Leírás
Summary
A nagy világtörténeti válságok és bizony katasztrófák mellett elbújnak az egyéni tragédiák, legalábbis a folyóirat lapjain. Pedig ezeket a veszteségeket még fájdalmasabban éljük meg, mint a világban végbemenő negatív kicsengésű folyamatokat. (Amelyek bizony közvetetten befolyásolják az egyéni életutak alakulását.) Különösen fájdalmas barátaink halála, mert ezek a veszteségek már egy trendet is felmutatnak. Nincs folyóiratszámunk, amiben ne jelenne meg a gyász színe. S egyre gyakrabban nem az előttünk járó, de a saját nemzedékünk tagjaitól búcsúzunk. Kálmán Tünde tipográfus veszteségét – erről szól Kőbányai János jahrzeit-írása – még sokáig nem tudjuk kiheverni, ha egyáltalán. Itámár Jaoz Keszt versei feleségéről, a nemrég elvesztett Hannáról szólnak – a nem magyar (izraeli) feleségről, aki, a költő társaként, annyit tett a magyar kultúra népszerűsítéséért Izraelben. S e számban búcsúzunk el Fázsy Anikótól, a folyóirattársunk, a Nagyvilág főszerkesztőjétől, pontosabban: a nagymúltú folyóirat motorjától, lelkétől, amely lap nem maradhatott volna fenn nélküle a rendszerváltás után – vajon hogyan éli ezt túl az 1957 óta élő világirodalmi folyóirat?
Heller Ágnes tanulmányai a kétévente rendre megjelenő monográfiái „melléktermékei”. Egyaránt foglalkozik a világ aktuális kérdéseivel kultúrtörténti és filozófiai szempontból (A háború etikája régen és most), biblia-elemzéssel (Apák és fiúk a Bibliában) és a mai közoktatás viszonyaival, szintén filozófiai magasságból (Az egyetemi oktatás paradoxonjai). Benjamin Begin – Dési Jánosnak nyilatkozva – apja, Menahem Begin példáján (akit „zsidó terroristának” is tart számon a történelem) keresztül foglalkozik – igen aktuális időben – a felszabadító harcos és a „terrorista” fogalma különbségével. S nem különben az izraeli-palesztin-konfliktus megoldásainak esélyeivel – a mai Izraelt körülvevő terror-tengerben.
Kőbányai János publicisztikája (fele terjedelemben a Népszabadságban ismegjelent) a mai holokauszt-emlékezetpolitikai mozzanatokra reagál (Hóman-szobor, ELTE világháborús emlékmű) – különösen György Péter nézeteit cáfolva, aki szerint az áhított társadalmi és jogi zsidó emancipáció a Kádár-rendszer diktatúrájában valósult meg. Nagy Péter Tibor A „fasizmus áldozata lett” című tanulmánya is hasonló álszent fogalmazások káros voltát állapítja meg – a magyar értelmiség zsidó veszteségei tükrében.
Horváth Ágnes tanulmánya Vajda Lajos és felesége, Vajda Julia emberi-művészi kapcsolatai filozófiai dimenzióival foglalkozik. Horváth István folyatatja az Illyés Gyula-hagyaték feldolgozását zsidó kortásaival tartott kapcsolatai szempontjából – ezúttal Molnár Ákos, a holokausztban elpusztult jelentős prózaíró és a költő-szerkesztő levelezésén keresztül. Ujvárosi Emese Granasztói Pál és Thurzó Gábor barátságát vizsgálja Budapest szellemi kisugárzása szempontjából.
A holokauszt és a holokauszt emlékének feldolgozása továbbra is a folyóiratunk témáinak fókuszában áll. Dan Diner és Aleida Assmann a német múltfeldolgozás folyamatát mutatják be. Mindkét esszét kitűnő hozzáértők és magyarázók fordították: Weiss János és Huszár Ágnes. Csonka Laura tanulmánya a hírhedt szerzetes, Kun András páter életét mutatja be – a magyar fasizmus egyik szimbólum-értékű figurájáét. Kamarás István a rendkívül értékes vidéki zsidóság monográfiák közül a Tapolca zsidóságára emlékező könyvet mutatja be.
Phiph Roth beszélgetése I. B. Singerrel Bruno Schultz jelentőségéről valóságos irodalmi csemege. (Pályi Márknak köszönhetjük.) Ebben a számban Turán Róberttől és Krulik Zoltántól közlünk prózát – utóbbi először publikál nálunk, sőt: egyáltalán folyóiratban. Azonban más műfajban veterán alkotóművész – a Makám zenekar alapítója és vezetője.
