Sorry, this entry is only available in Magyar.

Amikor a tizenhat éves szarvasi fiatalember 1952-ben belépett a jeruzsálemi templom kapuján, emlékezett a fogadalmára, hogy az első férfit, akit meglát a templomban, megszólítja, és megkérdi tőle a nevét. Az első megszólítottat Itamárnak hívták, így lett Keszt Péterből Itamár Keszt. Amikor Hanna Jáozt feleségül vette, megtoldotta a nevét, s azon túl így írta a verseit: Itamár Jáoz-Keszt. Első Budapestre látogatásakor bevallotta, hogy nem emlékszik, milyen héber nevet kapott a születésekor. Landeszmann György, a tudós fiatal rabbi, akit egy meggondolatlan mondata miatt elüldöztek innen, kinyomozta, hogy Itamár eredeti héber neve Jákob. Mindegy volt már. A verseket Itamár írta.

Szenvedélyesen fogott hozzá a magyar költészet fordításához. Évekig dolgozott azon, hogy a magyar klasszikusokat megszólaltassa a Biblia nyelvén. Arany Jánost különösen szerette. Élő kortársai fordítására is sok időt szánt, és nem érdekelte a magyar líra kettéosztottsága népiekre és urbánusokra. Akkortájt, hogy megismerkedtünk, 1987-ben Csoóri Sándor volt a legkedvesebb magyar költője. Mindig vonzották a látomások. A fiatal Itamár költészetében a víziót átszövi a pátosz, az áttételes kifejezést felsebzi a retorika. Első magyar nyelvű könyvében (1989) a zsoltáros hangot az akkor még élő nagy magyar költő-fordítók is visszhangozzák. De a fogalmazáson átszivárog az identitással való küszködés. Magyar költő vagyok? Héber költő lettem? Nem az akarat dönti el.

Második magyar könyve (1998) jóval letisztultabb. A címadó költemény – Tájkép füstben – hatalmas ecsetvonásokkal festi meg a második világháborút. A képek mögül eltűnik az esemény; a pokolból csak felfelé van út. A belső válság – ki vagyok, mi lettem – elveszti a jelentőségét. Itamár keleti költő, héber és magyar gyökerekkel. Kutatásának része az a káprázatos spanyol ciklus, amelyből felmagasodnak Granada, Córdoba, Toledo virágai. A verseket Székely Magda fordította. Egy lépés a zsidó szokáskultúra megaranyozása, imádságok, gyertyatartók, rövidre fogott, megformált versek, sehol a megemelt hang, sehol a kételkedés. A Hanna váratlan halálára írt négy vers fölteszi a koronát az életműre.

A válogatott verseket négyen fordítottuk: Mezei András, Székely Magda, én – és Itamár, aki mindhármunknak segített. Ezért a gyűjtemény alcíme – Kőbányai János szerkesztő leleményéből – Nyolckezes. Magdi és András nem érte meg a könyv összeállítását. Az utolsó darabok fordítása rám maradt. Egyik versem mottóját a Tájkép füstben háborús panorámából vettem: Egy sziluettben / felébred az őr.

Ezt az árnyékot jó lenne elfelejteni. Nem lehet. Az időskori demencia itt lebeg fölöttünk, de a fontos dolgok megmaradnak valahol. Az utolsó álom című versében Itamár megírja, hogy felesége koponyacsontja nyomot hagyott a párnán a végső éjszakában. És a párnán az a kis halott verem / elsüllyeszti az egész életem.

Isten Veled, Itamár.