Leírás
Ennek a számnak a témája csak látszólag távolodik el 2007 vigasztalan nyarú, őszű Magyarországától. Hiszen ezúttal New York, a még ideig-óráig a világ fővárosának számító metropolis a főszereplője – és magyar zsidó szellemeié. Merre fejlődik Magyarország ma? Ezt nehéz lenne pontosan meghatározni, s nem is a mi dolgunk, s a legkevésbé van hozzá kedvünk. Azonban bizonyos történelmi tapasztalatokra is utaló figyelmeztetés, hogy a töredék magyar zsidóság, s különösen a holokauszt után született nemzedékei is megkezdték kiáramlásukat a szülőföldjükről a poszt-Kádár-korszakban – vagy kétlaki életre rendezkednek be. (Ezt a jelenséget reprezentálta Berlin-számunk is.) (S persze a művészek, gondolkodók útja csupán a jéghegy csúcsa – ez talán kevésbé köztudott.) Heller Ágnes New York-nosztalgia című írása a több mint két évtizedes emigráció történetét kezdi elmesélni. Az írás különlegessége, hogy az emigráció még szinte be sem fejeződött, s máris nosztalgia ébred iránta. Röhrig Géza, akit a legjelentősebb költőnek tudok a nemzedékéből, évtizede él New Yorkban, de a város nem hagyott nyomot a költészetén. Csak azok a fájdalmas emlékek dolgoznak a lírájában, amit Magyarország hagyott benne. Negyvenéves születésnapja alkalmával köszöntjük a költőt. Krupp József az életművét tekinti át, a legutóbbi kötete alapján (törvény/Múlt és Jövő, 2006), Kőbányai János pedig azt indokolja meg, hogy miért illeti meg a költőt ilyen fiatalon ez a figyelem. Ebből az alkalomból egy igen szép csokor verset is kaptunk a költőtől. Tooth Gábor Andor a szintén nemzedéke kimagasló tehetségei közé tartozó Böröcz András képzőművész New York-i műtermében járt, s készített interjút a művésszel. Horváth Ágnes Lajtai Péter-tanulmánya pedig egy bolygó magyar zsidó művészt mutat be – akinek szintén volt New York-i periódusa. A ma legaktuálisabb New York-írás 3000 évvel ezelőtti viszonyokat mutat be. David Flusser tanulmánya azt elemzi, hogy az ókori Izrael két politikai, szellemi műhelye (a Hasmóneusok és az esszénusok) hogyan viszonyultak az első világhatalom, a Római Birodalom jelenségéhez, s milyen érzelmi-stratégiai viszonyt alakítottak ki vele szemben. Nincs ma ez másképpen – népnek, országnak ki kell alakítania a maga viszonyát a világhatalmakkal, ha ezek sorsa éppen a mi korszakunkban, oly változó is. Nemcsak magyarok választják New Yorkot hazájuknak, hanem New York-iak is Magyarországot. (Létezik ellenirányú kalandvágy is.) Michael Miller amerikai törénész Budapesten (pontosabban: annak régi zsidó negyedében) telepedett le, s a Central Europian University Jewish Programjában oktat. Már második tanulmányát jelenteti meg nálunk a térség zsidóságáról – ezúttal a sok magyar vonatkozást felmutató nikolsburgi zsidó temetőről írt érdekes tanulmányt. David Rosenberg, akivel a Kissufim, a zsidó írókat összefogó nemzetközi konferencián ismerkedtem meg Jeruzsálemben ez év áprilisában, magyar gyökerekkel is rendelkezik. A jelentős amerikai költő és judaista először publikál a Múlt és Jövőben, s egyáltalán: magyar nyelven. (Kozma György azonos érdeklődésű tolmácsolásában.) E jelentős konferencia több résztvevőjét is bemutatjuk e hasábokon elkövetkező számainkban. Farkas János László családja két évszázadra visszatekintő sorsáról írt családtörténetet egy József Attila-dedikáció kapcsán. Grüll Tibor tanulmánya Flusser írásához kapcsolódva az ókori történetírás sajátosságait elemzi. Most ünnepeltük (kiadónk egy könyvvel is: Egy zsidó polgár gyemekkora) Székács-Schönberger István születése 100. évét. Ez alkalommal közöljük a holokauszt-szindrómáról szóló, már közvetlen az események után (1947-ben) írt jelentős pszichoanalitikai tanulmányát.
