Bármennyire is bírálóan fitymálkodunk e hasábokon (file-okon) a digitális-zoom világról, ebbe az új, és személytelen univerzumba vagyunk bezárva, ha élni-létezni szeretnénk, s magunkat megőrizni-átmenteni a posztkoronavírus korszakra.

Ennek egyik megszokottá váló eleme, hogy „mindennapi életünk” eseményeit lefényképezzük a más funkciók okán is velünk hordott, szinte testrészünkké váló (helyettünk is smart)phone-al, s megosztjuk (szintén ezen eszközke segítségével) vagy a közösségi médiákban, vagy levelezőpartnereinkkel.

Így tudattam barátommal, s a Múlt és Jövő szerzőjével, Luise O. Vasvárival (Lujzával)  hogy a kötelező budapesti szájkosárviselet eldönttette velem, hogy leköltözöm a „birtokra”, Nagybörzsönybe, ahol általában a weekendeket szoktam – igaz egy-egy nappal megtoldva – tölteni. S körülményeimet megérzékítendő – hogy melegítem fel a házat a borongós őszben – elküldtem kályha-kemencém képét, amiben vígan lobogott a tűz.

Lujzának New Yorkban erről az az asszociáció indult be – kemence = sólet –, hogy miért nem  készítek benne sóletet? „Küldjél receptet” – vetettem vissza az óceánon túlra hetykén a labdát, ami aztán alaposan előkészítve vissza is gurult hozzám – a Trump/Biden csörte feszültségét is levezetendő.

Lujzi asszociációja nem véletlen indult be a kemencéről a sólet irányába. Ugyanis fő érdeklődési és publikációs területe a nők soá emlékezete. Ennek egyik fontos ágazata azok a szakácskönyvek, amelyeket a nők a koncentrációs táborokban írtak emlékeikből, mert a gyökereikhez kötődő „érzéki-erotikus” ingerek – ízek, illatok, és a hozzájuk tartozó teljes élet – felidézése segítették őket az apokalipszis túlélésében. Ezt a területet egészítik azok az interjúk, amelyek a túlélők utolsó emlékeit rögzítik, milyen háztartást vezettek, mit ettek a hagyományhű zsidók a Kárpát-medencében? Lujzi tanulmányait, recenzióit ez a téma foglalja le, ezt írásainak olvasójaként, néha szerkesztőjeként tanúsíthatom. Nemkülönben háza vendégeként leginkább Budapesten, de egyszer – megismerkedésünkkor – New Yorkban is, hogy imád és tud főzni, s az étrendet, valamint a tálalást is tudományos alapossággal „szerkeszti”, akár tudományos írásait.

Ez jellemezte az itt közreadott receptet is, amiben –megveszekedett szerkesztő – megorrontottam a publikáció lehetőségét.

Ezért a szinte már a levelezést helyettesítő fotók szinte észrevétlen tudatos illusztráció készítéssé változtak a „sólet project” megvalósítása során.

SÓLET (CSOLET, CHOLENT, CASSOULET)

 Hozzávalók:

 Edény: Egy elég nagy edény kell, amibe befér minden és amit NAGYON JÓL le lehet zárni, úgy, hogy semennyi gőz ne párologjon ki, mert akkor kiszárad és nem fog megfőni.
Régen a falusi kemencében sütéskor lisztből es vízből készített tésztával zárták le.
Lehet nagyon erős alufóliával is zárni a fedő alatt, de nagyon kell vele vigyázni.
 
Bab: Lehet fehérbab, tarkabab, akármilyen. Fél kg bab (kb. kétpohárnyi, abból hatalmas adag sólet készül), de 30 dkg bab is elegendő.
Be kell egy éjszakára áztatni bő vízben (fél kiskanál szódabikarbónát lehet tenni az áztatóvízbe, ez elhagyható). Ha erre nincs idő, akkor a babot forralt vízzel kell bőven leönteni és lefedve hagyni 1-2 óráig. Azután le kell szűrni.
 
