistaként a Dohány utcai zsinagógába járt, ahol Schöner Alfréd prédikációi életre szóló hatást gyakoroltak rá. Schöner 1977-ben könyvtár szakon, 1981-ben művészettörténészként diplomázott az ELTÉ-n. Utóbbi tudományterületen doktori fokozatot szerzett és habilitált.[22] 1986-tól országgyűlési képviselő volt. 1990-ben a Goldmark Teremben tartott emlékezetes beszédben[23] elbúcsúzott híveitől, és családjával Izraelbe alijázott. Kirakodáskor a könyvtárát és kéziratait tartalmazó konténer a tengerbe süllyedt. Izraelben felsőfokú tanításból élt.[24] Schweitzer József országos főrabbi kezdeményezésére és a Mazsihisz kérésére 1996-ban visszaköltözött Magyarországra, és elvállalta az Országos Rabbiképző Intézet Pedagógiuma igazgató professzori állását. Schöner 1998-ban egyetemi tanár, 2000-ben az egyetemmé alakult Rabbiképző, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektora lett.[25] 2003-tól az Egyetem műemlék tanzsinagógájának főrabbijaként is működött. A hívek közül kikerülő donátorok jóvoltából, Schöner Alfréd ikonográfiai tervei szerint készültek a zsinagóga színes üvegablakai. Hírneve, obszerváns[26] vallási attitűdje az Egyetemnek egyfajta, mindig érzékelhető ünnepélyességet kölcsönzött. Az Intézmény működése szempontjából létfontosságú sikeres nemzeti akkreditáció[27] lebonyolítása, európai színvonalú tanszakok kialakítása, új tanszékek létrehozása, a professzori és oktatói közösség emberi, lelki, szellemi felépítése és megtartása, a magyar zsidók liturgikus és művelődési szolgálatára felkészült és elhívatott nemzedékek kibocsátása, az egyetemi doktori iskola, konferenciák, kiadványsorozatok és folyóiratok megindítása és fenntartása fűződik nevéhez. A 2013. évet Scheiber Sándor centenáriumi évvé nyilvánította és kialakította az emlékév tudományos programját. Két évtizedes rektori működésére a Rabbiképző lassan másfél évszázados története kiemelkedő fejezeteként tekintünk. E sorok írója részt vett azon az ünnepségen, ahol Schöner Alfréd átadta az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektori székét Vajda Károlynak. Kötetünk utolsó írása Schöner ott elmondott búcsúbeszéde.[28] Mestere emlékét idézte: „Ahogy bejöttem a kapun, érzelmek ragadtak meg. Amikor 1963-ban beléptem a Bérkocsis utcába, nem gondoltam volna, hogy 55 évvel később a Scheiber Sándor utcából fogok visszavonulni. Közös munkálkodásunk egyik nagy eredménye, hogy a 20. század zsidóságának kiemelkedő tudósa utcanevet kaphatott! Így most – a többszörösen akkreditált egyetemünk – a Scheiber Sándor utcában található. Törekedtünk, hogy álmát megvalósítsuk […].” Többszöri kérésének 2018-ban végül engedve, a fenntartó Mazsihisz jóváhagyta az OR-ZSE éléről történő visszavonulását.[29] Elképzelésének megfelelően kinevezték az Újlipótváros – a Magyarországon zsidók által tömbszerűen lakottan egyetlenként fennmaradt városrész – zsinagógájának Lőwy Tamás Amerikába költözésével megüresedett főrabbi székébe.

