Leírás
A Múlt és Jövő borítóin két éven keresztül Für Emil grafikáit láthattuk aljnyomatban – ezzel is aláhúzva, hogy folyóiratunk rendkívüli állapotban jelenik meg (egzisztenciális, de közigazgatási értelemben egyaránt), mert a koronavírus-korszak kizökkentette az egész glóbuszt a rendes (ha van ilyen?) kerékvágásából. Nem lett volna autentikus, ha ez nem érződik a lapjainkon (sok folyóirattársunkén nem), ezért ezt a helyzetet, mind témáinkban s mind a lap külső megjelenésében érzékeltetni kívántuk. (A jelen, s a 100 évvel későbbi olvasó számára.)
Sajnos a 2022-ben indult (XXXIII.) évfolyamunk sem nélkülözheti az aljnyomatokat. Az idén februárban indult ukrajnai háború – úgy tűnik – még tragikusabban határozza meg mindennapjainkat, punkosabb – No Future! – távlatokat nyit, szintén az egész glóbuszra kihatással. Ezért Ámos Imre ukrajnai munkaszolgálata alatt meglátott vízióit tesszük a borítóra – s attól tartunk, ezek a rajzok, még sokáig itt maradnak.
Szilágyi Ákos verseiben – igen létezik még közéleti költészet, a kor kihívásai kényszerítik ki – költőként, az orosz kultúra iránt elkötelezett tudósként reagál az új katasztrófa fenyegetésére. Kőbányai János – eredetileg a multesjovo.hu weboldalon (a Covid miatt teremtett fórumon) – közzétett írásai azt a folyamatot mutatják be, hogy az új háború nem adott lélegzetnyi szünetet – az egyik borzalomból a másikba lendültünk át. Lehet gondolkodni mi a veszélyesebb az emberiségre: a vírus, vagy az ember. Magyari. D. Imre (lapunkban először), Huszár Ágnes és Haklik Norbert könyvszemléi olyan frissen és régebben megjelent könyveket szemléznek, amelyekből jobban megérthetjük a jelenlegi háború eredőit. Tom Teicholz Bernard-Henri Lévyről szóló portrécikke a „száguldó” francia (zsidó) filózófus alakján keresztül egy olyan liberális értelmiségit mutat be, aki hiszi, hogy munkájával, kapcsolataival segíteni tud a globális válságok ádozatain. Heller Ágnes Kierkegaard-ról szóló fejezete (posztumusz és sajnos befejezetlen művéből, a Filozófiatörténet gólyáknak IV.-ből) azt a gondolkodót idézi meg, aki az emberiség „fejlődésének” sötét képeit profetikusan már a 19. században meglátta. Erre rímelnek Jeles András nem kevésbé baljós víziói.
A jeles film- és színházi rendező – nem először – remek prózaíróként is kiegészíti nagyszerű életművét. A Múlt és Jövőnek állandó ügye, témája a holokauszt. Ami az ukrajnai események tükrében egészen más – tragikusabb – dimenziókat és aktualitást nyer. Lőwinger Magda lágerversei (1944-ben és 1945 elején írta őket) nem az esztétikai, hanem a dokumentatív értékei miatt megrendítők. Louise Vasvári Jámbor Ágnes zongoraművész portréjában egy tipikus „emigráns” magyar zsidó művészsorsot ábrázol.
Novák Attila tanulmánya a Kádár-korba visz el bennünket – hogyan reagált ez a rezsim felpuhult időszakában az újra beinduló ortodox zsidó zarándoklatokra? Lengyel András Löw Immánuel „sioni eszméi” című tanulmánya egy kevéssé ismert fejezetet mutat be a hazai cionizmus történetéből. (Egy tervezett Szeged-számba kívántuk közreadni – de sajnos most az elpusztuló ukrajnai városoknak van nagyobb aktualitása.) Péntek Orsolya, illetve Varga Kinga és Eöry Áron filmnaplói igyekeznek bepótolni azon mozgóképek recepcióját, amit a Covid-korban nem tudtunk megnézni. Orsolya írása bemutatja Bruck Edith Az elveszett kenyér című frissen megjelent önéletírását is, amely Ferenc pápát is arra késztette, hogy otthonába felkeresse a szerzőt, és kifejezze szégyenét, szolidaritását a holokauszt miatt. Hosszú kihagyás után Hárs György Péter verseivel is újra találkozhatunk a számban, amit az olvasóknak az újra a megszokott időben és helyen tartott Ünnepi Könyvhéten adunk át.
