Sorry, this entry is only available in Magyar.

A Szimhat Tóra-i háború minden hírt, figyelmet visz. Még akkor is, ha ebbe a több mint három hónapja tartó folyamatba belefásultunk-rokkantunk. Ezért az új fejlemények befogadására kihegyezettség, s nyomán az új és új és szörnyűségekkel szembesülés, s kibeszélésük már nem oldja, hanem inkább mélyíti a traumát.

Ezért is tompul a felfogó képességünk az egyéb – az élet normális kereteibe is tartozó veszteségekkel szemben. Ugyanis nemcsak a csatamezőkön esnek el sajnos napról napra fiatal, életük elején, s ezért azt ki- és be- nem töltő fiatalemberek, hanem a szellemi frontokon is. Azonban ők legalább alkotásban, nyomotthagyásban – s ez oly örvendetes – kiteljesíthették azt, amire születtek. Két ilyen Jeruzsálemben a közelmúltban eltávozott barátunktól, szerzőnktől, ügyünk jóakarójától búcsúzunk most, ha nem is haláluk másnapján (ami nem szép) a nyomot- és tiszteletadás-hagyás szándékával.

Slomó Avinerit, a világhírű politológust, a cionizmus szellemi forrásainak nagy monográfusát jól ismeri a magyar közönség is. (S ő pedig kitüntető figyelemmel követte a magyar rendszerváltás politikai és intellektuális fejleményeit. Jó baráti és szakmai kapcsolatokat – diskurzust – ápolt a magyar kollegákkal. A CEU-n tartott előadásai népes hallgatóságot vonzottak – állandó vendég professzori állása is volt egy ideig. Több könyve magyarul is megjelent. (A modern cionizmus kialakulása, 1994, Herzl, Theodor Herzl és a zsidó állam alapítása, 2015, Karl Marx – Filozófia és forradalom, 2022.)

A Múlt és Jövő folyóiratban megjelent tanulmányai is közel egy könyvnyi anyagot tartalmaznak. Ajánlható is rákattintani az alábbi linkekre, hogy a mostani háború gyökerei, az arab-izraeli kapcsolatok természete is jobban megvilágosodjék. (Slomo Avineri 1975 és 1977 között az Izraeli Külügyminisztérium igazgatója volt, s utána is ellátott diplomáciai feladatokat – különös szerepe volt az arab államokkal való kapcsolat kiépítésében.) Vele készítettem – 2002-ben – az első héber nyelvű interjúmat. (A Héber Egyetemen.) S amikor megláttam egy könyvfesztivál prospektusában, hogy Marxról írt monográfiát, rögtön lecsaptam rá, mert elviselhetetlen számomra, hogy a „mai kocsma” gőzében a nagy, modernkori filozófus neve szitokszóvá süllyedhetett. Nagyon örült a magyar megjelenésnek – méltóan búcsúzhattam tőle.

Nagy kár, hogy Heller Ágnes nem vehetett részt a kiadás munkálataiban és recepciójában. De azért – a magam módján – megszerveztem ezt a találkozásukat is. Ugyanis Heller Ágnes töredékben maradt filozófia történetének – Filozófia történet gólyáknak – negyedik kötetéből a nyitó Marx fejezetet, és Avineri egy monográfia részletét egymás mellett közölhettem a folyóirat 2021/3-as számában. (És eltöprengtem azon, hogy a Marx monográfia égből érkező utószavaként is közöljem.) Ugyanis Slomó és Ágnes jó barátok voltak amerikai éveikből. S neki köszönhető, hogy Ágnes néhány tudományos konferencián Izraelben is részt vehetett, s ezért  egy-két tanulmánya héberül is olvasható a konferencia kötetekben. (Saját könyve nincs a Biblia nyelvén – mint ahogy nem egyszer megállapítottuk: „senki sem próféta a saját hazájában”.)

https://multesjovo.hu/wp-content/uploads/aitfiles/4/m/4mj_1992_02v3_1_1.pdf

https://multesjovo.hu/wp-content/uploads/aitfiles/2/7/27mj_1992_03v3.pdf

https://multesjovo.hu/wp-content/uploads/aitfiles/1/8/18mj_1993_04v3_1.pdf

https://multesjovo.hu/wp-content/uploads/aitfiles/4/m/4mj2001_1.pdf

https://multesjovo.hu/wp-content/uploads/aitfiles/f/i/file_15_10.pdf

https://multesjovo.hu/wp-content/uploads/aitfiles/0/3/034_039_s.avineri_herzl.pdf

https://multesjovo.hu/wp-content/uploads/aitfiles/8/7/87-89_heller_avineri.pdf

Heller Ágnes másik jeruzsálemi barátját, a 97 éves korában (nem tudtad kibírni 100-ig?) elhunyt Hirschman Nisszánt kevesebben ismerik. De a Jeruzsálemi magyar, s majd a rendszerváltás utáni lipótvárosi – itt vett egy kis lakást, hogy visszaintegrálódjon szeretett magyar kulturális közegébe – baráti körök jól ismerték. Remélhetőleg nem fog megsértődni, ha azt állítom, hogy leginkább azzal alkotott maradandót, hogy Heller Ágnesnek (és első férjének, Hermann Istvánnak) gyerekkortól a haláláig tartó hűséges barátja, vitapartnere lehetett. Egyik legnagyobb szerkesztői teljesítményemnek azt tekintem, hogy kivertem belőle a Heller Ágnes 90 Festschrift számára a szerintem revelációs emlékezés dokumentumot közös ifjúságukról. (Érdemes alább rákattintani, mert a folyóirat közlés bővebb, s a megírás körülményeit is leírja.) (Az egész Festschriftről egy fia cikk recepció nem született – no comment.)

Kivételes élményemnek tartom, hogy beszélgetéseiknek tanúja lehettem. Különösen egy kirándulásnak, amikor a bibliai Sámson sírját látogattuk meg, s csak úgy ömlöttek belőlük a bibliai idézetek és interpretációk, hogy sok jesiva díszére válhatott volna pilpul-juk (elmeélesítő vitájuk).

Nisszánnal és Ágnessel sokszor lehettem együtt Budapesten és Jeruzsálemben is. Életükkel is betöltvén azt a különös sorsot („sorstalanság”-ot), amely ezt a két (szent) várost összeköti.

Most odafent az égi kávéházi asztalnál sem őket, sem városaikat nem választja el semmi.

https://multesjovo.hu/wp-content/uploads/aitfiles/2/3/23-33_1.pdf

https://multesjovo.hu/wp-content/uploads/aitfiles/6/6/66_68_niszan.pdf

A címlapképen:

Utolsó találkozásom Nisszánnal Jeruzsálemben 2021. október 1-jén, akinek a kezébe adtam

a Heller Ágnes-emlékszámunkat.

https://multesjovo.hu/termek/karl-marx/

https://multesjovo.hu/termek/samson/

https://multesjovo.hu/termek/heller-agnes-unnep-90/