Description
Belátjuk tanácstalanságunkat: nem tudjuk pontosan, hogy a globális természeti csapásokat követő harmadik világháborús helyzetben, mi egy folyóirat feladata. Hiszen folyóiratunk készítői és olvasótábora „mindennapi életét” most ez a „helyzet” határozza meg. S magát a folyóiratét is. (A rendszerváltás óta példa nélküli, hogy az állam semmilyen kulturális produkcióra nem írt ki pályázatot a jövő évre. Reméljük, hogy 2023-ban is találkozunk.)
Ezért régebbi gyökereinkbe próbálunk kapaszkodni. A reformkorban léptek be a zsidók a magyar történelembe, s így a művészetekbe – amint az akkori populáris kultúrába is. Ennek egyik fontos alakja Tyroler József, akinek életútját leszármazottja, Téri Sándor eleveníti fel. (S ilyen Rózsavölgyi Márk is, akinek emlékére hamarosan megjelentetjük a róla szóló, Hegedű és koldusbot című Mohácsi Jenő-regényt, mégpedig egy nagylemeznyi melléklettel.) Goldziher Ignác halálának 100. évfordulója alkalmából Ujvári Hedvig tekinti át a nagy tudós pályáját, a magyarsághoz való viszonyára fókuszálva. Olosz Levente az 1918-ban Kolozsváron alapított Új Kelet című folyóirat izraeli éveinek történetét írta meg – napjainkig. Louise O. Vasvári, aki női szemszögből kutatja a holokauszt történetét, egy holokausztnapló (Biri mama, Kieselbach Galéria) alapján fest sokrétű képet Magyarország társadalomtörténetéről. Vajda Mihály nem egy revelációs könyvről, hanem egy revelációs helyzetről írt esszét „A másik Pándi” címmel. Ha nem is Magyarországon, de születtek könyvek fiuktól, akik apjuk náci bűneit tárták fel, s az ehhez való viszonyuk drámai helyzetét is megérzékítették. Azonban egy zsidónak a Rákosi- és Kádárrendszerben – igaz, „csak” a szellemi életben – elkövetett bűneivel való tényfeltáró szembenállás teljesen egyedi. A Teherpróba. Egy irodalompolitikus pályájának kritikus pontjai című könyvet, amely egy holokausztnaplót és más „terhelő” dokumentumokat is tartalmaz, Kardos András, Pándi Pál fia gyűjtötte össze, és látta el bevezetővel. Ebben az évben két jelentős regény is született, amelynek főszereplője Pécs városa.
(Péntek Orsolya: Vénusz jegyében, és Bikácsy Gergely: Vad Mecsek, 1944) Az írókat arra kértük, hogy a kolléga regényéről írják meg gondolataikat – ami kiválóan sikerült. Veszprémy László Bernát Szabó Ödön / Élijahu Jesurun (1914–2003) cionista (békéscsabai) rabbi pályáját vázolja fel – és közli a holokausztban betöltött szerepéről szóló naplóját, amely jobboldali cionista szemszögből veti fel a zsidó vezetés felelősségét 1944 sorsfordító hónapjaiban. Huszár Ágnes olvasónaplója a holokausztirodalom legújabb könyveit szemlézi. A legizgalmasabb – ki kellene adnunk magyarul – Götz Aly Das Prachtboot Wie Deutsche die Kunstschätze der Südsee raubten [Hogyan rabolták el a németek a csendes-óceáni szigetvilág műkincseit] című művének ismertetése, amely egy teljesen új (és teljesen aktuális) oldalról világítja meg a jelenséget. Haklik Norbert két könyvismertetése is tematikus: a délvidéki magyar zsidóság holokausztjáról szóló fontos műveket vesz górcső alá – és mindenekelőtt a „megszálló”, vagy visszafoglaló magyar adminisztráció szerepét és felelősségét emeli ki. Szilágyi Ákos, Vasas Tamás és Tatár Sándor versei mellett Gyukics Gábor fordításában és bevezetőjével az idén meghalt Gerald Stern amerikai zsidó költő néhány költeményét olvashatjuk.
Hogy ne maradjunk ki a jelenlegi háborúból sem, Gilányi Mórnak egy első világháborús orosz hadifogolytáborban gyűjtött ukrán haszid történeteiből közlünk egynéhányat – amelyek egészen döbbenetesen festik le a mai valóságot.
