Az iparosodás, urbanizáció és a modern  fegyverek megjelenése miatt a Kármel hegyen élő medve, perzsa leopárd, szarvasfajok és ragadozó madarak a 19. század végéig kihaltak vagy eltűntek.
A parkot 1973-ban alapították. A cél olyan bibliai állatok megmentése volt, amelyeket vissza lehet engedni a természetbe, mint pl. a mezopotámiai dámvad, őz, vadkecske és a keselyű.
A történet Abdul Raza herceg, az iráni sah testvérének titkos izraeli látogatásával kezdődött 1975-ben. A herceget az udvari vadász kísérte. A látogatás célja: egy olyan kőszáli kecskét találni, amelynek hosszabb szarva van, mint a herceg unokatestvérének gyűjteményében lévő összes szarv. A két férfi keresztül kasul bejárta egész Izraelt egy teleszkópos puskával, de nem jártak sikerrel. Végül, az Arava síkságon található Yotvatai vadasparkban találtak egy hatalmas szarvú öreg kőszáli kecskét. A kecske fel lett áldozva, a szarvát elvitték Iránba, és a herceg öröme végtelen volt. A szarvak ellenében a herceg felajánlott ajándékként két Mercedest, ami abban az időben egy vagyonnak számított.  Avraham Jofe,  a Nemzeti Parkok akkori igazgatója, a két autó helyett mezopotámiai dámvadakat kért. Abdul megígérte, hogy küldi a dámvadakat, de a kivitelezés késlekedett. 1978-ban, az iráni forradalom estéjén egy üzenet érkezett, amelyben az állt, hogy gyertek most, mert különben soha nem fogjuk tudni elvinni a dámvadakat. A célra Mike Van Grevenbroek izraeli -holland zoológust választották, akinek volt holland útlevele is. Az összes engedéllyel a zsebében, Mikenek sikerül kiválasztania két pár dámvadat. Útközben kicsúszott a szájából, hogy a küldemény Izraelbe megy. A dámvadakat elkobozták és visszaengedték a szabadba, Mike-ot pedig elűzték Iránból. Mielőtt elindult volna Teherán felé, Mikeból kijött az izraeli hücpe,visszament a természetvédelmi területre, összeszedett négy dámvadat, és felpakolta őket a teherautójára. Amíg várt az amszterdami repülőre, az utcai harcok miatt a teheráni állatkert gondjára bízta az állatokat. Ezért cserébe elvállalta, hogy kimenti az állatkertből az oroszlánt és a tigrist, a sah szimbólum állatait. Az elutazás előtti éjszakán a tomboló tömeg betört az állatkertbe, és megölte a két állatot, de a dámvadakat nem bántották. Másnap reggel felpakolták a dámvadakat a repülőre. Amszterdam felé útközben leszállt a gép Izraelben, és a drága szállítmányt elvitték a tel-avivi állatkertbe. Két hímet egy Németországi állatkertből kaptunk ajándékba, de útközben az egyik megölte a másikat. Az állatokat a Kármel hegyi vadasparkba vitték, ahol megfelelő gondoskodás mellett ez az öt mezopotámiai dámvad lett a mai több száz példányból álló izraeli csordának a kezdte. 1996-óta folyamatosan engedik vissza őket a természetbe Galilea környékén.
A természetkutatók úgy vélték, hogy a mezopotámiai dámvadak teljesen kihaltak de az 50-es évek végén egy német diák Irán észak nyugati részén, a Dez folyó mellett az állat lábnyomaira bukkant. A felfedezés nyomában a német természetvédők a természetszerető és gépkocsigyár tulajdonos Von Opel báróhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy segítsen egy zoológusokból álló küldöttség összeállításában, felkutatni a kihalófélben lévő dámvadakat Iránban. Két párt találtak, ezeket elvitték az Opel parkba. A sahhal kötött megállapodásban az állt, hogy ha több gida születik, azokat visszaviszik Iránba. A németországi reprodukciós mag, és még egy pár példány Iránban a ma több, mint 500 példányt számláló, Izraelben és a világ több állatkertjében lévő példányok alapja. Iránban utoljára 1994-ben végeztek kutatást, akkor 15 szabadon-, és  néhány fogságban élő dámvadat találtak.
Nem mindegyik, a bibliai időkben itt élt állatot lehet visszahozni. Egy részük kihalt, más részüknek nincs már elég nagy terület a megélhetéshez.
A zoológusok törvénye szerint, amelyik állat tűnt el utoljára, azt kell visszahozni először. Így hozták vissza a múlt században eltűnt mezopotámiai dámvadat, a kihalásban lévő keselyűt, őzet, és a szalamandrát.
A nagy emlősök és ragadozó madarak fontos részei a biológiai egyensúlynak.