Leírás
Idei évfolyamunk első számát a Nyugatnak szenteljük. A legendás folyóiratnak, amely a modern magyar irodalom bölcsője s legfontosabb intézménye volt. Ezt a folyóiratot zsidók kezdeményezték, alapították, szerkesztették, finanszírozták, s nagy részben írták és olvasták. S nem volt még egy olyan szellemi műhely, közösség, amely nagyobb személyi veszteséget szenvedett volna a holokausztban, mint éppen a Nyugat. Mégis a legnagyobb szentségtörésnek számít ennek a vonatkozásnak a fölemlítése. Ha nem akarunk hazugságban élni, ezt a „zsidótlanító” hagyományt mégis meg kell törjük; s hozzáadjuk a kerek évforduló zsidókat nélkülöző képéhez a mi zsidó szempontjainkat és olvasatunkat. Kőbányai János A Nyugat zsidó kérdése című bevezető esszéje a kérdés létjogosultságát járja körül. Lehet-e, indokolt-e egy valóban univerzális célok megvalósításra szerveződött szellemi műhelyt zsidó szempontokból elemezni, ha a háttere ennyire zsidó? A kérdésfelvetéstől az sem tántorította el, hogy ezt a felvetést csak antiszemiták tartották legitimnek – a folyóirat egész fennállása alatt (1908 – 1941). Kőbányai álláspontja szerint azért indokolt zsidó szempontból – is – olvasni a Nyugatot, mert ez a fórum éppen a zsidó-magyar entitások egybeforrasztásán alapult éppen 100 éve, de 1919 után – erre a folyóirat belső története is példa – ez a lehetőség megszűnt. A probléma felvetése után a Múlt és Jövő ebben az évben még egy számos szeretne szentelni a Nyugatnak – amelyben remélhetően népesebb szerző gárda vesz részt – ha ezt a kérdésfelvetést elfogadja a mai magyar diskurzus. A remélhetőleg sorra születő résztanulmányok sorát Hárs György Péter (aki e számban, a folyóirat új szerkesztőjeként is debütál) Pszichoanalízis a Nyugatban c. esszéje nyitja – ő a Nyugattal párhuzamban kibontakozó magyar pszichoanalitikai iskola szempontjából olvasta végig a folyóiratot. A kevés önálló munkáért kárpótolnak a Nyugat elsüllyedt Atlantiszáról fölhozott versek novellák. Javarészt csupa mélatanul elfelejtett név és mű. (Közöttük Cholnoky Viktor, Kádár Endre, Nagy Zoltán, Reichardt Piroska, Fenyő László, Bródy Lászlóé, vagy Lesznai Anna, Vas István, Szép Ernő, Gellért Oszkár, Balázs Béla, Zelk Zoltán egy-egy újrafelfedezésre váró munkája.) Ebben a számban búcsúzunk korunk egyik leghíresebb zsidó magyarjától: Tom Lantostól. Gyermekkori barátja, Kerényi Norbert (Torontó) búcsúztatja, aki föleleveníti a világhírű politikus meghatározó évtizedét 1938 és 1948 között. Ez a ritka dokumentum nem csak egy, most a világtörténelembe bevonuló személyiség kialakulásának, de korának is éles rajza, ahol ilyen súlyú személyiségek – is – teremtek.