Gersli: 1/3 annyi. mint a bab (elhagyható).
(Van, aki a “nagymamától” olyan receptet örökölt, hogy ugyanannyi gersli, mint bab, de annak a nagymamája nagyon szegény volt.)
Nem kell beáztatni, de használat előtt célszerű szűrőbe tenni és leöblíteni.
 
Marhaszegy: vagy más hasonló zsírosabb marhahús, kb. annyi, mint a bab: 30-40 dkg.
(Vagy amennyire a szegény asszonynak pénze volt.)
Egy darabban, több nagyobb darabban, vagy akár nagyobb kockákban is beletehető. Ha egyben, akkor majd nem szálirányban kell felvágni, így a hús szépen szétfoszlik.

Velős csont: Nem szerepel minden receptben, de Fűszeres Eszternél igen, és nagyon sok extra ízt ad. Amikor elkészült az étel, a velőt külön el lehet fogyasztani, vagy belekeverni a sóletbe. Velő nélküli csont is megfelelő.

Füstölt libahús: Lehet mell, láb, akár szárny, vagy füstölt pulykahús is.
(Ez magyar szokás, különösen Erdélyben készítik így, Elzászban  pl. konfitált libával készítik)
A sótartalma miatt óvatosan kell használni, ha nagyon sós, célszerű beáztatni és vigyázni kell az étel sózásánál.
Elhagyható (a legtöbb országban csak marhából készítik, vagy más húsból, pl. kóser szalámiból tesznek bele egy kis darabot az extra íz miatt).

Liba- vagy kacsazsír: Nagyon kevés kell, egy pár evőkanálnyi elegendő. Lehet egyszerűen olajat is használni.

Hagyma és fokhagyma: Két-három vöröshagyma darabokra felvágva, és akár 6-8 darab fokhagyma (főzés után nem lesz erős, de jó ízt ad).

Fűszerek: kb. 1-3 evőkanál édes fűszerpaprika, só (óvatosan, ha sós a libahús), fekete bors, esetleg 2 kávéskanál fűszerkömény, esetleg egy pár babérlevél, és 2 kiskanál római kömény (keleti zsidó ízt ad).

Tojás: Alaposan megmosva a nyers tojásokat legjobb belefőzni az ételbe, a végén kivenni es meghámozni.  Annyi tojás szükséges, ahány személyre készül az étel.
(A magyarok nem mindig teszik bele, és van, aki külön főtt tojással tálalja díszítésként).

Extra: 2-3 sárga- és/vagy fehérrépa, zeller darab, burgonya, édesburgonya
(Sok helyen mindig tesznek bele burgonyát.)

Levek: A végén vízzel lesz felöntve, lehet valamennyi bort is beletenni, ami segít a hús puhításában.
(Ez nem általános, mert a zsidók szegények voltak ehhez, de a francia receptekben szerepel, éppen úgy, mint a boeuf bourgignonban).
Van, aki húslével önti fel, de velős csont hozzáadása esetén az felesleges. Van, aki bor helyett alma- vagy más enyhe ecetet tesz bele, fél pohárral.
A paradicsomszaft nem hagyományos, de sokan tesznek bele, sőt akar egy kis ketchupot, aminek a savanykás-édes íze nagyon jó hozzá, de csak keveset.
Egy kis paradicsomszaft vagy inkább sűrített paradicsom nem csak sűríti a levet, hanem szebb színt is ad neki.

Liszt: Ha jól sikerül eltalálni a víz arányt és jól sikerül a sütés, nem lesz rá szüksége a végén, de esetleg kell egy kicsi sűrítéshez.