Úgy illik, hogy az előszó írója önmagáról ne beszéljen. Ha most mégis megszegem e szabályt, azért teszem, hogy a magam tapasztalatával mutassam meg Schönert, a lelkipásztort. Katolikus-zsidó vegyes házasságból születtem. Édesanyám erdélyi római katolikus örmény család leszármazottja.[30] Anyai ágon felmenői között neves katolikusok szerepelnek, pl. Ákontz-Kövér István örmény katolikus érsek, a velencei Szent Lázár-szigeti kolostor főapátja és Ákontz-Kiss Ernő tábornok, aradi vértanú, az eleméri római katolikus templom építtetője. Édesapám, áldássá váljék emlékezete, zsidó származású és vallású volt. Bár-micvó avatását a Csáky (mai Hegedűs Gyula) utcai zsinagógában Hoffer Ármin főrabbi vezette.[31] Szüleim megállapodtak, hogy gyermekeiket, ha lesznek, katolikus vallásban nevelik. Ezért lettem, első és utolsó gyerekükként, katolikus. Scheiber Sándor haragudott zsidónak nem zsidóval kötött házasságáért, főként, amikor a férj volt zsidó, mert a zsidó közösséghez tartozás az édesanyától öröklődik, a zsidó apa zsidósága a vegyes házasságból született utódoknál a közösség fennmaradása szempontjából elvész. Scheiber szerint a vegyes házasságokban ráadásul, bármelyik szülő is zsidó, kiég a zsidó öntudat, elfelejtődik a hagyomány, kihal a zsidóság. Ezt az örményeknél is hasonlóan gondolták. Anyai nagyanyámnak édesanyja volt csak örmény (Ákontz), édesapja, a dédapám, székely volt (Korodi Biró). A visszaemlékezések szerint lett is botrány, de legalábbis komoly fejcsóválgatás a családban, amikor a nagyapám bejelentette, hogy a menyasszonya csak félig örmény, és nem érdekli a család véleménye, elveszi. Egy alkalommal Scheiber olyan társaságban korholta a vegyes házasságokat, ahol édesanyám is jelen volt, aki nem is hagyta annyiban: „Sándor, hogy mondhat ilyeneket, amikor én is itt vagyok, és tudja, hogy én örmény vagyok és katolikus, a férjem pedig zsidó.” Scheiber ezt válaszolta: „A maguk házassága, Katalin, kivétel, mert magának igazán mély a hite.”[32] Édesapám temetése a Félelmetes Napok idején, Ros Hásáná és Jom Kippur között, egy pénteki napon volt a Kozma utcai neológ zsidó temetőben. Ott voltam a táháráján, mosdatásán, ahol az imádságokat Davidovics László rabbihelyettes olvasta, kihallottam belőlük apám szent héber nevét, a temetési szertartást Schöner Alfréd és Fekete László főkántor végezték, a gyászbeszédet e könyvben is olvashatják.[33] Este elmentem a Hegedűs Gyula utcai zsinagógába. A gyászoló kizuhan a világból, mert nagy a veszteség, amit átél. Nem is lép az imaterembe, hanem várja, hogy a közösség visszafogadja. Így várakoztam az előcsarnokban, ahová az utcai kapu nyílik. Müncz László, a körzet elnöke volt velem. Minden édesapámra emlékeztetett. Az imatermekbe vezető ajtók, a küszöbök, amiken annyiszor léptünk át együtt, a fogasok, ahová a kabátját tette. Tudtam, hogy bent a kis imateremben Schöner Alfréd most mondja a közösségnek, hogy kint várakozik Hidvégi Máté, Gyuri bácsi fia, és azt, hogy ma volt édesapjának a temetése, az itt lévők közül is sokan ott voltak. Valaki kiszólt, hogy jöhetünk. Laci bekísért a kis imaterembe, ahová annyiszor léptem be apámmal, vagy őt keresve, most mégis olyan volt ez a belépés, mintha a semmiből lépne valahová, a nemlétből a létbe valaki. Schöner felém fordult vigasztaló és visszafogadó szavakkal, azt is mondta, hogy a megvigasztalódást Istentől kell kérnem. Káddist mondtam, amiről tudható, hogy nem magánimádság, közösség kell hozzá. A szombatköszöntő imák után, a péntek este végén, már négyszemközt maradva, megkérdeztem Schöner Alfrédtól, hogyan gyászoljam apámat a zsidó vallás előírásai szerint. Azt felelte, hogy számomra nem kötelezőek a zsidó vallás törvényei, ezért ne féljek, ha nem azok szerint teszek valamit. Tegyem azt, amit a szívem diktál.

