Krulik Zoltánt mint muzsikust és zeneszerzőt ismerik többen, azonban kitűnő próza író is. Több elbeszélés kötetet publikált, a Múlt és Jövőben is olvashattunk tőle prózát, amellett, hogy gitárjával estjeink állandó résztvevője. 
Szentföldi látogatásáról a lap következő számában olvashatunk, addig egy aktuális előzetest osztunk meg veletek.

Középen kapok helyet a gépen. Az ablaknál kapucnis srác a laptopjába merül. Hátha üres marad a szélső hely. Némileg megnyugodtunk a tortúra után. Másfél órát várakoztattak a biztonságiak, fiatal csajszikák, ha húsz évesek, csak minket, a többiek mehettek, oroszok, ukránok, zsidók, s aki abban a pillanatban érkezett, mind beengedték, csak minket álltattak ott a terelő pányvák között, mint Bálám szamara, álltunk, leülni se lehetett. Aztán a reverendás ferences szerzetes odalépett a pulthoz és szóvá tette. Még ez kell, morgott a veterán a hátam mögül, hogy ez a dagadt csuhás tiltakozzon, még itt állítanak egy órát, ezek. Olyan paprikás lett a hangulat, dadogtam, amikor a rutin kérdéseiket feltették.
Átment a lányka a főnökéhez. Egy órának tűnt. Rezgett a léc. Végül átengedtek. Drabális férfi zöttyen mellém. Biccent, visszabiccentek. Ápolatlan, mondhatnám büdös. Lecsúszok az ülésen, jobban esne az álom üzemmód. Próbálok elmerülni, mint a kapucnis gyerek. Gépolajszag keveredik teste izzadtságszagával. Hogy lehet így utazni? Összenézünk. Hat már a macskagyökér, a vízkiosztásnál még felriadok. Belecsúsztatom a palackot az előttem ülő háttámláján feszülő hálóba. Hol volt, hol nem volt…
Éppen a sóbányában járok, mikor könyökkel oldalba lök: Megjöttek a szendvicsek, szól magyarul, s ahogy átveszi a magáét a sztyuardesztől, héberül köszöni meg. Meghalt az apám, mondja, felém intézve szavait, holnap temetik. Kivillan a sok fekete hold a körmei alól. Hol lesz a temetés, kérdem, s az arcába nézek, bánatos kék szemei vannak. Munkácson, feleli. Pesten szállok át. Tudod, folytatja pertu, magyarok vagyunk, a feleségem zsidó anyai ágon. Húsz éve kitelepültünk. Húsz év béke, s összeállt most egy románnal. Délelőtt hívtak a rokonok, hogy mi van, a főnököm meg, micsoda fej, repülőjegyet rendelt, taxit hívott, egy kocsi alól másztam ki így, ahogy vagyok. Tudod, a kicsi tizenhét, a nagy Rómában él. Megvárom, míg sínre kerülnek, aztán lépek. Van egy Lvovból való barátom Szőnyben, tudod-e merre van? Tudom, felelem, arrafelé születtem. Kinéztem egy házat. Csendes falu. Negyven vagyok. Csak találok egy asszonyt.