Description
Ahogy 2010 egy korszak lezárulása Magyarország életében, úgy a magyar fővároséban is. Budapestében, ahol hagyományosan az ország zsidóságának egy jelentős százaléka élt – a holokauszt után pedig a döntő többsége. A maradék magyar zsidóság sorsa tehát leginkább ehhez a térhez kötődik. A város magunk mögött hagyott 20 éves korszakát egyetlen névhez lehet – s majd bizonyos történelmi távlatból: kell is – kötni. Demszky Gáboréhoz, akit ötször választottak meg a főpolgármesteri tisztségre. Ezzel a folyóiratszámmal az ő teljesítményét, s a cezúrát nyomatékosítjuk. Az, hogy ő lehetett a rendszerváltás utáni első, s történelmi léptékű időt kitöltő főpolgármester, abban benne sűrűsödik a közelmúlt magyar történelme. A korszak, amelyet bizonyára egyetlen jelzővel lehet nagy biztonsággal már most leírni: átmeneti. Demszky regényhősi személyiségével csak egy átmeneti korban lehetett ilyen meghatározó posztra kerülni. Vele végleg eltűnik az értelmiségi – lehet botladozóan naív – jobbító akarat a politikai térből, hogy átadja helyét professzionális érdekegyeztetőknek. S ez az "átmenet" miből hová megy át? Hogy miből? – azt, mivel közelmúlttá jegecesedett, lassan tudni véljük. Hogy hová? Arra csak kérdezni lehet, s ezt tesszük mi is, hiszen ebből áll a feladatunk. Amely alól magunk sem vagyunk kivételek. Jól csináltuk? Megalapoztuk-e az átmenetet, amelyre valami szilárd és állandó építhető? Erre utalnak az előző számban föltett kérdésekre adott továbbsorjázó válaszok e helyütt is, amelyek folytatására – mint a korforduló jellemző lenyomataira – másokat is biztatunk. Itt búcsúzunk el, több mint évtizedig hű kollégánktól, Nagy Lajostól, akinek mi és az olvasók lapunk nyomdai kivitelezését köszönhettük.