Könyvünk anyagának fő vonulatát Schöner zsinagógai prédikációi, temetői búcsúztatói, megemlékezései és különféle alkalmakkor, pl. könyvbemutatókon elhangzott beszédei alkotják. A „Zsengék” gyűjtőcím alatt 19 prédikációt találunk. Szerzőjük zsengéknek nevezi őket, pedig szinte mindegyikük előre vetít egy formálódó zsidó teológiai antropológiát. Kéziratuk Schönerék alijázásakor a tengerbe süllyedt konténerben volt. A szerzőt idézzük: „1990 decemberében repülőgépen érkeztünk Izraelbe. Féltve őrzött könyveim, életünk eseményeit rögzítő kézirataink postán utaztak az Ígéret Földje felé. Könyveink, leírt – a kor atmoszféráját tükröző – zsinagógai beszédeim, egyéb személyes irataim szétáztak, egy részük – úgy tűnt –, elveszett. Évekig rejtőzködtek az egyik monumentális raktárban, mígnem egy részüket szerencsésen megtaláltuk. A nehezen, alig olvasható sorokat, oldalakat szakember segítségével rekonstruáltuk.” Nyomtatásban itt jelennek meg először. Az első beszédet 19 éves korában tartotta. A könyvben következő prédikációgyűjtemény, a 2010-es évektől az egykori Nemzetközi Gettó rejtett templomában[34] elhangzott újlipótvárosi homíliáké. Köztük találjuk a legendás, „Sávuot a koronavírus árnyékában 5780-2020” című beszédet is, amelynek záróimáját, úgy hallottuk, keresztény lelkipásztorok is átvették.[35] Schöner Alfréd neológ liturgikus felfogása – nem stílusra, annál sokkal mélyebb, a hitet is megérintő hozzáállásra gondolok – sok szállal kötődik az egykori hászidizmushoz és a mai chabad lubavicsi irányzat liturgikus gyakorlatához is.[36] A mozgalom egyik első magyarországi tanítója, Naftali Kraus, Schöner személyes jó ismerőse és támogatottja volt. Schönernek Kraus zsidó teológiai munkáihoz írott nyolc előszava és a magyar-zsidó kultúrát építő néhány szépirodalmi és lexikális könyv bemutatóján tartott beszédei alkotják kötetünk harmadik nagy fejezetét (Lectori salutem). Schöner Alfréd nemegyszer mondta e sorok írójának, hogy a rabbi pasztorális feladatai között a temetés az egyetlen, amit nem szívesen vállal, mert minden alkalom megrázza. Pedig tudom, vele is úgy vannak az emberek, mint Scheiberrel voltak: (fennmaradt) levélben is kérték, ha meghalnak, Scheiber temesse őket. Vagy ahogyan Löw Immánuellel, az élő legnagyobb zsidó tudóssal[37] voltak, aki önként vállalta a szegény családok halottjainak temetését, mert puszta jelenléte vigasztalást és megnyugvást adott. Közelmúltban elhunyt tudós[38] végrendeletében kérte, hogy temetését Schöner Alfréd, Darvas István és Fekete László végezzék. Schönernek a halállal, a halottakkal és a túlvilággal kapcsolatos teológiai felfogása – a hagyományos zsidó tanításnak megfelelően – szinte azonos a katolikus Credóéval: az élők imádkoznak a halottaikért és halottaikhoz, akik pedig az élők közbenjárói a Mindenhatónál. Schöner tudósként is foglalkozott az elmúlás témájával: művészettörténészi egyetemi disszertációját a zsidó halál és temetés talán legszebb magyarországi ábrázolásegyütteséről írta.[39] Egyszer a Kozma utcai neológ zsidó temetőben megláttam: állt egyedül a sírok között. Könyvünk „In memoriam” blokkjában Schöner gyászbeszédei, néhány emlékbeszéde és köszöntője olvashatók. Ha Schöner Alfréd munkássága nyomtatásban hozzáférhető részét vizsgáljuk[40], egy olyan valaki áll előttünk, aki minőségérzékkel tudja alkalmazni az intuitív megismerés módszerét. Nála egyszerre van jelen a művészettörténeten edződött vizualitás a rabbinikus tudással, és érzéseit, érzelmeit működni hagyja akkor is, amikor tisztán tudományos témával foglalkozik. Tudósként is készen áll arra, hogy befogadja a transzcendenst. E könyv utolsó nagy fejezetének (Krónika) tanulmányait, szövegeit érdemes e szempontok mentén is olvasni. Ha e sorok írója választhatna, talán „A meggyalázott tóratekercsek üzenete” címűt ajánlaná.[41] Kezdjék ezzel a könyvet. Ez legyen az első szöveg, amit a szerzőtől olvasnak. A zsidó misztika iránt érdeklődők örömmel fogják olvasni a kötet memoár műfajú tárgytörténeti cikkét Löw Immánuel elveszettnek vagy soha nem is létezőnek hitt uspizin tábláiról.