Leírás
Ezt a számot a holokauszt emlékezetének szenteltük. A tragédia emelkedett szövegeivel igyekeztünk megteremteni Kertész Imre nagy gondolatát – a holokauszt kultúránkba szervítését. Felidézni az apokaliptikus tüzet, ami, ha ma katarzist hoz fel a lélekből, megtisztít. Bármilyen paradoxonnak is tűnik – ez még mindig vigasztalóbb és emberibb, mint a „mai kocsma” kicsinyes kufárkodása az holokauszt emlékezetével.
A Múlt és Jövő számára nagy megtiszteltetés, hogy – akár csak indulása kezdetén – ismét Kertész Imre új és eredeti gondolataival ereszkedhetünk le ebbe a történelem feletti, s csak az ember történetére tartozó infernóba. A Nyomkereső című regény keletkezéstörténete – a Hafner Zoltánnal készített interjú révén – az idő több dimenziójából tekinti át a holokauszthoz való viszony filozófiai és művészi aspektusait. A kevésbé ismert regény német kiadásához készített először jelenik meg magyarul.
Vajda Mihály, „A személyes emlékezet filozófiája” című esszéje is a holokauszt emlékezet kérdéseivel foglalkozik a személyes önéletrajz alapján. Hozzá filozófiai fogódzót a filozófus számára, Kertész Imre munkássága nyújtja. Kertész Imréről, a filozófusról, ilyen elemzés még nem született az író széles nemzetközi recepciójában.
Heller Ágnes idei – lapunk hasábjairól induló, s az idén másodszorra megjelenő Olvasónaplójából olyan kedvcsináló válogatást metszettünk ki, amely a holokauszttal foglalkozik – a katasztrófa következményként megszületett Izrael állam fényében. (Lapunk barátját, s szellemiségünk egyik meghatározóját 85. születésnapja alkalmából külön is köszöntjük.)
Alexander és Margarete Mitscherlich: Gyászra képtelenül. A közösségi viselkedés alapjai című könyvrészlete a holokausztot követő gyászmunka nehézségeivel foglalkozik – német tapasztalatok alapján. A világhírű író, Vaszilij Grosszman a zsidók nélkül maradt Ukrajna című 1946-os írását találata meg, fordította és jegyzetelte Szilágyi Ákos. (A mai aktualitását nem is kell hangsúlyozni.)
Bóc Imre egy magyar embermentő szimpatikus portréját tárja fel. Kiss István egy olyan, idén elhunyt túlélő (Garai András Júda) életét mutatja be, aki a magyar holokauszt irodalom egyik jelentős tanúságát írta (Az ördög vigyorgott a lángokból, Pécs, 1995). Kékesi Zoltán multidiszciplináris tanulmánya a magyar zsidó viszony origopontjával, Tiszaeszlárral foglalkozik – mai aktualitással. A tragikusan elment Borbély Szilárdtól a Múlt és Jövőben közölt versei újraközlésével és Györe Bori tanulmányával búcsúzunk. Géczi János Jeruzsálem élményét sokszínű, gondolatgazdag útleírás-esszében örökítette meg. Kőbányai János Rómába látogatott, eredetileg ezért, hogy Ferenc pápa szentföldi látogatására hangolódjon – de azért a római peszah-húsvét során sok más egyéb élményről is beszámolhatott.
A szám versanyagát olyan költők verseiből válogattuk, akiket elpusztított a holokauszt, mielőtt pályájukat befuthatták volna. Egész – fölfedezésre váró életművük – a „járkálj csak halálraítélt” érzéséből született. (Pásztor Béla, Vető Miklós, Zsigmond Ede, Forgács Antal, Berkó Sándor, Kuti László). S még a szerkesztő jegyzete is hasonló jelenséggel foglalkozik – olyan zeneművészek emlékét őrző koncerttel, akiket a holokauszt némított el. (Weiner László, Gyopár László, Nádor Mihály)
