Description
A 2008-as év a jubileumok jegyében telt el. Mind a Nyugat 100. évfordulójának, mind Izrael fennállása 60. évfordulójának két-két számot szenteltünk. Ez a két eseménysor két zsidó, s benne magyar zsidó sors-stratégiát világít meg. A Nyugat példája az irodalom szempontjából azt a folyamatot mutatja be, amelynek során a modern zsidók alkotó módon kívántak feloldódni a magyar kultúrában. A Nyugattal párhuzamosan működött, Patai József szerkesztette Múlt és Jövő (1911 – 1944) a modernitás eredményeivel kivánta megőrizni és megerősíteni a zsidó azonosságot. Ez a szellem alapozta meg a modern Izraelt – hiszen szellemi előkészítése jóval az állam alapítása előtt elkezdődött, mégpedig ugyanazon a földrajzi és szellemi területen, ahol a ma végzetesnek bizonyuló, noha kulturálisan oly káprázatos eredményeket felmutató asszimiláció. E számunk ezt az összefüggésrendszert helyezte vizsgálódása fókuszába. A nemzetközi hírű zsidó építészet-történész, Klein Rudolf tanulmánya – A szecesszió: un gou’t juif? – a huszadik század eleji modernitás vizuális stílusa: a szecesszió zsidó összefüggéseit vizsgálja. (Mind a Nyugat, mind a Múlt és Jövő vizuális megjelenésében e stílus jegyeit hordozta.) Hárs György Péter az első számunkban megkezdett nagyszabású tanulmányát folytatja a Nyugat, a pszichonalízis és a kultúra kapcsolatáról – a Nyugat főszerkesztőjének, Ignotusnak és Ferenczi Sándornak a barátságát és szakmai kapcsolatát előtérbe állítva. Horváth Petra egy olyan, kevésbé ismert Nyugat-szerző, Brachfeld Olivér működését ismerteti, aki egyaránt foglalkozott pszichológiával és spanyol irodalommal. Saly Noémi kávéház-történész a Nyugat szerkesztőinek és íróinak a kávéházait mutatja be. Ez a – "polgári" – közeg és művelődéstörténetileg kiemelkedően fontos kultikus tér alkotóan járult hozzá a modern magyar kultúra kialakulásához. Clara Royer fiatal francia kutató (aki éppen most szerezte meg Ph.D minősítését a Sorbonne-on a magyar zsidó irodalom témájából) Pap Károly és Gelléri Andor munkásságát vizsgálja az apjukhoz való viszony (konfliktus) tükrében – és Franz Kafka árnyékában. Fenyves Katalin cikke a kevés Nyugatról szóló monográfiát veszi szemügyre, abból a szempontból, hogy mennyire érzékelték a társadalmi háttér zsidó jellegét. Számunk két nyugatos fiát is szerzői között üdvözölheti. A Londonban élő Sárközi Mátyás nagyapja (Molnár Ferenc) és apja (Sárközi György) Nyugat-beli szereplését idézi fel. Az USA-ban élő Fenyő Mário (Fenyő Miksa, az egyik alapító szerkesztő fia), aki az egyik Nyugat-monográfia szerzője is, a maga igen sokrétű viszonyát és emlékeit fogalmazza meg a Nyugat 100. évfordulója alkalmából. Kőbányai János a Nyugat és a Múlt és Jövő párhuzamos útját vázolja fel egy tézis-antitézis szerkezetű kapcsolatrendszerben, amelynek rengeteg közös eleme és közös szereplője van. Krupp József Tandori Dezső Szép Ernő-élményéről és -könyvéről írt esszét. A Jeruzsálemben élő Frigyesi Judit zenetörténész, Judit Niran néven (ezzel különíti el szépirodalmi tevékenységét) a Nyugat zenei írásairól írt. Nekod Zinger, szintén Jeruzsálemben élő orosz író és festő novelláját azért választottuk e számba, mert hőse Csáth Géza; a Nyugat nagy nemzedékéhez tartozó író és sorsa egy angol fordításkötet révén ragadta meg az író figyelmét, akitől a jövőben többször szeretnénk közölni. Munkásságukat a Nyugat és a Múlt és Jövő között szinte mértani pontossággal megosztó Pap Károly és Komlós Aladár ismeretlen verseivel gazdagítjuk összeállításunkat. Gömöri György (London) Komlós Aladárral való kapcsolatát idézi meg – levelezésük tükrében. Németh György írása Hahn Istvánt mutatja be, a kevés tudósok egyikét, akik a holokauszt előtti magyar zsidó szellemet a maga vonzó gazdagságában hagyományozták tovább a holokauszt utáni nemzedékeknek.