[42] Vélhetően e táblákat látta meg Schöner Jeruzsálemben az Izrael Múzeumban. Hászid hagyomány és kabbalisztikus tanok szerint sátoros ünnepen a szentírási ősök, Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Áron és Dávid felkeresik az igazak sátrát. Abban az időben, amikor Schöner Alfréd szegedi rabbi volt, Löw Immánuel leánya, Eszti néni mesélt neki a régi szegedi sátoros ünnepekről és az uspizin elragadó szokásáról édesapja korszakából. A nagy sátrat, a szukkát – mondta Eszti néni – apja az Újzsinagóga kertjében, az épület bejárata előtt építtette fel, és a bibliai ősöket ábrázoló festménysort a sátorba állíttatta. E képek előtt mondták az uspizinre vonatkozó szent szövegeket. Löw Immánuel innét beszélt és innét adta az áldást. Olyan lehetett az egész, mint egy varázslás. Schöner ráismert a Löw Eszter által leírt uspizin táblákra a jeruzsálemi gyűjtemény Szegedről származó sátoros ünnepi táblaképeiben. Löw Immánuel példáján pedig demonstrálta, hogy a miszticizmus sem idegen a racionalista neológiától. Azok a hívek, akik részt vesznek a Schöner vezette liturgiákon a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában, ezt meg is tapasztalhatják.

Édesapámmal mindig ott voltunk Schöner Alfréd széder estéin a Rabbiképző dísztermében. A magyar neológia szellemóriásai portréi alatt sorakoztak a terített asztalok a lámpafényben. A falak mentén üvegezett könyvtárolók, bennük talán rabbik hagyatékából idekerült könyvekkel. Scheiber Sándor is itt tartotta a széder estéket. Azután, hogy Schöner az Újlipótváros főrabbija lett, a széder estéket a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga emeleti kultúrtermében tartotta, és az édesapám iránti tisztelet jeleként helyünk évről-évre Schöner asztalánál volt. Ha ismerik a Hegedűs-Csáky zsinagógát, tudják, hogy széles lépcső vezet a női karzatra. Az imáról kitóduló hívek felmennek a lépcsőn és jobbra fordulva belépnek a karzatról nyíló kivilágított kultúrterembe. A terített asztalok betöltik a teret, mindenki megkeresi a székét, elcsendesedik a terem, és Schöner megkezdi a széder esti liturgiát. A szédert vezető rabbi vagy otthon a családfő fehér lenvászon ruhába öltözik (halotti ruha), így imádkozik és fogyasztja el a peszáhi vacsorát. A „Szószék és katedra” utolsó előtti tanulmánya, „A mai széder este és annak liturgikus kapcsolata”, Schöner Alfrédnek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítő tudományos konferencián, Esztergomban tartott előadása.[43] A szöveg a ma is meglévő, bár funkcióját régen elvesztett esztergomi zsinagóga Tízparancsolat-tábláival kezdődik, amikről a betűk „visszaszálltak az Örökkévalóhoz”. Aki el szeretne gondolkodni a Názáreti Jézus által tartott utolsó vacsora[44] és a széder este kapcsolatán, és tudni szeretné, milyen művészi haggádákat[45] ismerünk és milyen volt a cionisták haggádája a soá után, olvassa el e tanulmányt.

Schöner széder estéi végén mindig kijövök az emeleti női karzatra és belenézek a Hegedűs-Csáky zsinagóga homályba takart nagy imatermébe. Itt imádkoztak a nagyszüleim, nem tudom megmondani, mikor ölték meg őket. Az imaterem északi falán lévő emlékmécsesüket édesapáméval egy időben kapcsolom fel. A vallásos zsidó folklór tud arról, hogy a meghalt hívek éjjel összegyűlnek a zsinagógában. Imádkoznak és olyan liturgikus dallamokat énekelnek, amiket a háború előtti ünnepestéken hallani lehetett a zsidó házak és imatermek körüli utcákban, és amiket öreg falusiak még manapság is hallani vélnek a széltől nyikorgó ajtajú és már senkitől nem látogatott zsinagógák előtt. Löw Immánuel is tudhatott erről: „És ezen szellemben avatom föl íme most ez új hajlékot és átadom az Úr szent lelkének őrizetébe […]” – mondta az esztergomi zsinagóga felavatásakor, aztán így folytatta: „Ide jösz, hogy a múlton mélázva merenghess s fölnyílik a lelkek titkos birodalma, »lendül a lég és látogatni járnak lebbenve, suhanva igézetes árnyak, és szellemi sorban érkeznek utánuk az egykori hívek, az egykori jók, ők mind, kiket onnan is visszakívántok, eltűntük után is hű látogatók« …”[46]

Az őrzők hűségét kívánom e könyv minden olvasójának, magunknak, a szerző tanítványainak Magyarországon és Izraelben!

