A koronavírus idején – purimmal kezdődött 2020-ban – minden ünnepünk sokkolt. Hogy ezt az ünnepet magányban, távol a családi, zsinagógai és más közösségeinktől kellett eltöltenünk. Az ünnepet, amely – Mihail Bahtyin után szabadon – az emberi nem (vagy csak maga az ember) igazi, el nem idegenedett arcát mutatja föl. A létezésnek nem a nyűgét, de az örömét – amely valamely nagy és felemelő vallási és nemzeti „kollektív emlékezet” köré mitizálódott. (Nálunk zsidóknál – oly felemelő egyedi módon – ez a nemzeti és vallási emlékezet egymásba kapcsolódik.) Az ünnep ezeket a nagy győzelmeket engedi meg minden nemzedék számára mágikus-misztikusan a valóságban is megélni.
Azonban a koronavírus korszak – miért ne vallanánk be – elbizonytalanítja az ünnepek kikezdhetetlennek tudott immunrendszerét. Hiszen a Makkabeusok győzelme idegen hatalom ellen vívatott ki – ahol a hit, a hűség jutalmaztatott a Fentlévő általa. Azaz: az emberekben élő Rossz ellen diadalmaskodott a Jó. Ezt a nagy mozzanatot emelte ki a hétköznapokból a hagyomány az ünnepek gazdag rítusaival. Még csodákkal is megerősítve az azonosságért történő kiállást.
Azonban az új és új vírus mutációk bekerítő hadműveletei kívül állnak a hősiesség és hűség koordináta rendszerein. Ezekkel nem tud mit kezdeni a hagyomány, amire pedig több ezer éven keresztül lehetett számítani.
A tény, hogy az ünnepek is visszatekintenek egy már átélt szorongásos, magányos alkalomra új dimenziókba helyezik nem az ünnepet, de az ünnep traumatikus tapasztalatában az előttünk álló jövőt. Mégpedig nem vallás és nemzet koordinációs mezőibe – hanem valami máséba, amely kívül áll ember és ember – sőt: ember és Isten párbeszédén. Megérint az űr szenvtelenül hideg lehelete. Mintha a csak tudomány emlegette jégkorszakokról, vagy a teremtés elejéről fölidézett, mindent elpusztító Özönvíz ideje közelegne.
Mit tehetünk? Lehet, ódivatúan, lehet, s minden bizonnyal magányosabban, továbbra is meggyújtjuk a hanukai gyertyákat – hátha a fényük felcsillantanak valami reményt. Vagy csak tompítják a rettentő valóságot, ami elé nézünk.
Mi a hagyományoknak megfelelően – és az újrakezdés folytatás reményében – maradi ajándékokkal készültünk az ünnepre.
Ezt azért letesszük a hanukiák elé. Mi ezt tudjuk.
Ki tudná megmondani, hogy ez mire lesz elég.

A hanuka szameah-ot is megelőzve kíván mindenek előtt jó egészséget

A Múlt és Jövő Közössége