Elkészítés:
1. A babot lemossuk egy szűrőben és utána beáztatjuk, ha lehet egy éjjelen át, annyi vízben hogy nagyon jól ellepje, és még legyen fölötte legalább 5 cm magas víz.
2. fokhagymát és azt is megforgatjuk a zsírban. Az utolsó percekben (vagy levéve a tűzről) belekevergetjük a fűszerpaprikát (és a köményt, római köményt).
(A legszegényebb erdélyi családi receptekben ez a lépés kimarad és a hagymát csak beleteszik együtt minden mással, sőt van olyan recept, ahol a nagymama az egész hagymát teszi bele egy szalvétában és a végén kidobja.)
3. A nagy, elég mély edénybe beletesszük a megsült hagymát a fűszerekkel (vagy süthetjük a nagy edényben is, akkor az egész egyben készül). Ha nem a nagy edényben sült a hagyma, akkor ki is lehet zsírozni egy kicsit az edényt. Ezután egyszerűen beletesszük a húsokat, a babot (leszűrve) és a gerslit.
(Több recept szerint rétegesen kell beletenni a hozzávalókat, de ez nem annyira fontos, mert az egész együtt fog megfőni. )
4. Tehetünk bele 2-3 sárgarépát, akár kicsire vágva, akar nagyobbra, ahogy tetszik. És végül beletesszük a nagyon jól lemosott egész tojásokat.
5. Végül tehetünk rá egy kis paradicsomszafot, vagy sűrített paradicsomot és annyi vizet, hogy jól ellepje, és még legyen fölötte legalább 5 cm víz. Ezt nem lehet pontosan meghatározni, attól is függ, hogy hány fokon főzzük, mennyi ideig, és hogy nagyon jól sikerül-e letakarni, vagy kiszivárog valami.
(Galíciában levesesen szeretik, de Erdélyben nem, és szerintem az erdélyieknek van igazuk, mert ne legyen belőle bableves.)
6. Kb. 160 fokon kb. négy órán át a kemencében vagy sütőben főzzük, de ha egész éjjel főzzük, akkor valószínűleg 110 fok is elég. Az elején forrásig hevítjük, és úgy tesszük be a sütőbe (mert ha nagyon alacsony hőmérsékleten sül, túl sokáig tart a forrás elérése). Régen a szegény zsidók elvitték a pékhez es ott volt egész éjjel, így nem tudtak belenézni.
(Székely Sárika a Szurika, Éva lánya című memoárban írja a gyergyószentmiklósi szerző, hogy sajnos volt, mikor a pékségben is a kemence oldalán sütötték és túl leveses lett.)
7. Ha a végén túl sok a lé, egy kis liszttel besűríthetjük, vagy a levéből lekanalazunk egy keveset és egy külön kisebb edényben besűrítjük.
Kezdőknek az első elkészítés előtt javasolható a következő videó megtekintése:
Sólet füstölt libával…
Zsidó történelmi érdekesség a Király Kinga könyvében megjelent „szegény asszony” recept:

1. A babot kinéztem a piacon, és elküldtem ellenőrzésre Lujzának. 2-3. De oly hirtelen jelentették be a maszkviselés kötelezettségét még az utcán is, hogy azonnal menekülőre kapcsoltam, ezért már nem volt időm újra kimenni – noha kedvenc helyem – a Nagycsarnokba s ezért a lakhelyem környékén szereztem be a sólet alapanyagot. 4. A kosárban csak a sólethez szükséges hozzávalók utaznak. 5. A friss zöldség a falusi (Oszi-) boltból kerül a házba. 6. Első dolgom befűteni – hogy meleg legyen.
7. Majd rögtön beáztattam a babot, ahogy Lujza előírta, úgyse lesz ebből az a megkívánt 24 óra. 8. Elő a hátizsákból a computert, beállítani és előkeresni a levelezésből a receptet, amin még sokszor végigszántok az elkövetkező órákban. 9-11. Minden főzés leghosszadalmasabb és unalmasabb része a hámozás. Ezt a frissen beszerzett könyv olvasásával szakítom meg, vagy inkább javítom föl. Erről a könyvről vagy én írok, vagy valakivel íratok, mert nem hiányozhat a recepciója a Múlt és Jövőből. (Boldogult Hernádi Miklóst kértem volna fel rá, ha nem hagy el idő előtt bennünket.) 12-14. Most már abba kell hagyni minden párhuzamos tevékenységet, és a főzésre koncentrálni. A libazsírnak meg lesz még a maga drámai szerepe. 15. Lujza nem nézi ki belőlem a dinsztelés tudományát, pedig ez majdnem olyan, mintha lecsót készítenék, a magányos férfi leggyakoribb ételét, úgyhogy a recepthez hozzá is teszem a magam kedvenc erős zöldpaprikáját.
16-19. S sorban szépen jönnek az anyagok, ahogy Lujza – gazdag szakirodalom alapján – megtervezte.. 20. Fölöntve vízzel, s belehelyezve a tojásokat, irány a kemence. Amit nem dokumentáltam: éjjel háromkor fölriadva még egyszer fölöntöttem a fazekat vízzel, mert főzeményem kezdett odaégni. Meg is kóstoltam, s rádöbbentem egy rossz döntésre. Lujzával tisztázni kellett volna, hogy kis vagy nagy kanalat ért a libazsír adagoláson. E problémával már nem akartam New Yorkban zargatni, különösen az időeltérések miatt. Gondoltam, ilyen roppant anyagba elmegy és fő a nagykanál mértékegységgel is. Micsoda tévedés! S ezért már éjszakai félálmomban a víz mellé száraz fehérbort is locsoltam, hogy a tömény libazsír hatását neutralizáljam. 21. Reggel a salátakészítés közben is túl zsírosnak találtam művemet. Heves levelezésbe kezdtem a szakértő női gárdával, akik a fazék tetején kicsapódó zsír lekanalazását (fölözését) ajánlották. Ezzel ugyan kísérleteztem, de ki kellett volna hozzá hűlnie a sóletnak, ami szerintem ellentmond differencia specificájának. Megint meglocsoltam borral, s beleaprítottam két almát és paradicsomot – ezeket a kellékeket Lujza is említette, mint különböző sólet kultúrák variációit – és önálló ötletként a salátából kimaradt fél citromot is belefacsartam, sőt még a lucskos héját is beledobtam a sistergő vulkánba, s újból rázártam a kemence ajtaját.
22-23. Közben megérkezett első vendégem, Olosz Levente a Múlt és Jövő munkatársa, aki végre segít bő almatermésem leapasztásában. Húztam-halasztottam az almaszedés műveletét, hogy a savas anyagok a kóstolás előtt kifejthessék a zsírral szembeni ellenhatásukat. 24-27. S már nem lehetett tovább halasztani, eljött a puding, azaz a sólet próbája. 28-30. Két nap múlva újabb almaszedők és -vivők „tesztelték”, mégpedig olyan „pozitívan” (itt egyértelmű a pozitív jelentése), hogy nem is maradt a sóletből, csak a fazék. A fazék eredeti állapotára hozásának keserves folyamata már nem sajtó nyilvános. Lehet, profán (de nem bután) e hasábokon (helyesen: felületen) ilyen kérdésekkel foglalkozni, mint a sólet, vagy bármilyen étel készítésének a követése. Különösen, hogy megütöttük a hangot a próbára bocsátás visszavonásával kapcsolatban.Szerintünk pedig nem profán, s nincs ellentmondásban apokaliptikus vízióinkkal. Azonban az apokalipszist is túl lehet élni. Egyrészt azért, mert az élés oka nélküli vágy, plusz az apokalipszis dokumentálása nyomos ok az élet igenlésére és megőrzésére. Túlélni pedig ilyesfajta elfoglaltságok űzésével lehet. Erről tanúskodott azoknak a nőknek a spontán túlélés stratégiája, akik a koncentrációs táborokban szakácskönyveket írtak. Az ő magatartásukból is becsöppent egy-egy íz a lábosba, amellyel igyekszünk túlélni a koronavirus rettenetes korszakát.