[1] Életrajzát lásd: Oláh János: Új zsidó Plutarkhosz. Gabbiano Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 2020, 152-158.
[2] Lásd Oláh János: Schöner Alfréd hetven éves. In Schöner Alfréd hetven éves. Szerk. Oláh János, Zima András. Gabbiano Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 2018, 9-13.
[3] A világítótoronyból Ninivébe látni. Kőbányai János interjúja Schöner Alfréddal, a Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektorával. Múlt és Jövő, 2000/2, 9-29.
[4] „Harmadikosok voltunk, amikor a Zsidó Gimnázium Anna Frank nevét felvette. Attól kezdve a szombat délelőtti istentiszteletre mindenkinek a Rabbiképző zsinagógájába kellett járni. Először találkoztam a neológ rabbi, a rabbijelölt fogalmával, és ismertem meg a neológ liturgiát.” Lásd Schöner Alfréd: Scheiber Sándor neve megkerülhetetlen a magyarországi zsidóság életében. In Szószék és katedra. i. m., 214.
[5] Schöner rabbiképzős társai közül többen fiatalon vagy életük delén meghaltak: Berger István (Csuló) nyelvész, kilenc nyelven tudott – ladinóul is; Silber Iván talmudista, aki rabbivá avatása előtt hunyt el; Zucker István, szegedi rabbi, éjszakáit is a tanulmányoknak áldozta; a keletnémet Wilfried Fink öngyilkos lett; Beer Iván, aki Izraelért a börtönt is vállalta, Schöner Alfréd rektorsága idején az OR-ZSE tanára volt. E sorok íróját barátságába fogadta. Élete delén érte a halál.
[6] Vö. Sinai (Tamás) Turán: Leopold Löw and the study of rabbinic Judaism – a bicentennial appraisal. Jewish Studies / Maddaei ha-Yahadut, 48: 41-75, 2012.
[7] Hidvégi Máté: Löw Lipót főrabbi élete. Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület, Pápa, 2011.
[8] Schöner Alfréd: A magyar nyelv szerepe a hazai zsidó liturgiában. Diplomamunka. Budapest, 1973.
[9] Szeged nevét a művelt világban először Löw Lipót Ben Chananja című folyóirata tette ismertté.
[10] Ilanit Chernick: Jewish tombstones used by Nazis to build roads found in Poland. Jerusalem Post, May 13, 2019.
[11] Tiles found in Treblinka confirm existence of gas chambers. Ynetnews, March 30, 2014.
[12] Hidvégi Máté: Scheiber Sándor beszámolója a Rabbiképző könyvtáráról a holokauszt után. In Holokauszt-olvasókönyv. Szerk. Kőbányai János. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2016, 629-632.
[13] Dávid Katalin: Soah. Emlékeim a vészkorszak idejéből. Szent István Társulat, Budapest, 2014, 100.
[14] A szocializmus idején az Országos Rabbiképző Intézet volt a szocialista blokk egyetlen rabbiképzője.
[15] Scheiber Sándor: Rabbiiktató beszéd Dr. Murányi Miklós főrabbi beiktatásán az Újpesti Zsinagógában, 1948. október 31-én. In Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek. Szerk. Kőbányai János. Múlt és Jövő Könyvek, New York, Budapest, Jeruzsálem, 1994, 185-189.
[16] Scheiber Sándor: Beteljesült álmok. Beiktató beszéd. Elhangzott Dr. Schweitzer József főrabbi beiktatásán Pécsett, 1948. május 23-án. In Scheiber Sándor könyve. ibid, 181-184.
[17] Rabbiavatás. Új Élet, 29 (3): 3, 1974.
