A gyász kemény ütéséből föltápászkodva, a fájdalom lassan távozó bizsergésében most olvassuk verseit. Héberül írt költeményeit magyarul – a „kettős gyökér” oly termékeny megérzékítéseit.  Amely nemcsak két nyelv ölelkezése, hanem baráti kapcsolatainak kiteljesedése is egyben. Akikkel évtizedeken keresztül fordították egymást oda és visssza.

Itamár Jáoz-Keszt versei a Múlt és Jövőben:
A hit jele, Két gyertyaszál
Szobor a város előtt
Éjféli imádság előtt,  Kötés
Az utolsó álom, Merre jársz? Sírásás, Reggeli egy elhagyott konyhában
Első bemutatkozása a Múlt és Jövőben (előbb nem is lehetett)
A maga idejében komoly hatást tett kötetéről

Vissza fogunk még térni Itamárhoz, hiszen van mi viszhangozzon, itt, köztünk életben tartsa. A siváján idézzük a szavait, ami jó barátja, Mezei András (ő is de távolodik tőlünk az emlékezetben) alakján keresztül idézi fel régi-új kapcsolatait Magyarországgal és a magyar kultúrával.