Leírás
Az új Múlt és Jövő folyóirat is 15 éves fennállása alatt mindig elkerülte a napi politikával történő érintkezést. Kivételt kellett tenni a holokauszt 60. évfordulója alkalmából – mert a tisztes emlékezés elmaradása olyannyira érintette a zsidó egzisztenciális létezést, hogy már nem volt menekvés előle a kultúra magaslataira. Az emlékezés-emlékműállítás fájó hiánya a legszorosabb összefüggésben áll a „nemzetiségi biznisz” fölmelegítésével. Sajnos 15 év után ismét felkisért a magyar zsidóságot nemzetiségi sorba visszaminősítő kísérlet Valójában az elmaradt szemesülést és gyászmunkát kompenzálja. Ezt nem akarjuk! Vagy egy történelmi hagyomány és emlék védelme, megőrzése, vagy a törtéelmünk folytatása érdekében. Ezért a 2005-ös év utolsó száma kénytelen ismét foglalkozni politikával határos jelenségekkel. A 15 évvel ezelőtti és a mostani nemzetiségi helyzet dokumentálásával nem csak a jelenünket kívánjuk építeni, hanem olyan anyagot akarunk hagyni az utóklorra, amelyből kiolvasható, kikutatható lesz a mai magyar zsidóság útkeresése. Ezt az utat kibontakozást kereste egy közelmúltban megrendezett „Párbeszéd a zsidóságról” című konferencia, amelynek két előadását lapunk éln közöljük. Sidra Dekoven Ezrahi …című tanulmánya a holokauszt ábrázolás uj, a XXI. Századi lehetőségeit kutatja – a mozzanatot, amelyben a nevetés lehet a holocaust feldolgozásának az utja. Bernard Avishai Koestler esszéjével a 100 éve született nagy magyar (nmet, angol – és zsidó) írónak állítunk emléket. Visszatérve a ha nem is boldogabb, de egyszerűbb időkbe: a 18 és 19 századba, Kurdi Krisztina galiciai zsidóságról szóló tanulmánya megvilágítja annak a központnak az eredetét, ahonnan a magyar zsidóság egy jó része is származik. Michael K. Silber tanulmánya ugyaennek a kornak egy fontos vetületét tárja fel. Voigt Vilmos a folklór és az irodalomtudomány eszközeivel ad érdekes rajzot a reformkori magyar zsidóság befogadásáról. Franz Franzos novellája irodalmilag ábrázolja ezt a miliőt. Hetényi zsuzsa a nemrégiben Nyugat európában elhúnyt írótól, Friderich Gorsteinről szóló esszéje és a szintén általa fordeított regényrészlete – egy új nagy alkotóra hívja fel a magyar olvasó figyelmét. E számunkat a kalsszikussá érő Mezei András verseivel fogjuk keretbe.