[18] Bálint Sándor
[19] Scheiber Sándor: Beszéd Schöner Alfréd beiktatásán Szegeden, 1974. május 19-én. In Scheiber Sándor könyve. i. m., 211-213.
[20] Schöner első nagyünnepi liturgikus szereplése, rabbivá avatása előtt, Benoschofsky Imre vezetésével történt a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában. Lásd Hidvégi Máté: Korunk tévelygőinek útmutatója. Schöner Alfréd köszöntése. Múlt és Jövő, 2018/4, 137-138.
[21] Sokszor mondta e sorok írójának Scheiber özvegye, Bernáth Lili, hogy Salgó László özvegyének Schöner hűséges támogatója volt.
[22] Schöner meghatározó mesterei között említette Vayer Lajost, Zádor Annát, Dávid Katalint, Németh Lajost és Mojzer Miklóst.
[23] Nem őrhelyem hagyom el, csak hazatérek… In Schöner Alfréd: Izrael kapuinak őrzője. Gabbiano Print Nyomda és Kiadó, Budapest, 2013, 39-42.
[24] A Levinsky College of Education (Tel Aviv), a Tel Aviv University és a University of Haifa művészettörténet előadója volt, és óraadó tanárként foglalkoztatta a Jewish Theological Seminary (New York) Rabbinical School (Jerusalem).
[25] Az 1877-ben alapított Rabbiképző rektorainak, vezetőinek felsorolását lásd Schöner Alfréd: A szétszakíthatatlan hármas kötelék. Prof. Dr. Schweitzer József, a pedagógus, a szónok, a tudós köszöntése. In Szószék és katedra. i. m., 241.
[26] Hagyományhű
[27] Az OR-ZSE első nemzeti akkreditációs eljárását Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem., a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora vezette.
[28] Schöner Alfréd: Búcsú az Egyetemtől (2018. június 28). In Szószék és katedra. i. m., 396-402.
[29] Az OR-ZSE Schöner Alfrédot, rektori funkciójából történt leköszönésekor, a rector emeritus címmel tüntette ki.
[30] Lásd Dávid Katalin: Emlékiratok. Szent István Társulat, Budapest, 2019, 25-69.
[31] Apám családjáról lásd Schöner Alfréd: Gyászbeszéd Hidvégi György temetésén. Új Élet, 71 (20): 6, 2016.
[32] Lásd Hidvégi Máté: „Nem tudok mesélni, ahhoz hangulat is kell” – Történetek Scheiber Sándorról. Irodalomismeret, 6 (3): 98-109, 1995.
[33] Schöner Alfréd: …Ne félj, mert nem alszik, nem szunnyad Izrael őrzője… Búcsú Hidvégi Györgytől. In Szószék és katedra. i. m., 264-268.
[34] A Hegedűs Gyula utcai zsinagóga
[35] In Szószék és katedra. i. m., 140-143.
[36] A budapesti ortodox grúz-zsidó közösség ezért érezheti magát otthonosan Schöner zsinagógájában, a neológián belül a leginkább konzervatívnak tartott imaházban.
[37] Lásd George Alexander Kohut Szegedre küldött levelét Löw Immánuelnek, New York, 1923. május 15.
[38] Oláh János
[39] Schöner Alfréd: A nagykanizsai Chevra Kadisa könyv grafikái. Kézirat. Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest, 1981.
[40] Az életmű ezen része, sok száz tanulmányával és több tíz könyvével, önmagában hatalmas. Oláh Jánostól tudjuk, hogy Schöner rektori tevékenységének még csak nem is a teljes összefoglalása 7,48 GB tárhelyet tölt meg. Lásd Új zsidó Plutarkhosz. i. m., 158.
[41] In Szószék és katedra. i. m., 305-313.
[42] Schöner Alfréd: Csongrád megyei zsidó emlékek a jeruzsálemi Izrael Múzeumban. In Szószék és katedra. i. m., 370-377.
[43] In Szószék és katedra. i. m., 384-395.
[44] Lásd Joseph Ratzinger, XVI. Benedek: A Názáreti Jézus. Második rész. Szent István Társulat, Budapest. 84-113.
[45] Tkp. a széder este forgatókönyve (Oláh János kifejezése).
[46] Fölszentelő. Esztergom, 1888. augusztus 21. In Löw Immánuel: Alkalmi beszédek. Traub B. és Társa, Szeged, 1891, 53.