Múlt és Jövő a jelenben

A Múlt és Jövő online melléklete

Kőbányai János: Zsidó búcsúzás falunBeck Tamás elment

Nagybörzsöny, 2024. április 10.

Manapság nem sok zsidót kísérnek örök nyugalomra falusi temetőbe. Nagybörzsönyben 1952-ben temettek itt utoljára, – Herczog Árpádot, aki egyedüliként jött vissza Auschwitzból e település deportáltjai közül. (Az utolsó autentikus magyar ortodox hitközségi főtitkár nagybátyjáról van szó – özvegye Jutka, a Hanna étterem egykori vezetője, évente látogatja a család sírjait – New Yorkból.)

E temetőhöz kettőnknek volt kulcsunk – a két ide települt zsidónak, akik őrködtünk a hely épsége fenttartásán, hogy ne gazosodjon el a felismerhetetlenségig. Most Beck Tamás barátom, földim elment. Ő nem, ha egyre hosszabb időket is itt töltő „hétvégis” volt, mint én, hanem néhány év idejárás után le is telepedett e nyugalmas tájon, hogy falusi gyökereit, szinte genetikusan ki(vissza)élje. Feleségével, Katival, termelt – mindent, ami az esztétikumnak és a gyomornak kell. Sőt itókának valót is érlelt, – amivel valahányszor megkínált, ha valamiért – baráti szóért, segítségért, vagy a zsidó sajtó átadása, vagy „csak” a helyzet (mint például a jelenlegi egyre komorabbá váló izraeli háború) megvitatása okán-ürügyén – átsétáltam hozzájuk.

Mint a most újra kinyílt temető a végső tisztességet megadó csoportképén is látszik: a falu népe megadata a tiszteletet, kinyilvánította a soá-ban megszakadt együttélés folytatásának igenlését.

Nem mesélem el Tamás életét, mert megtette ezt Deutsch Péter rabbi, akinek beszédét és Fekete László imáját itt teljes terjedelmében bemutatom, – azért, hogy az elhunyt emlékezetét építsem, s azért is, mert oly ritka felemelő alkalom megfogyatkozott zsidóságunk jelenlegi életében.

https://youtu.be/Vlf7uSP89TM

https://www.youtube.com/watch?v=mppDEk8WMxc

https://youtu.be/aMivewXax14

Felemelő, vagy lehangoló? Mindkettő. Tamás szép életet élt, dacolva a soá utáni ittmaradás – nem egyszer elindult Izrael irányába – kételyeivel és vívódásaival. Lehangoló, mert nincs már köztünk bizalmat, biztonságot sugárzó egyéniségével.

Nincsenek már, akik az egykori hagyományos zsidóságot folytatni tudják.

Ki és mikor zárja be utolsónak a temető kaput?

A kulcsát kinek adjuk át?