Description
Summary 2021/1
Ez a számunk az utóbbi időben megszokott koronavírus-korszakot jelző címlap nélkül jelenik meg. Noha még e rövid ismertető írása idején is a napi 100-at közelíti a halálos áldozatok száma, s a frissen megfertőzöttek is tartósan ezer fölötti estet számlálnak. Azonban hála az oltásoknak, a járvány tendenciája jelentős csökkenést mutat (noha nem az egész világon) s hátha amikor ez a szám – megint késve – a kezetekbe jut, még jobbak lesznek az eredmények, s talán már le is vehetjük az arcunkról a maszkot. Mi megelőlegezzük a vírus-háború végét – már csak azért is, mert sajnos lesz még háborúban részünk, amint a szintén e sorok írása közben belobbant-robbant izraeli események mutatják, s már most is sokat szenvedünk a 2022-es magyar parlamenti választások gyűlölet-kampányaitól.
E szám szerkesztői bevezető jegyzete azt siratja, hogy a koronavírus áldozatává vált folyóiratunk 30 éven át fenntartott hagyománya, a FIGYELŐ rovat, amely a zsidó témájú cikkeket és könyveket archiválta a 100 évvel későbbi történetünk iránt érdeklődő kutatók számára. Ugyanis a közkönyvtárak sem voltak nyitva 2020 novembere óta, s ezért a bibliográfia anyagát nem lehetett összegyűjteni.
A közkönyvtárak zárva tartása nemcsak a pandémia egy vetületére derít fényt, hanem a kultúra állapotára is, és hozzájárul a Gutenberg-galaxis térvesztésének fölgyorsulásához is.
Soltész Márton esszéje Pilinszky János (a nagy katolikus költő, aki szinte egyetlenként kommentálta a magyar soá-t kortársi mélységben a magas művészetben) centenáriumát a Covid-19 korszak aktualitásainak fényében értékeli. Szilágyi Ákosnak az egész számon végigvonuló versei már a korszak-vízválasztóra reagálnak, amelyet a koronavírus jelent.
Kelemen Gábor Lukács György és Polányi Károly barátságáról szóló, mély kutatások eredményeit összegző esszéje a magyar zsidó értelmiség történelmi és pszichológiai eredőire világít rá. Maurice Merleau-Ponty levele Lukács Györgynek – a fordító, Ádám Péter bevezetésével – a most a hivatalosságok részéről annyira lebecsült tudós iránti kitüntető érdeklődését dokumentálja. Az utolsó élő Lukács-tanítvány, Vajda Mihály „Holokauszt – Kádár-kori történelmi köztudat” című, személyes és önéletrajzi motívumokkal átszőtt esszéje a Kádár kor soá-emlékezetpolitikáját árnyalja, s egészíti ki újszerű lélektani megfigyelésekkel. Dési János oknyomozó esszé-riportja a Raul Wallenberg-recepciót a és mítoszképzés folyamatát mutatja be, a svéd embermentő diplomata eltűnése óta napjainkig.
A pápai születésű Alex Sternberg könyvrészlete (Receptek Auschwitzból) egy családi soá-történetet mesél el az Auschwitzban felidézett receptek központba állításával. Huszár Ágnes (a pápai zsidóság nem zsidó krónikása, nyomot-hagyása ügyének harcosa – ő szerezte-fordította ezt a könyvrészletet is – “A Perutz család és a magyar iparosodás” című tanulmánya egy klasszikus magyar zsidó családtörténeten keresztül mutatja be a magyar zsidók részvételét a magyar modernitásban.
Nádor Éva – először üdvözölhetjük szerzőként lapunkban – valami hasonlót tesz. A saját családfáján keresztül vizsgálja meg a sokrétű gazdagító tevékenységet, amelyet a magyar zsidók betöltöttek a magyar szellemi életben. Kutatómunkájának nóvuma, hogy nemcsak világhírű művészeket, entellektüeleket mutat be, hanem az ún. második vonalat is, ami csak tovább dimenzionálja beágyazottságunkat.
Veszprémy László Bernát úttörő értékű tanulmányt tett le az asztalra. A már ismert, s oly neuralgikus budapesti Zsidó Tanács története mellett, most felderítette a vidéki Zsidó Tanácsok munkáját, szerepét s vezetőit. Ujvári Hedvig “Herzl Tivadar – Theodor Herzl, avagy kötelező volt-e Herzl számára a német kultúra paradigmája?” a cionizmus alapítójának kulturális mintáit vizsgálja. Bolgár Dániel (szintén először lapunkban) egy hosszú, de kimerítő tanulmányban mutatja be a zsidók IQ-jára vonatkozó pozitív és negatív előítéletek különös historiográfiáját.
Váradi Iván Attila (szintén először lapunkban egy online bemutatkozás után) cikke egy a koronavírus miatt a hivatását be nem töltött életmű-kiállításról számol be, utánanézve az alig ismert művész pályarajzának is. A Bodó Galéria 2020 szeptemberében komoly munkával összegyűjtötte és kiállította Fenyő György, a Nyugat-alapító Fenyő Miksa fiának festményeit. Az elfeledett festő a Nyolcak méltó utódja volt nívóban, társadalmi beágyazottságban, remélhetőleg a recepciója nem torpan meg. Gáspár-Singer Anna három, a közelmúltban bemutatott dokumentum filmet szemlézett, amelyek nemcsak zsidó témájúak, de a mai társadalmunkban komoly vitákat is kiváltottak – annál is inkább, mert a koronavírus kényszerűségében az interneten sokkal szélesebb közönséghez jutottak el. (A témák: Auschwitzban születni és ennek örökségével élni, Barta Tamás, a Locomotiv GT gitárosa kapcsolata édesanyjával, s a XII. kerületi Turul-szobor gyilkos-nyilas háttere, illetve mai létezésének krónikája.)
